Nirvána

Amolyan mini boros-nirvánában volt része annak, aki elég szerencsés volt ahhoz, hogy végigülje Elizabeth Gabay MW Syrah/Shiraz előadását a Borélményen. Azon felül, hogy csalhatatlanul jól kóstol, bőven volt mit tanulni tőle, közben pedig a világ legjobb syrah-i/shirazai sorakoztak előttünk.

Hihetetlen szombatot éltünk meg a Borélményen. November 21-én délután két etapban a világ legnagyszerűbb boraiból kóstoltunk egy válogatást: Bordeaux és Toszkána (két gyengém) olyan sorral képviseltette magát, hogy közülük bármelyik tétel egy átlagos kóstoló csúcs- és fénypontja lehetett volna (említek párat, de a Borravaló hasábjain később természetesen részletesen is ki fogjuk elemezni őket: Cheval Blanc, Chateau Margaux, Chateau Latour, Chateau Lafite-Rothschild, illetve Ornellaia, Masseto, Sassicaia, Tignanello).

Ezzel kapcsolatban eszembe jutott néhány dolog, amit fontosnak tartok megjegyezni, hogy a vágyakozás és kíváncsiság határmezsgyéjén mozgó olvasómnak se legyen teljesen szürreális a vázlatom. Első kérdés, ami felmerülhet, a borok ára: a nagyobb francia nevekért vastagon százezres nagyságrendben kell fizetni (természetesen palackonként), a nagy olaszok 30-80ezer Ft körül mozogtak becslésem szerint.

Jómagam kb. ötszáz-hétszáz bort kóstolok évente, ennek töredéke ilyen komolyságú. Ezzel nem vagyok egyedül: a Bordeaux kóstolót Daniel Llose tartotta az AXA Millésimes-től, és megjegyezte, hogy ilyen sort együtt még ő sem kóstolt. Külön-külön felbukkan egy-egy ilyen nagy név (főleg, mint primőr, a kereskedés kezdetén), na de együtt! És ezt még a Toszkán sor követte este.

Amikor eljutok egy ilyen kóstolóra, az mindenképpen igényel utólag némi befelé fordulást és visszatekintést. Cseppet sem lettem kedvetlenebb, vagy kevéssé fogékony a borra. Találtam egy hasonlatot is: ha híres hegymászó lennék és meghódítanám a Csomolungmát, attól másnap még nem dobnám félre a szöges bakancsot. Szóval nehéz szavakba önteni a nagybetűs Élményt, de ha nem csalatkozom lesz ismétlése a kurzusnak, akinek van hozzá képessége-készsége, ne hagyja ki.

nirvana2

Na de a szombatot megelőzte egy péntek: syrah kóstoló master of wine alámondással. Elizabeth Gabay (akit csak egy betű választ el a beaujolais-től – gyk. gamay – elnézést a rettenetes szóviccért) meglepően közvetlen és érthető áttekintést adott a syrah világáról. Azon felül, hogy csalhatatlanul jól kóstol, bőven volt mit tanulni tőle ebben a pár órában.

Szóval syrah vagy shiraz, maradjunk annyiban, hogy az európai stílust, mint syrah, az újvilágit shirazként emlegetjük. Nálunk kevésbé ismert fajta (nekem személyes mániám), leginkább vörösborként gondolunk rá, de készítenek belőle rozét, pezsgőt, portóit és Kanadában még jégbort is. A klasszikus sztori szerint Gaspard de Steinberg keresztes lovag cipelte magával Perzsiából Szirakúzán keresztül a Rhone völgyébe.

Szinte adja magát a kép: tegezből kikandikáló oltvány, és rajzfilmesen forgó spirálokká alakult szemeimmel szinte látom a hőst, ahogy félrehajítva kardot, kapát ragad és a Szentföld védelmezése helyett hajtást válogat. A valóság sokkal inkább az, hogy a fajta a Rhone-völgyből eredeztethető (DNS-vizsgálat alátámasztotta és pont, a furcsa név pedig valahogy ráragadt és önmagában nem igazolja az arabus származást. Európában Svájctól a mediterránumig mindenfele megtaláljuk ma már.

A francia vidék egészen különleges a forró, száraz nyár és meglepően hideg, jeges misztrál széllel kísért tél miatt. Aki járt már a Rhone-völgyben tudja, hogy a fák ettől szinte féloldalasan nőnek egyes helyeken. Ez a szél tartja szárazon a szőlőt, így rothadással nem találkozunk. A fajta egyébként imádja a meleget: meg kell nézni műholdképet egy szőlőskertről – ha már minden barna és kiszáradt körülötte, de egy zöld zónát látni, na az a syrah.

nirvana_gabay

Liz Gabay fajtaspecifikus körutazást tartott a világban, az áttekintés igen tanulságos. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy a syrah/shiraz borokban mindig a textúrát figyeljük, mert ez az elsődleges jellemző (Textúra alatt leegyszerűsítve azt értjük, hogy a bor a szájban milyen érzetet ad. Nem összetévesztendő a testtel, ami egy egyszerűbben megállapítható és jóval általánosabb jellemző). A divatja tíz éve kezdődött, jelenleg az ötödik legnépszerűbb kékszőlő fajta a világon.

A Rhone-völgy áttekintésével kezdtük. Hermitage teraszosan művelt, meredek hegyoldalakkal szegélyezett ültetvényei rengeteg kézi zöld- és földmunkát igényelnek. A teraszok szélesítésével próbálják javítani a helyzetet. A lejtők kelet-nyugati fekvésűek, a terroir annyira változatos, hogy a borok arca termelőnként változik. Cornas gránitos talajával forró és száraz vidék, tele magaslatokkal és meredélyekkel. Saint Joseph nagy kiterjedésű dűlői lehetővé teszik az olcsóbb művelést. Sziklás-köves talaját szereti a fajta. Viogner-el együtt is erjesztik a syrah-t errefelé (a fehér aránya 10% alatt van), ettől gyümölcsösebb karaktert kap a bor.

