Az egyik nagy hazai pinot-legenda, eddig egyetlen magyar borként a Decanter regionális trófeáját tudhatta magáénak 2006-ban, plusz ugyanebben az évben a Pannon Bormustra csúcsbora is lett.
A pincénél épp elfogyott, ez az utolsó palackok egyike – kalandos úton került hozzám, de a lényeg nem is ez, hanem a helyes és háborítatlan tárolás.
Jellegzetes pinot-intenzitású szín, gránátból tawnyba hajló koronával. Illatában tercier, palackérési aromák (jellegzetesen villányi, akár mediterrán hangulatú, de ez a déli stíl nem nő a pinot jellege fölé, nincs aránytévesztés). Kandírozott ibolyaszirom, cserzett bőr, szegfűszeg másnap egy pici csipkebogyó is előjön. Első szippantásra öt évet nyugodtan letagadhatna, a másnapra darabban hagyott kontrolldeci mutatta csak, hogy korosabb borral van dolgunk.
A korty nem nehéz, tökéletesen összesimultak az összetevők. Érésből adódó jegyek, finom florális, piros bogyós és szilvás aromák is játszanak, tannin alig van, az is puha, de a savak még vitálisak, teljesen jó a szerkezet.
Nekem azt bizonyította, hogy a helyes tárolás nagyon fontos és biztos vagyok benne, hogy sok tíz év körüli nagyágyú vérzik el egy-két év hánykolódás miatt. Szerencsére ez a pinot tökéletes formában érkezett. (Anno 3600 Ft-ról kezdett a megjelenés évében, 2006-ban, nemrég az ár 5000 Ft körül volt). Mivel már nem kapható, ezért nehéz rá slukk-csillagot adni, de százasban biztosan 90+ pont.
