// bejegyzés

Gondoljuk

Badacsonyi tanulságok

Volt egy rettentő jól, kicsit túl jól szervezett study tour a Badacsonyba a minap, munkák és gusztustalan influenzák miatt csak most rekonstruáljuk, amit lényegesnek tartunk belőle. Nevezetesen itt is fölcsillan, ami ebben az országban jó, és ami a jövő egyetlen útja: a világszínvonalú adottságok plusz közösségi összefogás.

Sokszor a legnagyobb közhelynek látszó dolgot a legnehezebb megcsinálni, ilyen szó az összefogás, vagy az egyensúly a borban (és az életben). Az adottságok tényleg világszínvonalúak: a Badacsony szebb, mint Toszkána. Én aztán nem szoktam mélymagyar marhaságokat mondogatni, élek-halok Itáliáért és Toszkánáért, többször volt szerencsém ott csatangolni, ahogy Provence-ban is és ostobának tartom a provinciális embereket, de ahogy kinyílik a völgy Istvándyéknál a tó felé, az egyszerűen 100 pontos képkivágás. Hihetetlen színekben hullámzanak a hegyek, miközben két szép és fiatal ember (Istvándy Csilla és Gergely) mesés kéknyelűt töltve a poharadba vázolja, hogyan építgetik a pincészetet, a vendéglátást, a jövőt, a szép életet, ami nekik is szép, meg nekünk is szép. „Összetettebb táj, mint Toszkána, de nincs gazdája, olyanná kell tenni, hogy azt érezze az ember: innen minek mennék el?” – mondja Istvándy Gergely, és ez a lényeg.

Ugye mindig arról a szól a mese nálunk, hogy volnának a világszínvonalú adottságok, ám az irigység, restség, provincializmus és széthúzás, valamint az optimizmus hiánya okán túl sokszor csak alacsony szinten és hatásfokon működtetjük a dolgokat, például a borvidékeket, melyek zömében nincs elég szálloda, jó étterem, attrakció. Minap meséli egy pincészet tulaja valahol Pannóniában, hogy volna egy pályázat, a régióból benyújtott pályázatok összege kisebb, mint a rendelkezésre álló összeg, azaz mindenkinek bőven jutna, mindenki megkapná, amit kért, még maradna is, a faluk, polgik és borászok mégsem fognak össze, hanem inkább azon vannak, hogyan fúrhatnák meg a másikat.

Ezen kéne túllépni, van, ahol ez sikerülni látszik (Szekszárd, Sopron, Villány), látható, hogy ahol létrejön a közösségi összefogás, ott és csak ott sikertörténetek zajlanak. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csak úgy kéne csinálni, mint az osztrákok vagy az olaszok, ami persze őrült sok munkát, magas szintű etikát, kreativitást, optimizmust és csekély bürokráciát feltételez. Ebbe a sorba illeszkedik, amit Badacsonyban látunk. Ugye a pillanatnyi cél az, hogy szezonon kívül is legyen élet, jöjjenek vendégek. Nagy gondja ez a Balcsinak, a régió borászai és önkormányzatai összefogással (Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület, 170 fő, a hegyközségek furamód nem vesznek részt benne), és a pincészeteket bemutató attrakció-sorozattal (Borbarangolás) igyekeznek életet lehelni a szezonon kívüli Badacsonyba. Februártól folyamatosan nyitva tartó pincéket, éttermeket és a szálláshelyeket találhatni Badacsonyban, Badacsonytördemicen, Ábrahámhegyen és Szigligeten, a pincék és vendéglők heti turnusokban váltják egymást, szombat esténként az éppen soros borosgazda borvacsorával várja a vendégeket (ld. www.badacsony.com). Az is jó ötlet, hogy tíz településen keresztül végigfutó, nyáron kétóránként járó Régiójáró buszon lehet bejárni a környéket. Annyi bizonyos, hogy a táji, turisztikai és borkulturális adottságok világszínvonalúak, mint mondánk, ez itt szebb, mint Toszkána, az agriturismo, az éttermek és szálláshelyek színvonala illetve mennyisége viszont nem világszínvonalú, nincsenek kibontva a tájból a benne rejlő lehetőségek, a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület, a pincészetek és a négy régiós önkormányzat ezen akar változtatni.

