Áldott hely Badacsony

Ki vagyunk tömve színvonalas boros rendezvényekkel, nincs panasz. A badacsonyi gazdák összefogását ezen belül is szívesen állítom példaként: évek óta nagy sikerrel fut a borúton a buszjárat, valamint meg tudtak szervezi és le tudtak bonyolítani hibátlanul (hely, borok hőmérséklete, közönségbelépő ára, szakmai órák, stb.) egy klassz kóstolót.

Nem akarok közhelyes lenni, de elégedett vagyok. A Badacsony és környéke, élén a Szent György-heggyel, a Guláccsal, Csobánccal (Tóti-hegy, stb., senkit meg nem sértve) szent hely és fantasztikus adottságú terroir.

Nem szoktunk róla gyakran beszélni, de a filoxéravész előtt főleg vörösboros vidék volt, viszont a pusztítás után gazdasági megfontolásból nem nagyon akaródzott az újratelepítés, így rengeteg grand cru területen nyaralók és egyéb oda nem illő komplexumok épültek. Ott, ahol a szőlő helye van. Ha ez a franciáknál történik, az első lakóház-alapkőletételtől szőlőkaróval hajtják el a gazdák a befektetőt.

Na de vissza a témához: tanúhegyek, bazalt, mineralitás, jó savak. Amire oda kell figyelnünk, az a pincetisztaság és a technológiai tisztaság. Egyre kevesebb helyen, de találkozni még elvétve bizonytalan illatokkal, rosszul kezelt, beteg hordóval. Vannak viszont már olyan borok is, amelyek emlékeztetnek egyes szép wachaui, vagy moseli bor pengeéles precizitására. Oszlik a köd, szépen lassan megismerjük, sőt, újraismerjük a hegyeket.

Kb. harminc bort sikerült kóstolnom, fajtánként megyek körbe.

Olaszrizlingek:

Horváth Pince 2011 (a Szent György-hegyen 18 hektár, van bőven vörös szőlő is, a piac megkívánja) – gyógyvizes és savanyúcukorkás illat (pinot blanc-ra emlékeztet), finom floralitás. Egészen eltérő ásványosság, mint a badacsonyiaknál.

Imre Borpince (Badacsonyban, 5 hektáron dolgoznak 9 különböző dűlőben, a pince a Kisfaludy-ház alatt található) 2011 – tiszta, kissé citrikus bor, friss gyümölcsösséggel, finom mineralitással. Egyszerű és jól érthető, a pincénél kb. 1200 Ft-ért jó vétel.

Laposa 2011 – könnyed, játékos, tiszta bor. Nem súlytalan, de légies, vibráló savakkal, szép kifutással.

Szőlészeti és Borászai Kutatóintézet 2011 (20 hektáron foglalkoznak fajtaérték-kutatással, szelekcióval, erjesztési technikákkal kísérleteznek) – reduktív rizling, öreg és fiatal tőkék házasítása. Egyszerű, hozza az elvárhatót.

Borbély Bácsi dűlő 2010 – a nehéz évjárat megmutatkozik a savakon, amit a felerészt újhordóban történő érleléssel próbáltak ellensúlyozni. Novemberi szüret, kissé idegen számomra az újhordó gumissága, finoman vegetális, zöldfűszeres aromatikája viszont megkapó és a savak végülis rombolnak, szóval a feladatot megoldotta.

Istvándy 2011 – nagyon tiszta, igazán precíz bor, vibráló savak, lendületes és légies, kiemelkedően szép.

Léránt Pince 2011 (2 hektár saját művelés, vásárolnak hozzá. A pince igen szép, patinás és igényesen felújított épületnek tűnik fényképről, ha járok arra meglátogatom) – enyhe gyógyszeresség, majd rengeteg citrusféle, nyári alma ugrik be az illatról. Lehetne hosszabb és van egy enyhe savérzet-többlet is, de mondjuk férfiasnak. 1500 Ft-ért árában van.

Nyári Pince 2010 – kiválóan megoldották az évjáratot, egy tiszta, finoman vegetális-köves rizling ez, amit erőteljes savak vezérelnek.

