Kékflancos, a legvégére

Kékfrankos kóstolóra gyűlt össze a Borravaló tesztkommandó, egy utolsó nekirugaszkodásra, mielőtt beszippantana minket a karácsony végtelen evős/ivós förgetege. Hogy segítsünk a bajba jutottakon, jó példát adjunk a tanácstalanoknak, akik, midőn a halászlés lábos fölé hajolnak, aszongyák, ‘muramiste, bortaszt eefeledtük…’. Így még van idő leugorni a szaküzletbe, egy ampulláért, és semmi sincs veszve. Kékfrankosokat teszteltünk, tízet, hogy nézzük, mi a puszta.

Van ugye az a Napóleonos történet, hogy a soproni gazdák csak a nem hadi célokra nyomtatott “kék” frankért adták a legjobb borukat, és ebből lett a név. Sokkal helytállóbb akkor már Dr. Nemtudomka egy korábban ismertetett gondolata, miszerint a natúr fiatal bor színében található kékes reflexek volnának inkább a nyomravezetők a névadás ügyében. No ennyit a névről.

Heten ültük környül az asztalt, mint a gonoszok, jelesül Czerneczkiné Sinkó “WSET” Kriszta, Bányai “Borigo” Gábor Botond (BGB), Nemes “Nyolcforintos” Richárd, a Svejci Bicska, és a Borravaló kemény magja (Nemtudomka, Kántor, Kraft), hogy kiderítsük, mi is az a kékfrankos, mit tud, és azt mennyi ideig tudja. Belövő és levezető borral összesen 11 féle bor került az asztalra, a múltkori gyilkos furmint teszt ugyanis bebizonyította, hogy többnek nincs értelme, és még csak nem is humánus dolog.

No akkor alle cuzammen, mi is az a kékfrankos? Jelen állás szerint van belőle 8300 hektár, vagyis a leggyakoribb hazai kékszőlőféle. Ehhez képest fajtaborként előadva nem olyan gyakori, mi is meg voltunk lőve, amikor a borokat válogattuk a szaküzletben. Merthogy nem nagyon volt. Inkább a bikavérbe szokás használni, ha már. De azért csak összehoztunk tíz palackkal belőle.

1. Belövőbornak rozét választottunk, Figula 2007

Könnyű szamóca illat, kis selyemcukkerral elegyítve, de semmi intenzív az orrban. Íze is szamócára hajaz. Rozéhoz hiányzik belőle a könnyedség. Ez főleg attól lehet, hogy túl könnyűek a savai – sehol a ropogósság – viszont alkohol az van benne rendesen. BGB szerint illatban leginkább a Laffort élesztő (ami egyébiránt egy nagyon jó élesztő, egész Magyarhon ezt használja) beszélt a borból. Összességében a testet hiányolta mindenki, lukasnak tűnt. Ennek ellenére szép kis kezdőbor lehet, ráadásul a hetes rozéknál mintha jellemző lenne az összes rozéra, tessék odavigyázni. 79 pont.

2. Heimann, Első Nekifutás 2006

Ez az első kékfrankosa a pincészetnek, jellegzetes szekszárdi, fajtától függetlenül. Kántorbandi szerint a gyümölcs feldolgozása “svábos” vagyis rendesen nekifeküdtek a présnek. Színben ugyan sötétebb, de illata egyértelműen kékfrankos, a kakaótól az eulkaliptuszig sok minden érezhető benne, ezt ki kéne vágni,  fűszeres, ugyanakkor ott a vörös bogyós gyümölcs is. Ízre egyszerű, karcsú bor, jó savakkal, joviális inkább, mind behízelgő. A Svejci Bicska szerint a fűszeresség okán inkább Zweigelt. BGB szerint viszont ilyen egy 85 pontos osztrák blaufränkisch. 84 pont.

3. Szeremley 2005

Színében nincsenek kékes vonások, inkább bíbor. Illata füstös, össze-vissza, nem túl kellemes, inkább a syrah, mint a kékfrankos ugrott be róla. Az ízében sem volt semmi a fajtajellegből, inkább pinot noirra hajaz, annak viszont rövid. BGB törkölyösséget talált benne, ami nem jó, ezek szerint talán a feldolgozásnál nem stimmelhetett valami. Összességében túlságosan vegyesnek találtatott a kozmopolita stílus, rövid is. 78 pont.

