Apákról fiúkra

Hiánypótlás következik! Di padre in figlio címmel rendezett rendhagyó bemutatót a Civiltá del bere az idei Vinitalyn. Hohó, kiáltanak fel a vájtfülűek, a beavatottak, de hát a Vinitaly márciusban volt! Igen, igaz, si, valóban. Mégis most számolok be eme exkluzív eseményről.

Az idei Vinitaly – sőt, megkockáztatom, hogy több év Vinitalyjának – legjobb kóstolója volt a Civiltá del bere által szervezett szemle. A röviden Di padre in figlio, hosszabban Il passagio generazionale nele grandi famiglie del vino hangzatos című bemutatón alig lehetett egy tűt leejteni. Nem is csoda, hisz aki nem beszél olaszul, a címből még az is kibogozhatta, hogy itt bizony a legnagyobb olasz borcsaládok lesznek jelen, méghozzá duplázva, két generációval.

Így is volt. Mondanom sem kell, hogy nem az olaszosan ünnepélyesre vett felvonulási ceremónia miatt volt mindenki megilletődve. Egyszerűen csak nagyon ritkán látni ilyet. A képen látható borászok, ábécé sorrenben: Piero és Alessia Antinori, Franco és Valentina Argiolas, Michele és Stefano Chiarlo, Mauro és Marcello Lunelli, Giacomo és José Rallo ill., Gianni és Domenico Zonin.

A felsorolásból is kiderül, hogy a szervezők elég lazán kezelték a figlio kifejezést, hiszen a fiúk mellett lányok is jelen voltak az apák jobbján. Összesen 12 bort öntöttek, egyet az apa, egyet a következő generáció mutatott be – a lényeg éppen az lévén, hogyan zajlik eme neves családi birtokoknál a generációs váltás. Az egész jelenségről egy komoly átfogó kutatás is készült, melyet a sztereotípia tanszékvezető Mannheimer professzor szeretett volna teljes egészében a nagyérdemű elé tárni egy powerpoint előadással megfejelve, de szerencsére 45 perc után szóltak neki, hogy ideje lenne valamit megkóstolni – mire mindenki felsóhajtott.

A laza bevezetőnek szánt expozé alatt legalább volt időm elmerengeni azon, hogy egy kb. 200 főre (!) tervezett bemutatót hogyan lehet profin levezérelni: kell hozzá az olasz sommelier szövetség veronai tagozata, egy konduktőr, aki mindenre figyel és jeleket ad, no meg egy olyan profi sorvezető a poharaknak, melyhez foghatóhoz még nem volt szerencsém.

És jöttek a borok, szépen felépített kóstolási sorrendben. (A címekben: pincészet neve, bort bemutató borász, bor neve, borvidék, évjárat.)

Cantine Ferrari – Mauro Lunelli – Giulio Ferrari Riserva del Fondatore – Trento DOC – 2001

Ilyen erős kezdettel sem találkoztam még, elég nagy önbizalmat is voksolt magának a szervezőség –vagy tudnak valamit, amit én nem. Kéremszépen, 11 éves, 100% chardonnay Ferrari pezsgő. Mély citrom szín, közepes méretű bubik, élesztős, kekszes, kenyérhéjas illat némi citrommal, pörkölt magokkal és diszkrét hordóaromával, majd az egész érett ananászba csap át. De van benne friss zöldfűszer és egy kis parfüm is. Szájban testes, vibrálók a savak, krémes, hosszan tartó, édes fehérhúsú gyümölcsökkel, főleg almával, grapefruittal és egy kis élesztővel. Tíz perccel később is tartanak az aromák, elképesztően hosszú. (Nálam a kóstoló legjobbja.)

Cantine Ferrari – Marcello Lunelli – Tenuta Castelbuono – Sagrantino di Montefalco DOCG – 2006

Mély rubin szín, enyhén gránátba hajló rubin éllel, 100% sagrantinóból, Umbriából. Intenzív illat, nagyon mély és komplex, karácsonyi fűszerekkel és érett pirosbogyós gyümölcsökkel, főleg meggyel. Szájban mindez kiegészül gyógynövényekkel, ánizsos, majd szilvás és fahéjas, emberes savszerkezettel és rengeteg tanninnal. Lecsengésben földességet érezni. Izgalmas, de még nagyon fiatal bor, várni kell vele.

Argiolas – Valentina Argiolas – Iselis Rosso – Isola dei Nuraghi IGT – 2010

Szardíniában járunk, Cagiari mellett. (Fajtaösszetétel: monica 85%, carignano és bovale sardo 15%.) Mély rubin szín, fekete maggal, enyhén bíborba hajló éllel. Rendkívül intenzív, virágos, parfümös, újboros illat. Édesfűszerek, piros és feketebogyós gyümölcsök tobzódnak. Rengeteg sav és tannin, nagyon koncentrált anyag szájban. A friss és kandis gyümölcsök mellett izgalmas sósság, szájban igen hosszú. Nem mindennapi bor.

Argiolas – Franco Argiolas – Turriga – Isola dei Nuraghi IGT – 2007

(85% cannonau, 15% mix: carignan, bovale sardo, malvasia nera) Mély rubin, sötét maggal. Intenzív illat, animális és ásványos jegyek, mögöttük virágokkal és gyümölccsel. Szájban érett és aszalt gyümölcsök édessége, szilva és kandis meggy, bársonyos tanninok, hordófűszerek és hosszan kitartó sósság. Nagyon elegáns, nem otromba bor, izgalmas, szép, megfontolt.