Sipos Borház (10 hektárt művelnek és 4 hektárról vásárolna, szintén családi pince) – elsőre traminis parfümösség és somlói tűzkő, majd virágok, gyógyfüvek. Nagyon szokatlan képlet, rá is kérdezek: nem áztatják, reduktív, volt musttisztítva és aztán fajélesztőzték. Hogy ez megadja-e magyarázatot, nem tudom megmondani.

Szürkebarátok:

Imre Borpince 2011 – melegebb karakterű, testes, elegáns ásványossággal bír.

Horváth Pince 2008 – kései szüretes és szamorodnis aromák mézzel és hársvirággal, a harminc feletti extrakt kifejezetten édes érzetbe tolja át, akár desszert mellé is jó lehet.

Sipos Borház 2009 – jódos-petrolos, totál somlói illat sok palackérési aromával.

Egyéb fehérek:

Németh Pince Juhfark 2011 (2 hektár és 2 család, mindent az oxidatív suli leng be: fában erjedt és érlelt borok) – vegás-köves bor sok fűszerrel, valóban fajtajelleges, kissé kerekebb savakkal, mint somlói társai, de van helye a fajtának itt is.

Borbély Gabriella Muscat Ottonel 2011 – nagyon hízelgő, finom parfümösség (de nem bitchy!), szájban totálisan száraz, van sava is (a Csobánc déli lejtőjéről érkezett). Jó szerkezetű bor.

Imre Borpince Rózsakő 2011 – inkább a terroir, mint a fajta, érdekes, nőies floralitással (fehér szirmú virágok, mint valami elegáns kölniben).

Istvándy Sauvignon Blanc 2011 – nagyobb testű bor, jó hosszú lecsengéssel (van az illatában fajélesztős savblanc-tipikusság, de nem az az éretlen csalános cucc, amit annak szoktunk hinni).

Laposa Rajnai Rizling 2011 – egy kedves, populáris arca a fajtának sok gyümölccsel.

Léránt Kéknyelű 2011 – izgalmas bor enyhe kenyérhéjas-floros beütéssel, aztán sok-sok virágos benyomással búcsúzik.

Nyári Pince Hárslevelű 2009 – kiemelkedően szép bor, érett és meleg karakterű, ugyanakkor van benne a hegyről jött szikárság is, no meg egy rakat battonage-aroma és nem is drága (2200 Ft), számomra emlékezetes.

Szőlészeti és Borászai Kutatóintézet 5 csillagos Cuvée 2011 (kéknyelű, vulcanus, zeusz, rózsakő és zenit) – igazi helyi házasítás: zöldalma, kövek, citrusfélék, még több alma, izgalmas, a pár gramm cukor jól kerekíti a lecsengést.

Vörösek (mert azok is voltak!):

2HA Shiraz 2010 – nehéz év, számomra pedig új izgalmak: karcsú és kicsattanóan fűszeres bor kissé sok savval, de bírom az ilyen shirazt (is).

2HA Cabernet Franc 2010 – a koronája már barna, kísérletnek ígéretes, érdekes lesz egy másik évjáratban, ha majd a tőkék még öregebbek lesznek és több napsütést kapnak.

Horváth Pince Agnus Niger Pinot Noir 2008 – csipebogyó és hecsedlidzsem, mineralitás, kissé túlérett aromák, közepesnél nagyobb test és a fajtához képest magas cseresség. Érdekes!

Csobánci Bormanufaktúra Gilgames 2009 – a nap nyertese vörösben, brutál jó kinézetű magnum palackban syrah-merlot: jó struktúra, sok édesfűszer, finom tannin és elegáns ásványosság. Hosszú, jó bor.

Azt tudom mondani végezetül, hogy így tovább. Ha már a borexport amúgy sem egy húzóágazat nálunk, a borturizmusra nagyobb hangsúlyt lehet fektetni. A színvonalas kiadványok, térképek, a buszjárat, a Balaton közelsége mind-mind kedvet csinál ahhoz, hogy ellátogassunk ide. A közös érdekek és értékek védelme pedig minden gazda feladata.

Amikor ezeket a sorokat lezártam, akkor a búcsúzóul kapott “Mi rizlingünk” nagyházasítás került a poharamba: kedves, fűszeres, friss bor tiszta aromákkal és érezhetően több területről. Szép bor, szép gesztus, szép lezárás.

Minden vélemény számít!