Voge Alain Cornas Les Vieilles Fontaines 2006 – Fűszerek jönnek, majd érett fekete bogyósok, pici szamóca. Mineralitás is érezhető nyomokban, a gyümölcsöket szép savak tartják, tannin alig van. Karcsú és szép, de rövidke bor.

Zaca Mesa Winery 2003 (Santa Ynez) – Ez a kaliforniai versenyző jobban tűnt észak-rhone-i bornak, mint az előző. Babérlevél-fűszerillat, nagy test, érett alapok, súlyosabb, de nem nehéz tanninok, szép hordóhasználat. Fiatalos még mindig: az alkoholt és a tanninok súlyát reméljük, leveszi az idő a válláról. Visszakóstolva a Cornas-ra az egy minerális, egyszerű és picit vékony bornak tűnt.

Picit föciztünk megint: figyeljünk oda a washingtoni versenyzőkre, ha Yakima Valley (esetleg Rattlesnake Hills, vagy Elephant Valley) van az üvegen. Sajnos kanadai jég-shiraz nem került a poharakba, de megtudtuk, hogy a Nagy-Tavaknál, a déli határon próbálkoznak az üggyel nem is sikertelenül. Aztán Ausztrália: Barossa az étcsoki, Mclaren Vale a tejcsoki. Na, nézzük.

1847 Pappy’s Paddock Shiraz 2002 Barossa Valley (Ausztrália) – a mellettem kóstoló Kántorbandi azonnal elkezdte emlegetni az eukaliptuszt, tökéletes első meglátás volt. A vezető mentás-eukaliptuszos illatjegy mögött dohány és bőr, majd kávés keménycukorka. Nagyon izgalmas a gyümölcsössége, szekunder aromái fűszeresek. Hosszú, jó textúrájú bor, belopta magát a szívünkbe.

Peter Lehmann Barossa Shiraz 2000 (Ausztrália) – Peter Lehmann egyszer azt találta mondani, hogy amikor Isten a shiraz-t teremtette, akkor a Barossa Valley járt a fejében. Ám legyen, bár szerintem eszébe jutott más is, azért az bizonyos, hogy itt otthonra talált a fajta. Illatában friss és már hűvös mentatea (megint!), ízében már érett anyag, de a tanninjai még nem békéltek meg. Paprikás-borsos vonalon mozog.

Salomon Estate Alttus 2001 – Adelaidetól délre, a Finnis folyó partjáról származik a bor, ez volt a termelő első „reserve” shiraza. Van benne némi viogner is, 20 hónapot töltött új tölgyhordóban. Illata vanília és nyersgumi (kicsit zavaróan), mentás csoki (After Eightre asszociáltunk többen). Ízében koncentrált fekete bogyósok, fekete cserkó, szilva, majd… kátrány. Puff, ez a gumi megint, agyoncsapja az összképet. Mire eszmélnénk már vége is, sajnos a lecsengés nagyon rövid az ígéretes indításhoz képest.

nirvana1

Új-Zéland az elmúlt időszakban kapaszkodik-fejlődik, a Hawkes Bayt emeltük ki. Marlborough szöges ellentéte, már a 19. század közepén voltak itt ültetvények. A legutóbbi időkig ez volt az új-zélandi bor központja. A szőlők Hastings és Napier körül találhatóak. Talaja folyami kavics és alluviális agyag, bár ezt nem találtuk meg a példaként kóstolt borban.

Homtini Paarl 2005 (Syrah-Viogner) 2005 – Totálisan fekete bor virágillattal és pici animalitással. Kicsit összehúzó tanninok, vaskos és egyszerű (bár könnyen érthető, populárisnak is lehetne nevezni).

Átléptünk még Chilébe és szerencsére volt egy hazai versenyző is. Bár nem voltam tökéletesen tisztában a választás okával, magam is szeretem a somlói próbálkozást, a 2006-osból pihentetek is a pincében még egy-két palackkal.

Viña Falernia Syrah Reserva Elqui Valley (Chile) 2006 – Égett gumi és bors az illatban, fekete áfonya, paprika és bors az ízben. Könnyed, közepes testű bor. Engem a stílus leginkább a Rokka Borműhely Shiraz-ára emlékeztetett. Kb. 10 USD a beszerzési ára (Parker adott neki 90 pontot), úgyhogy ez a bor volt az „ellenpélda”.

Kreinbacher Syrah 2007 – a telepítés a Somló felső, ásványosabb és száraz talaján kapott helyet. Illatában gyógyfű-pemetefű. Egészen áttetsző szín. A Rhone-iak savszerkezete sok mineralitással. Megállta a helyét.

Jó volt, szép volt, Élmény volt. Amolyan mini boros-nirvána.

Hozzászólások

  1. Berkut mondta

    Jó az idézet, jó a kis föci! Nagyon jó bejegyzés, jó volt olvasni… Legszívesebben mennék boltokba felállítani ezt a sort. Szívesen végignyalogatnám. =)

  2. Fater mondta

    Ha muszáj lenne egyet kicsippenteni a sorból, akkor a Pappy’s Paddock szerintem egy jó vétel. Bár forintban karcolja az öt számjegyű árat, egyszerre definiálja a shiraz-t és a Barossa Valley-t is.

  3. Kántorbandi mondta

    Egyetértek, mindenképpen. Szuper bor volt, izgalmas, egyedi, és minden sztereotípiát törölt az újvilági (ausztrál) borokról.

Minden vélemény számít!