4. St. Andrea, Tóbérc 2005

Kezdünk komolyabb vizekre evezni. Sötétebb szín. Az illatra leginkább a kakaó feketecsoki, vagy még inkább a szentjánoskenyér-gyümölcs a jellemző (tényleg, csarnokba kapható, tessék kipróbálni!) Ízében is ez megy tovább de van ott valami poros fa is, nem feltétlenül zavaróan, egy év múlva valószínűleg kitisztul, már ha egy év múlva lesz egyáltalán a borból. Meleg, és barátságos, elegáns bor, olyan lőrinczgyuris a javából. 89 pont.

5. Weninger, Spern Steiner 2004

Ha lehet, ez a tökéletes ellenpontja az előző bornak. Nagyon szép, nagyon rendben van, de Svejci Bicska szerint körülbelül annyira barátságos, mint egy BMW. Németes elegancia ez kérem, természetétől fogva katonás. A szín inkább cabernet-s, sűrű. Az illata hűvös, elegáns, fűszeres. Sava van rendesen, nem hiába soproni. Az ízében inkább a vörösbogyós gyümölcs, meggy érződik, kis fűszerek közepette. Szép hosszan tartó bor. 88 pont.

6. Ráspi, Selection 2004

Színben végre egy igazi kékfrankos, világos rubinvörös kékes beütésekkel. Illatában van valami brutálisan állati. Egyesek szerint ez jó, mert bujaság, mások szerint már túlmegy ezen – ez a határvonal igen szubjektív. Dr Nemtudomka szerint egy van egy kis oxidált stichje. Ízében likőrös – BGB szerint ez már egy kicsit törkölyös, ami nem feltétlenül jó, technológiai hibára utalhat. Az ízben leginkább borsos fűszeresség leledzik, emellett konyakmeggy is van, de ez a sok valahogy nem áll össze kerek egésszé. 81 pont.

7. Vesztergombi Ferenc, Reserve 2003

Túl van a csúcson, miképpen a 2003-as borok többsége. Túlságosan brutális nyár volt az, kivégezte a savakat, így nincs nagyon, mi összetartsa a bort, kicsit illós is volt. Dr Nemtudomkának azért tetszett ez a ‘goin down slowly’, leginkább egy régi iskola szerint elkészített burgundit juttatott az eszébe. Kántorbandi szerint, ha valahogy, hát így kell elmenni. 81 pont.

8. Vesztergombi “Remete” József, 2003

Illatáról érdekes mód elsőre egy friss és szép egészséges ponty ugrott be. Ez a későbbiekben eltűnt, de elsőre elég egyértelmű volt, kopoltyúkkal, cuppogással. A bor azonban egyrészt kiszellőzik, és akkor már nem halszagú, másrészt a savak jobban tartják, sokkal inkább egyben van, mint az előbbi tétel. Bár elfelé megy, még mindig iható, ízében szétfőttek a gyümölcsök, kis gombát talált benne a Svejci Bicska. Ez is, mint egy régi stílusú burgundi, olyan. 82 pont.

9. Takler, Noir Gold, 2002

Színe egészen feketés. Kántorbandi szerint a kékfrankosok Laphroaig-járól van szó. Vagyis az illat brutálisan füstös és dohányos, pláne egy kékfrankoshoz mérten. Íze viszont kerek, szilvás, lekváros, egy kis édességgel, valszeg a magas alkohol miatt. Hajlott kora ellenére nagyon egyben, és nagyon rendben van, bár nem fiatal. Szépen érik, öregszik. Svejci Bicska szerint ez egy “Gott sei dank”-kékfrankos. 87 pont.

10. Gere, 2000

A legidősebb a csapatban, de nem esett szét értékelhetetlenül. Kántorbandi szerint ilyen volna Keith Rickards a Stonesból (heroin nélkül), túl a csúcson, de még mindig ütős, különösen a korához képest. Illata orvosságos, ánizsos, ízében elsősorban lekvárok, és a szilva játszik. Szép tiszta oldschool bor, fene tudja meddig marad még egyben, ha valaki ilyet talál, szépen dekantálja, aztán tegye a sor végére a menüben. Ütni fog. 86 pont.

