A jó, a rossz és a csúf

Ahogy azt elvártuk tőle, Alder Yarrow a Vinography hasábjain részletes és kimerítő helyzetjelentést adott azokról a magyar borokról, melyeket a Pannon Bormustrán kóstolt. Az iromány több mint érdekes, a fogyasztók és pincészetek egyaránt elgondolkodhatnak rajta.

Alder Yarrow ismert és szeretett grafomán boríróról megírtuk már, hogy várható tőle egy extenzív kitekintés a magyar borokra, legalábbis, ami arra a párszáz borra vonatkozik, mellyel a 2012-es Pannon Bormustrán találkozott. Nem is tévedtünk. Korábban írt egy zanzát az élményről, most azonban itt a teljes paletta. Vannak benne evidenciák, de meglepetések is szép számmal, és már a poszt elnevezése előrevetít egyet, s mást.

Azért is érdemes a listára ránézni, mert Yarrow az összes jegyzetét elérhetővé tette, a totális transzparencia jegyében. Leírta még egyszer, hogy a szervezés jó volt, és a verseny sok ismerettel és tanulsággal látta el, annak ellenére, hogy volt, amikor nem megfelelő hőmérsékleten kapták a bort, és sokszor kevés idő jut egy bor kiismerésére. Gyors megítélésnél és nem megfelelő hőmérsékleten ugyanis sokszor kiugrik az alkohol vagy túlzottnak tűnik a hordós hatás. Ha olyan fajtával találkozott egy külföldi zsűritag, amit nem ismert, minden információt megkapott róla.

Yarrow arra is felhívja a figyelmet, hogy jegyzeteit nem szabad a legfelsőbb kinyilatkoztatásnak venni, inlább sorvezetőnek tekinteni, hiszen a fentiek miatt is becsúszhat némi balítélet. Ennek ellenére, azt is leírja, hogy a zsűri nagyon egyhangúan ítélte meg a borokat. A jegyzeteken nem változtatott, csak helyeírást ellenőrzött és a 100 pontos rendszert saját, 10 pontos skálájára alakította, melyben nagyobb a mozgástér.

Még egyszer leírta, hogy mennyire sajnálja a kevés számű édes nevezést, mert ebben a kategóriában Magyarország fantasztikus borokat vonultat fel.

A teljes itt érhető el. Mindenképpen érdekes a jó árérték arányú borok listája (8-8.5 közti pontszámmal), ahova befért a 2011-es Font Ezerjó, vagy Bujdosóék 2011-es Frissecco Királyleánykája és a Kertész pince 2011-es Carla Pinot Noirja is.

Izgalmas és elgondolkodtató a 9-9.5 közti pontszámot elért fehérek listája, ahogy a Somlói Apátsági Pince három borral is domborít (2010-es hárs, juhfark és furmint, gratula!), de ott van, nem kis meglepetésemre a Varga Pincészet 2009-es Aranymetszés Rózsakőve és a a Hilltop Neszmély 2011-es Prémium Kalács-hegy dűlő bora is. Míg mindkét borról igen jó véleménnyel vagyok, furának tartom a magas pontszámot mindkét esetben.

Ahogy a vereseknél is vannak érdekességek. Pl. az, hogy a 2008-as Chateau Teleki Cabernet Franc, mely maximum egy igen jó középkategóriás bor lehet, magasabb pontszámot kapott – s nemcsak magasabbat, de 8.5-9 pont közöttit, mint a 2007-es Sauska Cuvée 5 vagy a St. Andrea 2009-es Hangács Egri Bikavér Superior, a Vylyan Mandolás 2007-ről, Heimanék és Taklerék borairól (többek között) nem is beszélve. Ahogy egyébként a 2008-as Chateau Teleki Cabernet Sauvignon is ott, megelőzve az említett borokat.

Míg Alder Yarrow-t messzemenően tisztelem, ezeket a borokat rendszeresen szoktam fogyasztani, és biztosan állíthatom, hogy nem tartoznak a 8-9 pontos kategóriába. Még emésztem az olvasottakat, és nem zárom ki a „versenyre készített” borok lehetőségét sem.

Minden vélemény számít!