Vannak kedves, kicsiny pincék, mint a Güns Katié (3,5 hektár, sós, laza, hagyományos ízű olaszrizlingek, házikó, kutyusok, unokák), vagy a szerény Málik úré az ásványos-savas bakatorjaival („Badacsony hírnevét valószínűleg nem én fogom visszahozni”), vannak  modern szemléletű műhelyek, mint a kis Sabar-dűlő Borház vagy a Villa Tolnay (12 hektár) a rajnai stílusú, érett vulkánleveivel, különös módon itt, a Tolnay Villában kóstoltam az utóbbi évek tán legkomplexebb- és intenzívebb magyar vöröseit.

Szeremleyék afféle zászlóshajó: 115 hektár körül, a kúriaszerű nagy ház a tóra néz, tökéletes feng-shui, gyönyörű unokák játszadoznak gyönyörű menyekkel, a borok illatos-ropogós-ásványos, profi finomságok (Szeremley harsány, kis összeesküvés-elmélettel és modernizáció-ellenes fűszerekkel meghintett mélymagyar szónoklatot vág ki, de nem ezért szeretjük). Jelentős az Istvándy Pincészet (40 hektár, lendület, fiatalság, szépség, modernitás, mesés szürkebarátok, rajnaik és kéknyelűk). A legmodernebb, ugyanakkor a hegy és a hagyomány ízeire koncentráló műhely a Laposa Családi Pincészet (20 hektár itt és Somlón, az új tomaji pince-feldolgozó-borhotel komplexum épp’ most nyerte el az ArchDaily nemzetközi építészeti portál díját, így 2010-ben ez lett az Év legjobb ipari épülete [erről már be van tárazva egy külön poszt - a szerk.]).

Persze páran károgják a szokásos sztereotípiákat, hogy elvész a személyesség, az ősi kapcsolat a földdel, a kézművesség, olyan ipari az egész, a modernitás nem illik a tájba, pedig azzal, hogy az ember többet tud és korszerűbb eszközökkel operál, csak még jobb ízeket tud felszabadítani a földből, mellesleg piacképes volument is tud produkálni, ami nem hülyeség egy olyan terméknél, amiből meg kell élni. Minden kor a maga stílusában építkezik, ahogy egy kommentelő építész megjegyezte: Szerény véleményem szerint ez egy európai színvonalú mű, ami nem akar a nép által elvárt lenni. Miért kellene megfelelni mindig a népnek?  Tervezzünk a múlt század szerint? Akkor az orvos is aszerint dolgozzon, és járjunk lóval.”

Kicsit túl jól szervezett alatt azt értjük, hogy kevesebb több lett volna, a 16 meglátogatott pince sok volt, a szervezők állandóan hajtották a népet és lecseszték a borászokat, hogy túl sokat beszélnek, valamint fölösleges volt a Régiójáró busz egész útvonalán végigvinni az agonizáló firkászokat, a dolog bemutatására elég lett vóna egy kis szakaszon végigmenni sztem. Végül volt, aki úgy jellemezte a napot záró vacsora színvonalát, hogy sok szépet láttunk-hallottunk, de íme, ez meg a magyar hétköznapi valóság.

A csütörtökön kezdődő Utazás kiállításon a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület standján (A pavilon 208 H) a Badacsonyi Borvidék kézműves borászatai a folyamatos borkóstolóval és a badacsonyi borkultúra megismertetésével várják a kíváncsiakat.

Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület-Tourinform iroda
8261 Badacsony, Park u. 14.
Tel./fax: 87/531-013 e-mail: badacsonytomaj@tourinform.hu
web: www.badacsony.com

Érdemes végigböngészni a badacsonyi régió idei programjait, van itt minden a mangalica-visítástól a várfutáson keresztül a Murcifesztiválig. A programokról mi is folyamatosan beszámolunk.

Kapcsolódó:

Ajánljuk:

A szalvétába tekert sunák esete
Egy, csak egy legény
A J.P. Chenet paradoxon
Hollande a francia borért?
Koccinthatnak a kismamák
Francia borblogok: ennyi?
Aszúforradalom

9 hozzászólás ehhez: “Badacsonyi tanulságok”

  1. “azzal, hogy az ember többet tud és korszerűbb eszközökkel operál, csak még jobb ízeket tud felszabadítani a földből, mellesleg piacképes volument is tud produkálni, ami nem hülyeség egy olyan terméknél, amiből meg kell élni.”