Levezetőnek egy olasz bort tettünk ki az asztalra, Pugliából. 2004-es Tormaresca Neprica IGT volt az illető, száz százalék nebbiolóból. Jellemzően atom magas alkohollal, lágy savakkal, de nagy testtel, délolaszosan nagydarab volt, legalábbis széles csípőjű. IGT minősítésű, ami azt jelenti, hogy tájbor. Az olaszok egyik fele nem használja a DOG, DOCG, minősítést, inkább az IGT-t. Csak a tapasztalás képes rendbetenni azt, melyik a jó, ezek a denominációk igen zavaróak tudnak lenni. Simán lehet jobb egy IGT mint egy DOCG. Aztán Sinkó Kriszta lerohant a pincébe, és felhozott egy palack Frescobaldi-féle Chianti ruffinót, és végünk lett, mint a botnak.

Mi a tanulság? Piszokul nem egyféle a történet, Svejci Bicska szerint ez a legizgalmasabb az egészben, mármint, hogy a fajta egészen más arcát mutatja itt-ott-amott, ez esetünkben Sopront, Szekszárdot, Villányt és Egert jelenti. Mindenfele mást mutatott, és még két testvér is merőben mást hozott ki egymáshoz közel eső ültetvényekről. Jellegzetes magyar kékfrankos stílusról beszélni (ahogy BGB szerint egyértelműen létezik az osztrák “85 pontos”) még nem lehet. Az, hogy az idősebb borok még nincsenek annyira szétesve, nem azt jelenti, hogy mindenképpen ezt a fajtát kellene erőltetnünk nemzetközileg, de nem is kell feltétlenül félvállról venni.

Lényeg a lényeg, tessék bepróbálni a halhoz (már ha lé lesz) valamelyiket a fiatalabbak közül, a többi simán elmegy a töltöttkáposztához is. Ha meg nem vörös lenne jó a menüjöz, hát tessék átnyálazni korábbi furmint brutál tesztünket, ott biztosan találni valamit.

Stevie Kraft

Korábban:

Mert megérdemlik 2: A remete barlangja

Szellem a palackban 1.

Sampling from Sex R.D.

Franciaország-Argentína 1:0 – a nagy malbec teszt

Újvilág kontra új világ: Chardonnay-k, Shirazok

Csodacsapat – a nagy pinot-teszt

Hozzászólások

  1. mondta

    7. 2007-12-22 08:03:49

    kedves borudvar,
    küggye csak azt nekünk, lesz még kékflancos teszt. ez most egy közel ad hoc dolog volt, gyorsan így karácsonyra. ami maradt a puttonyban, meg amit még a pincéből gyorsan összehoztunk. van benne hiány, persze, mégis szükség volt rá úgy érezzük. reméljük az is volt. :)
    Borravaló

    6. 2007-12-22 08:02:01

    kedves tf,
    nem akarjuk – szabad vélemény rulez.
    Borravaló

    5. borudvar.hu 2007-12-21 22:06:47

    Hiányolom a sorból Simon József Sikhegy Kékfrankosát. Szívesen felajánlottam volna egyet a teszthez.

    4. tf1 2007-12-21 17:31:34

    Kérdőjel lemaradt
    ON

    3. tf1 2007-12-21 17:30:57

    OFF
    Nem tudjátok(vagy akarjátok) megoldani, hogy kommentelni csak regisztráció után lehessen
    tothbor.lapunk.hu

    2. 2007-12-21 16:32:40

    Kedves Tigris! Köszönjük! Boldog ünnepeket neked is. :)
    Borravaló stáb

    1. Shyr Kahn 2007-12-21 15:25:49

    Kellemes meglepetés számomra, hogy Tormaresca bor 100% Nebbiolo-ból is készül. Meg is találtam a BT-nél. Elég olcsónak tűnik, ezért mostanság be is ruházok egyre. A Kékfrankosok közül pedig eddig Vincze Béla Arcanum-a volt számomra a numero uno, igaz nem ittam még igazi nagy ászt (gondolok a teszteben is előforduló 84 pont fölöttiekre). Kellemes Karácsonyt!

Minden vélemény számít!