Hárman a Szelesháton

Úgy esett, hogy annyira kíváncsiak voltunk a Szeleshát bemutatóra, hogy hárman is elmentünk a Winebarba. Dr. Nemtudomka, Fater és Kántorbandi beszámolója a fiatal szekszárdi birtokról, ahonnan bársonyos tanninok, átgondolt és érett borok kerülnek ki.

Hogyan jussunk B-ből A-ba Szekszárdon? Vegyünk hozzá két szakmai alázattal megáldott kertészmérnököt (szőlészt), támogató családokat, speciális mikroklímával és jó talajjal rendelkező területet, azon megfelelő fajtaválasztékot, hatásos és ízléses megjelenést, valamint rengeteg munkát. A Szeleshátnál ezek adottak, úgyhogy nem csodálkoznánk, ha pár éven belül a B kategóriából „A kategóriás” pincévé nőné ki magát a vállalkozás.

szeleshat

A Szeleshát egy szépséges fellegoszlató dombon, vagyis bocs hegyen található Szekszárdtól délre, és alig jelent meg a piacon, máris kezd szóbeszéd tárgya lenni. Gyümölcsös, intenzív, csípős, szekszárdias borai inkább Toszkána, semmint Villány felé néznek, és ha a mostanában piacra lépő pincészet megoldja a borok szegmentálásának, disztribúciójának és kommunikációjának kérdését, sokat fogunk hallani róla.

Ha jól emlékszünk, még az a hír járta róluk nem is olyan rég, hogy a szőlőt más gazdáknak adják el (pl. Takler), szerencsére ma már saját és jó borokkal, valamint az üvegeiken szereplő egyre több aranyszínű plecsnivel nyomulnak befelé a boros köztudatba. A 2007-es évjárat minden borát megkóstoltuk és gyakran bólogattunk elismerően.

A Szeleshát-borok átlátszóak, rubinszínűek, jellemzően gyümölcsösek és koncentráltak. Jellemző jegyük továbbá a széljárta dűlő meszes-vörösagyagos talajából fakadó remek savak és a csípős, magas alkohol. Ez az aktuális borbuzi diskurzus és a hírek szerint nem népszerű és piacos tulajdonság, a népek az alacsony szeszű, mert ivósabb bort szeretik, mondják. Vagy a magas szeszűt, mert szeretik azt a frankó lebegést, szolid kis tripet, amit a bor ad, ha nem szeretnék, kubut innának és kólát. A Szeleshát hallatlanul tudatos és elég nyakasnak, öntörvényűnek tűnő arca, Krajcsovszky László nem nagyon akar alkalmazkodni ehhez az alacsony alkohol-paradigmához. Az érett szőlő magas szeszű, ők semmilyen beavatkozást nem hajtanak végre a vinifikációban és nem fogják leszedni a gyümölcsöt a teljes érés előtt. Magunk hajlunk emez öntörvényűség akceptálására, miért kéne mindig mindenkinek hasonlítani? Azért, mert a bort piacra készítjük, el akarjuk adni, a piac az alacsonyabb szeszeket satöbbi, ld fent, mondják mások. De ha valaki kitalálja-megtalálja és megszervezi a saját niche-ét, akkor érvényesülhet úgy is, ha elüt a mainstreamtől, gondoljuk mink. A 20 hektáros Szeleshát jellegében valahol és valahogy egy kézműves jellegű illetve egy középpincészet közt foglal helyet, tiszta gondolkodású, szép szőlőhátterű, ígéretes műhely, az új pincészetek egyik legérdekesebbje.

Kékfrankos Rozé 2008 – Az egyetlen „kakkuktojás”, ebből nyilván nem 2007-es került a pohárba. Sajnos üdesége már ennek is kissé elillant. Ennek ellenére azért nagyon szimpi, mert afféle maszkulin, száraz, friss darab, nem az a kiszámítottan édeskés és lakkos típus, mint amilyennel gyakran találkozhatni, s melytől magunk sugárba’ hányunk. A szokásosnál magasabb extrakt, picit vaskosabb a stílusa. Ízben még tartják a savai, bár a 2009-esre (ami épp palackozás előtt áll) jobban kíváncsi lennék. 80 pont

Pinot Noir 2007 – A sós-édes pinó ivós, karcsú szerkezetű, gyümölcsös (meggyes) ízeket idéző, pinós pinó, a cigánymeggyes kékfrankos szép balanszú, egyszerű ás nagyszerű, a lugasban vagy a diófa alatti délutáni bor. Illatra kissé zárt, ízében viszont hozta az érett alapanyag szépségeit. Sava inkább csak közepes, könnyed és gyümis vonalon mozog, pici mályva és cukorka, majd a lecsengésben a vártnál hosszabb kesernye. 85 pont