Michele Chiarlo – Stefano Chiarlo – Albarossa Montald – Montferrato DOC – 2009

Piemtonban járunk. Közepesnél mélyebb rubin szín, hűvös, parfümös és erdei gyümölcsös, áfonyás illat. Közepes test, közepesénél kicsit több sav és tannin, friss gyümölcsökkel, a fentiek mellett némi málnával. Ez évet töltött nagy fahordóban, ez elegánssá és összetetté csiszolta, szájban ez a komplexitás sokáig kitart.

Michele Chiarlo – Michele Chiarlo – La Court – Nizza Barbera d’Asti Superiore DOCG – 2009

A pince névadója kedvencét hozta. Médium intenzív rubin szín, intenzív fűszeres-gyümölcsös illat. A primőr jegyek mellett gyógyszeresség és ánizsosság jelentkezik, és némi bors. Szájban nagyon intenzív, rengeteg édes, érett gyümölccsel, jó értelemben vett lekvárossággal és kandis gyümölcsökkel, eper, málna és sok cseresznye, ill. meggy. Elképesztő koncentráció, a sav és tanninszerkezet észrevétlenül belesimul, elegáns és selymes bor, nagy hosszal. (Másik kedvencem.)

Marchesi Antinori – Alessia Antinori – Le Mortelle Botrosecco – Maremma Toscana IGT – 2009

60% cabsav, 40% cabfranc. Mély rubin szín, rubin éllel. Hűvös illattal indít, feketebogyós gyümölcsök és borsosság, ezt követően némi ásványos és vegetális jegy érződik. Aztán feketecsoki és diszkrét hordós aromák, majd meglepő módon zöldfűszerek: kaprosság. Szájban érezni, milyen fiatal még, tannin és sav akad bőven, a hordós érlelés még intenzív, de már fogyasztható állapotban van. Hosszan tartó lecsengés sok csokival és ánizzsal.

Marchesi Antinori – Piero Antinori – Tignanello – Toscana IGT – 2004

Szupertoszkán riadó. 85% sangiovese, 10% cabsav, 5% cabfranc. Közepesnél mélyebb rubin szín, gránát éllel. Meleg, mély és intenzív bor. Illatban sok fűszer és nagyon érett lekváros gyümölcsök, aztán animális, bőrös, istállós illat. A rengeteg tannin bársonyosan simul bele, a savszerkezet vibráló, a bor rétegei egymás után nyílnak a pohárban. Jön még friss gyümölcs, zöldfűszer, dohány és csoki, ásványosság. Nagyon hosszan kitart a szájban, órákig lehetne rajta merengeni. (Nálam dobogós ez is.)

Feudo Principi di Butera – Domenico Zonin – Deliella – Sicilia IGT – 2005

Magnum palackos kiszerelésű nero d’avola az Olaszországban legtöbb hektárral rendelkező, venetói család szicíliai birtokáról. Mély gránát szín, intenzív illat, vulkanikus ásványosság keveredik érett piros és feketebogyós fűszerekkel, és hűvös zöldfűszerekkel. Tannin, sav és test médium, kicsit túlérett jellege van, némi barackmagos kesernyével a végén.

Castello d’Albola – Gianni Zonin – Acciaiolo – Toscana IGT – 2007

A család toszkán birtoka… 65% sangiovetto 35% cabsav – azaz szupertoszkán alapanyag ez is. A közepesnél intenzívebb rubin szín. Rendkívül intenzív parfümös, virágos, édesfűszeres és gyümölcsös illat és zamatvilág. Elegáns ás hosszú bor, vibráló savakkal és médium, belesimult tanninokkal. Illatában zöldes, fenyős jegyek is vannak, melyektől hűvös jellege van, ezzel kontrasztban, szájban meleg, buja érzetet ad.

Donnafugata – Giacomo Rallo – Mille e una Notte – Contessa Entellina DOC – 2006

Nero d’avola kis mennyiségű különféle autochton fajtával keverve, a marsallai családtól. Gránátba hajló, mély rubin szín, és tényleg, az ezeregy éjszaka elevenedik meg a pohárban: fűszerek, parfümös virágok, animalitás, feketebogyós gyümölcsök. Rengeteg tannin, vibráló savak, sósság. Nagyon érett, koncentrált, semmiképpen sem sablonos, mindennapi bor. Szájban sokáig kitart, aszalt gyümölcsökkel és dohányossággal.

Donnafugata – José Rallo – Ben Ryé – Passito di Pantelleria DOC 2009

Anno Szicíliában, Marsalában sikerült ilyet kóstolnom. Ez a stílus akkor vert gyökeret, amikor a britek nem jutottak hozzá a megfelelő mennyiségű portóihoz a Portugálokkal való hadiláb miatt. Marsalában és környékén minden adott volt egy hasonló cukortartalmú bor előállításához. 100% zibibbo fajátból, a 4-5 hónapos tartályérést követően másfél évig palackban érlelik, mielőtt piacra kerül. Médium pluszos arany szín, intenzív trópusi gyümölcsök és rengeteg aszalt sárgabarack, némi virágossággal. Nagy test, krémes textúra, és ami fontos: vibráló savak! Ritkán érzem így, de ez méltó alternatívája lehet egy tokajinak. Kandisnarancs, baracklekvár, gyönyörű alkohol, sav és cukor egyensúly, Élő és vibráló bor, sokáig érlelhető. (Nagyon tetszett.)

A jegyzeteket így utólag vizslatva, azt kell mondanom, hogy nálam három öreg egy fiatal arányban az apák nyerték ezt a kóstolót, valahogy többletet adtak az ő boraik. Ebből persze messzemenő következtetést nem vonnék le, pláne ennyi bor után. Ráadásul, fülemben cseng Antinori márki mondata is, mellyel zárta a kóstolót és lehet alapvető következtetésként kezelni: „Tradition must always go together with innovation”.

Minden vélemény számít!