Vaskos sötétség helyett közepesen áttetsző, hol narancsba, hol barnába játszó színképet kapunk…
…amit meghazudtol az első szippantás: intenzív gyümölcsösség, a jól ismert villányi melegséggel. Némi túlérett jegy és a hordók enyhe túlzása, ami szép is lehet, ha felfedezzük a csokit és a hordó fűszereit és nem hagyjuk, hogy fejben felülírja a merlot nőies (á la címke) gyümölcsösségét. Szájba véve közepesnél nagyobb test, a szolid alkoholos kesernye és a már feketébe hajló, mediterrán gyümölcsösség határozza meg a képet – áfonya, feketeribizli, vanília és örülünk a savaknak, melyek nem tűnnek fel, de teszik a dolgukat.
Ha borítja is az egyensúlyt picit az alkohol, és a fiatalosnak ható tannin, ez akkor is stílusának jeles képviselője: villányi „komoly” bor sok puha, forró jeggyel, érett gyümikkel és hosszú lecsengéssel. (Ezt a kis konyakosságot sokáig elvártuk a „komoly” villányiaktól, úgyhogy nem vethetjük a szemükre.) Valahol a 4-5 csillag határán, legyen 4,5, mondhatni 88-90 pont.