    Ó de nagyon nem erről van szó. Sosem erről van szó. Bármennyire is igaz és jól hangzó ez a gondolat.

    Mindig kompromisszumokról van szó, amikről szinte senki nem beszél.

    A modernizáció nem csak egyszerűen gyorsabbá, olcsóbbá, kiszámíthatóbbá teszi a termelést. A technológia használatának következményei is vannak. Következményei amikkel ritkán szokás számolni és amiket rendszerint nem a termelő nyög.

    Írta: BZoltan | március 3, 2011, 07:13
  2. No, és Istvándy-ékon, Laposáékon, Szeremley-n kívül ki volna az a sok termelő, aki felhúzza a Badacsonyt? Gyönge borok, pillepalackos értékesítés, lepattant település (ld. parti bazársor), piáló alkeszek, stb.

    Írta: akov | március 3, 2011, 09:57
  3. A fentemlített termelők is nagymennyiségű átlagos borral vannak jelen a piacon… szvsz. Laposa pl. fényévekkel van az 5 évvel ezelőtt önmagától. Természetesen ettől még lehet szép az épület, kérem alásan.

    Írta: akov | március 3, 2011, 10:00
  4. „Összetettebb táj, mint Toszkána, de nincs gazdája, olyanná kell tenni, hogy azt érezze az ember: innen minek mennék el?”
    Nem újdonság, hogy nincs gazdája, az érdekek által szétforgácsolt, működésképtelen hegyközségek helyett bejelentkeznek “nemzetmentő”, “megváltó” szervezetek az ország több borvidékén. Egy ilyen kultúrtájat nem is lehet megmenteni, felvirágoztatni csak a szőlő-bor szabályozás-kultúra eszközeivel. Ezek kevesek az ingatlanspekuláció erejének letörésére.
    A szező által kiemelt, borvidékeken belül együttműködő példák – Szekszárd, Sopron, Villány – borvidéki önképző körök, érdek és dac szövetségek szereplői valószinűleg nincsenek megelégedve a befektetett energia/eredmény hányadosával. pillanatnyilag viszont ennek nem látszik a jogilag támogatott alternatívája.

    Írta: hegyaljai | március 3, 2011, 10:51
  5. @akov: nem értem miért probléma, ha valaki átlagos borral van jelen a piacon, ill. pont azt gondolom, hogy minél több ilyen kell, már, ha ugyanaz az értelmezésünk az átlagosra. a kiemelkedő minőségnek egyrészt nincs piaca, rajtunk kívül elég kevesen isszák, másrészt nem lehet rá borkultúrát alapozni, mivelhogy azt pont az átlagosra lehet. legyen jól elkészített, hibátlan, olcsó és jól iható. ez kell.

    Írta: Kántorbandi | március 3, 2011, 14:10
  6. Egyetérte a szerzővel és a bortúrát szervezőkkel, vitatkozva azonban a negatív hozzászolókkal, valóban egyedülálló turisztikai táj- és gasztonómiai érték található a Badacsonyi borvidéken, de beleértve az egyedülálló tavunk vonzerejét jelentö Balaton felvidékében rejlő kincseket is. Persze más nyáron és télen a pincék világában. Nekem legutóbb a http://www.FIJEV.com által szervezett borújságírói úton a toszkanai borok, főleg az önálló fajtaként kóstólt Sangiovese csak 3-5 éves korában nyújtott a toszkanai tájhoz hasonló élményt, de kifejezetten hiányoltam a fehér és rozéborokat, amiket egyre inkább keresnek a fogyasztók. Mostanában a Szentgyörgyhegyi 2002-es! Chardonnay és 2009-es Mundus Vini ezüstérmes Dr. Guszter Géza (Ksapáti) bora ejtett ámulatba, mivel a badacsonyi borokra jellemző vulkánikus, minerális íz mellett kíváloan megőrzik a fajta jelleget is. Talán jobban kellene reklámozni és versenyekre küldeni a Badacsonyi és Balatoni (dél-észak) borainkat, mert ezek szerintem a jövő “teroir” borai. Kár azonban leszólni az itt termett gyengébb évjáratok terméséből készült átlag borokat, ilyenekkel találkozhatunk más nagynevű borvidékeken, akár Toszkánában is.