Kékfrankos 2007 – „Hú!” gondoltuk, mikor a pohárból édes fűszerek, ánizs és nyomokban medvecukor kandikált ki, majd szellőzés után cigánymeggy. Az illata nagyon izgalmas. Ez a kékfrankos lazább, egyszerűbb arca fickós savakkal, kisebb testtel. Üde „délutáni” bor, amelynek ellenpárja a K2. 85 pont

K2 2007 –  Szintén kékfrankos, de ez már a koncentráltabb iskola. Hasonló karakter, csak minden dimenziójában intenzívebb. Illatában szilva és vanília (a harmadtöltésű, francia borászoktól vásárolt francia tölgyben töltött 16 hónap jól érezhető). Rétegzettebb bor, mint az előző, a kései szüret érettsége (október második fele) minden mozzanatban tetten érhető. Kicsit kevéssé van egyensúlyban, mint a „lazatesó”: azonos struktúrára egy másik felépítmény került. Kinek a pap, kinek a paplan – aki a kékfrankosban is a cabernet komolyságát keresi, válassza ezt, aki pedig üde, laza, kékfrankosos kékfrankost inna, az pedig az előzőt. 86 pont

Merlot 2007 – Csodaszép színe van a bornak és illata is egy hízelkedő  gyümölcsbomba. Csipkebogyó-lekvár illatával, jó savaival, finom tanninjával, karcsú és elegáns testével igazi közönség kedvenc, integető snájdig fickó a reflektorfényben. Ízében is bársonyos és tükrözi a terroirt is némileg. Vegyesen szüretelt tétel (túlérett is van benne 2/5 arányban). 87 pont

Háromfiú  2007 – „Bordóblend”, jut eszembe az illatról, máris az összetételt kerestük: 55% merlot, 30% kékfrankos, 15% cabernet házasítása. Sok hordó és rumpuncs az illatban, majd szép veres gyümik. Az összkép nekem billeg még kicsit, mintha túl sok dolgot próbálna egyszerre mondani. Ennek ellenére így is nagy bor, de jövőre azért még visszatérnék rá, reméljük, levetkőzi azokat a gondokat, ami most erényeit takarja. 85 pont

Oroszlán 2007 – Oroszlánvér? 55% cabernet, 20% kékfrankos, 15% merlot, 10% pinot noir. A birtokbor: minden van benne a birtokról, kivéve a cabernet franc-t és shiraz-t, amiket még nem használ a pince sehol (ez utóbbira egyébként, mint pannon syrah-elhivatott nagyon kíváncsiak leszünk, feltéve, ha fajtaborként kihozzák). Illatában földesség, fűszerek mutatkoznak, meleg alkoholos-hordós tónusok mellett. Érettnek tűnik még a cabernet is benne, úgyhogy ez utóbbi nem bántó. Szinergikusak a fajták, még némi sós-ásványos beütést is felfedezünk benne. Ha nem bika, de oroszlán, akkor is harap. 88 pont

Nomád 2007 – Erős anyag édes érintéssel, fásabb felhangokkal, láthatóan fiatal, még rendezetlen struktúrával, nagy testtel. Merlot-válogatás, piacra csak jövő tavasszal kerül. Csoki, rumos dió, aszalt szilva illatok. Ízében meleg, szinte mediterrán gyümölcsösség. Van oka annak, hogy még palackban pihen, mert hova simuljon, de a kezdemények már megvannak: kis bőr, ázott avar, de most még nem határozottan. Ha a komplexitás felé mozdul el, akkor nagy bor lesz. 88 pont

Nyék 2007 – Cabernet-válogatás, a polcokon szintén csak jövő tavasszal keressük. Szép fajtajelleges, lekváros illatú, jó savú-csípős, gyümis utóízű, elegáns és maszkulin, ez tetszett a legjobban. Illatában szép hordóhasználat: tejkaramella, mögötte pedig az érett alapanyag adta fűszerek széles spektruma. A korty szinte édes, tömör és tüzes. Picit még billenti a hordó is, az alkohol is, de ezeket biztosan le fogja vetkőzni. Előlegezett 90 pont és „végre egy érett CS”.

Konklúzió: figyeljünk oda, mert az állócsillagok mellett vannak még a szekszárdi égen egyre fényesebben ragyogó pontok: egységes stílus, megfelelő árképzés – az is kóstolhat a pincétől jó bort, aki nem akar 3000+ forintot elkölteni egy palackra. Hétköznapokra K2/kékfrankos vagy esetleg pinot noir ízlés szerint, bátrabbak megküzdhetnek az Oroszlánnal, vagy jövőre utazhatnak a Nyékkel. Egy biztos: többet nyer mindenki azzal, hogy saját lábára állt a Szeleshát.

Hozzászólások

  1. cudarka mondta

    Pult alól kóstoltam (az akkor még névvel nem rendelkező) Nomádot, és majdnem padlót fogtam. Lehengerelt…
    Majd jött egy borkóstoló a teljes szortimentjükből, azóta gyakorlatilag csak Szeleshát bort iszom.

Minden vélemény számít!