Ősi pezsgőket kóstoltak

Nemrég egy csapat búvár a finn partok közelében több rekesz sértetlen palack pezsgőt talált egy 18. századi hajóroncsban. Most, a világ egyik vezető pezsgőszakértőjének irányítása alatt megkóstolták a két házból származó italokat.

A finn Aalandban gyűlt össze egy gyűjtőkből és újságírókból álló vegyes százfős csapat, hogy tanúi és részesei legyenek egy igazán különleges élménynek: 2 palackot kibontottak abból a pezsgőből, amit finn búvárok találtak korábban sértetlenül.

A champagne-ok két háztól, a ma is létező prémium brand Veuve-Clicquot-tól és a már nem létező Juglartól származnak, és a szakértők (a VC irattárai és történészek bevonásával) egészen pontosan be tudták mérni, hogy mikori italokról van szó: 1782-1788 közötti champagne-okról van szó.

Egy palackot ugyan már kinyitottak a búvárok, akkor az egyikük, Christian Ekstrom azt mondta, nagyon édes, áthatja a fa és erős dohány aromája van. Az nem meglepő, hogy nagyon édes, régebben más volt a pezsgő trend. Míg ma a csontszáraz a legek legje, addig a 18-19. században az édes pezsgő volt a divat. Ma az átlag champagne-ban kb. 9 gramm / liter cukor van, mondta a VC egyik szóvivője, Stephanie Gerschel az eseményen. És még ez sem volt elég édes egyes helyeken: a cári udvarban az volt a sikk, hogy a pezsgőt egy kanál cukorra öntve szolgálták fel.

A jelenlévők azt is érezhették, hogy a 200-éves italoknak sokkal erősebb, áthatóbb illata van, mint a modern pezsgőknek. Richard Julin, a világ egyik vezető szakértője szerint a tenger mélyén nyugvó palackok sokkal jobb helyen voltak, mintha pincében lettek volna. Az általa vezetett kóstolón a következőket mondta a pezsgőkről: a Juglarban erőteljes vegetális, gombás jegyek dominálnak, naranccsal és körtével a háttérben, míg a VC leginkább a chardonnay-hoz fogható, hársvirág és citromhéj illatú. Mindkét pezsgőnél erőteljes, mézes-élesztős aromavilág bontakozik ki a szájban.

Az AFP-nek nyilatkozó VC-képviselő, Francois Hautekeur szerint akár maga Madamme Clicquot (Barbe-Nicole Clicquot Ponsardin) is pont ugyanebből a tételből ihatott. Ami egyrészt nem bizonyítható, másrészt elég fiatalon kellett, hogy igya, viszont kétségtelenül óriási reklám a cégnek.

És nem csak neki: a jobbára ismeretlen Aaland autonóm terület is felkerült a világtérképre a hírverés kapcsán. Britt Lundberg a helyi önkormányzat vezetője elmondta: a mostanra felhozott mintegy 168 palack egy részét elárverezik. Richard Julin szerint egy palack kb. 100 ezer euró körül kel majd el. A maradékkal is vannak tervek: hozzákeverik majd mai pezsgőkhöz, újrapalackozzák és eladják őket, annak ellenére, hogy a finn nemzeti régiségi hivatal azt remélte, múzeumi darabok lesznek belőlük.

Korábban a legidősebb pezsgő, amit egy maroknyi szakértő előtt nyitottak ki 2009-ben, egy palack 1825-ös Perrier-Jouet volt.

Hozzászólások

  1. shyrkahn mondta

    Ez tetszik… Vajon hány palack sértetlen pezsgő/bor található még a tengerekben? Ha ilyen jól érnek odalenn, akkor talán az igazán gazdagok elgondolkodnak (tényleg csak azok, akiknek a pénz nem számít már), hogy vegyenek tengerpartszakaszokat bor/pezsgőtárolás céljából :) Mondjuk a parafadugóra nem árt előtte valami vízhatlan réteget tenni (igaz a légbuborék, ha a parafa dugó alatt van, akkor nincs gond, hiszen az nem engedi be a vizet).

    A képeken úgy láttam, hogy a pezsgős palackok el vannak dőlve és így kíváncsi lennék a magyarázatra, miszerint hogy nem folyt össze a pezsgővel a tengervíz? Hiszen a parafa sokszor a bor elfektetésétől beázik belülről… a tengervíz ráadásul sós is, így kívülről meg kellett volna, hogy egye a dugót… akkoriban meg ugye parafán kívül nem használtak mást (esetleg viaszt?).

    Lehet rossz és hülye a feltételezés, de várom, hogy valaki magyarázatot adjon.

  2. shyrkahn mondta

    Ezt találtam a parafáról:
    “Néhányat említsünk meg: páraáteresztő, páraelvezető képességű, vízálló és víztaszító, fagyálló, nehezen éghető, nem zsugorodik, jó hőszigetelő és hangelnyelő képességű, terhelhető, antisztatikus, az élősködők, gombák nem telepszenek meg benne/rajta stb. Tartós terhelés után is visszanyeri az alakját, gondoljunk csak a parafa dugóra!”

    E miatt nyilván hülye volt a kérdésem, de ugyanakkor mégis érdekelne, hogy ha vízálló és víztaszító, akkor a bor miként tudja beáztatni belülről (persze nem minden esetben történik átázás, de akkor milyen esetekben fordul ez elő, minek a függvénye az átázás és vízáteresztés)?

  3. shyrkahn mondta

    Megtaláltam a megfejtést, így pancser kérdésem tárgytalan (mindenesetre sikerült jól elbeszélgetni magammal :)).

    (Ha valakit érdekel, akkor mindössze arról van szó, hogy a préselt parafadugók ázhatnak át… akkoriban nyilván nem volt divat a préselt dugók használata, de ha mégis, akkor egy VC nyilván megengedhette magának a természetes dugókat)

Minden vélemény számít!