    Írta: Sarkany Peter | március 3, 2011, 14:44
  7. Kántorbandi: természetesen, igazad van, legyenek magas színvonalú átlag borok. Viszont ne feledjük, hogy a badacsonyi hegy az ország egyik legkiemelkedőbb termőhelye (vélhetően), ami kihasználatlan. Badacsony település szörnyű állapotban van, tönkretették-beépítették a borvidéket, nincsen fejlesztési koncepció, plázák-hotelek építéséről hallani, amiket a hegyre terveznek felhúzni. A 70-es évek óta felére csökkent a termőterület!

    Sarkany Peter: sajnos Badacsonyban nincsen semmiféle gasztronómiai érték, talán 1db (!) étterem van, ami a gasztronómiát súrolja. Ha valamit akarok (jót!) enni a Balaton mellett, akkor sajnos a Kistücsökbe kell mennem a túlpartra. Normális ez?

    Életkép. Megérkezünk Badacsonyba hajóval. A táj fantasztikus, toszkánát csak kisbetűvel lehet leírni. Kilépünk a partra, tüdőnk megtelik friss levegővel. Jobbról balról bazársor, lila kínai papucsok, pillepalackos borok, talpatlan pohárból piáló alkoholisták. Mindenhol a mustsűrítménnyel édesített félédés-édes fehér a menő. Eszek egy lángost, csak felét bírom megenni, mert pizzatésztából készült (azt is árultak ugyanis, nem bajlódtak a kétféle tésztával, haha). Fél óra sem kell, hogy rosszul legyek az olajos cucctól. A Németh pincében mesélik, hogy ingyen kóstoltattak régen, aztán elkezdtek oda járni az alkeszek, meg minden ingyenélő, meg kellett szűntetni az intézményt.

    Spanyol rokonok. 4 fő 11EFt-ért eszik mikrohullámú sütőben felmelegített hekket állott salátával, felfujatott kenyérrel. Mű kávé 500Ft-ért! Meg voltak döbbenve. Én is, csak nekem szégyelnem is kellett magam!

    A jövő borai? A baj az, hogy stagnálást/visszalépést lát az ember Badacsonyban és nem fejlődést. Talán több a fejlődés a szomszédos Szt-György hegyen, de 1-2 termelő van csak itt is. Ide legalább már nem lehet strandpapucsban “felcsattogni”.

    Sajnos ez a “gyöngyszem” a történelmi borvidékeink közül a legutolsó helyen kullog.

    Írta: akov | március 4, 2011, 09:53
  8. Akov: most már értem. A gáz az, hogy sok tekintetben igazad van. Sajnos a lilapapucsos dolgot nem tudjuk megoldani. Kezd megoldódni egyébként, visszaszorulóban van Balaton több szép partján is. Viszont tényleg nagyon gáz a gaszttro és a piaci kaja feeling, ezen kellene nagyot fordítani. És a borozósor a pacsirtát játszó cigányzenészekkel. Jesus…

    Írta: Kántorbandi | március 4, 2011, 14:43
  9. AKov:A kikötőben akartunk kérni egy palack rizlinget,kértünk mellé hideg szódát,a kislány azt mondja nincsen ja és meleg a bor is.Felteszem a kérdést te minek vagy itt akkor?ez 33fok melegben.Aztán elballagunk egy nyitott teraszos helyre,hogy akkor iszunk hideg sört.Egyikünk a társaságban rágyújt a szabadtéren a pultnál erre megszólal a pultos itt nem lehet dohányozni a szabadtéren ez tavaly volt.És igen miért nincsen az Északi parton egy olyan mint a Kistücsök?

    Írta: Tunderninja | március 8, 2011, 12:18

Hozzászólás

Jelentkezz be a hozzászóláshoz!



Legutóbbi hozzászólások

  • italosztaly: hozzáteszem hogy ezzel az évjárattal a címke design is megújult, amit szerintem nagyon eltaláltak. az...
  • aquarius: a bornévre kattintva ( a honlapon ) megnyilik a részletes adatlap.. http://www.gdvajra.it/sheet...
  • marha gulas: Újházi fröccs. Amikor kovászos uborka lével készül a fröccs. Analógan az újházi tyúkhúsleveshez.

Csatlakozz!