Nem kis pillanat a jóérzésű borissza életében. Színre csak annyira barna, hogy akár egy ötöst letagadhatna, a cseppek viszont fél perc tétovázás után indulnak lefele a pohár falán.
Elsőre elegáns palackérett illat (teafű, édesfűszerek, ázott avaros aromavilág). Nyílik szépen (3-4 órát dekantáltam is előtte) – ahogy szálazom úgy tűnik fel, hogy minden van benne: gyümölcs (cseresznye, szilva, szederlekvár), fűszer (kardamom, gyömbér, paprikák) és némi gombás, földes jegy, amit olyan szívesen fedezek fel nagy olaszokban (főleg sangiovese, de úgy látszik ez nem számít igazán) és a limestonet nem félredobva egy mineralitás is.
Az illat szinte kilebeg a pohár fölé, mégsem tolakodó, vagy intenzív, inkább megfejteni csábító, tömör, mint egy jó rejtvény… és értő asztaltársaságom felhívja a figyelmet a nagyon kifinomult hordóhasználatra is: éppen csak megfüstölt sonka képében jelenik meg, végig a háttérben maradva. Ízben szikár a kép komoly savakkal és érett, de nagy mennyiségű tanninnal, ami még a végén felül az ember ajkára (de a savai még legalább 10 évre predesztinálják, milyen izgalmakat lehet kihámozni majd?).
Szájpadlást szépen festi minden tónus, lecsengése percekig rágható de nem puha-kedves-gyümis, inkább férfias. A test sem tehervonat, pont méretes, de a balansz még nem tökéletes: a hordós tanninnak van helye és ideje szelídülni, csak legyen türelmünk! Vastag öt csillag, nyilván, harapja beljebb aki akarja, hogy 93 vagy 96 pont.
Minden vélemény számít!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.