Tán a legjobb rozé, amit valaha ittam, fordult meg a fejemben. Kis csúsztatással persze, hisz fehérszőlő szülötte ez a bor.
Aztán meg, mivel a rozé külön kategória, az elvárás vele szemben teljesen más (friss, primőr, szénsavas, bulibor, stb.), mint egy ilyen borral, nem is szép dolog rozénak minősíteni. A színe miatt azonban kikerülhetetlen a hasonlat. A sokáig héjon ázott szürkebarát ugyanis festést kap a szőlő lilás héjától, ami a végeredményen egyértelműen meglátszik.
Illatra és ízre azonban köze nincs a manapság irányadó rozékhoz. Illatra Csopak átható ásványai jönnek elsőre, csak aztán az érett gyümölcsök és édeskés fehérvirágok, ízre sűrű koncentráció, megint csak édes, már-már dzsemes ? de nem túlérett ? gyümölcsök, birslekvár és némi pirosbogyós jegy is, majd csodás lecsengés törökmézes ízvilággal. Érezthető tanninok. Tamás Ervin szerint 2014-ig simán érlelhető, ez valószínűleg így is van. Ami legjobban tetszett: a szuper összecsiszoltság, a polír: a test/sav/alkohol összkép, a mélység, és a struktúra harmóniája. Odafigyeléssel készült bor, pincénél 2000 forint alatt (kereskedelemben inkább 3000 körül), de 4 csillag az biztos.
