Résön a présön

Szekszárdi borfeszt retrospektív. Milyen egy borfesztivál olyan időben, amikor az embernek inkább forralt bort van kedve inni? Lehet jó, csak a megfelelő óvintézkedéseket kell megtenni: védőruházat, védőital, védőnő. Lendületes feltörekvő borászatokkal ismerkedtünk Szekszárdon, akik nem akartak nagyobbat csinálni, mint amit a szőlő tud – de olyat igen.

Szeptember közepén vénasszonyok nyara szok lenni, szép egypulcsis idő, mikor az ember Szekszárdon kimegy a szüreti napokon a Béla térre, sétálgat, kóstol, leül és elidogál, és az neki jó. Most tél tábornok előőrsei törölték a program szelíd időjárásra vonatkozó részét, és arra késztették Kántorbandit, hogy sutba dobja a boretikettet és két marokra markolja a poharat, mint holmi amerikai sorozatszereplő (tényleg, a jenkiknek mikor árulja el valaki, hogyan kell késsel-villával enni, meg azt, hogy a borospoharat miért nem jó marokra fogni?), hogy némi életet leheljen a különben 7 fokos borokba.

Nem a nagyokkal foglalkoztunk idén, nem is akartunk: velük találkozunk eleget. Most inkább a kisebb, fiatalabb (innen a Belga idézet a címben), feltörekvő pincék közül válogattunk, náluk is hanyagoltuk a világfajtákat. Kadarka, kékfrankos és zweigelt, jól belehelve, nem rázva, nem keverve. Ha nem lett volna a rengeteg kitelepült étterem, többek között a frissen sült tejfölös-paprikás dödöllével, nehezen élte volna túl kis lelkünk a klasszikus beosztás szerint még nyárnak tekintett, 5-6 fokos estét.

Belövés

A fesztivál területére belépve gyorsan belövőbort kerestünk, egy 2007-es Vida Rosé Cuvée meg is teszi, gondoltuk. A halovány, fáradt rózsaszínű, vastag vízszéli elszíneződéssel bíró bor elég zárt illatban, ha valaki „világi” rosét keres, harsányat, gyümölcstől üvöltőt, ne ezt vegye. Persze nem mindenki a divatos rosékra hajt. Meg aztán már lassan jöhetnek is az újak. Szóval nem egy divatos rosé ez, vékonytestű, savval el van látva, de nem ugrik ki a pohárból.

Tóthék

Tóth Lajos István nem ma kezdte, a családi pincészet azonban csak 2005 után lett a fő csapásirány. Tóthéknak a Lisztes-völgyben van kéthektáros területe, ennyit tudnak családilag felügyelni. Kékoportó, kékfrankos, cabsav, cabfranc, zweigelt, merlot van, ebből számunkra elsődlegesen a helyi jellegzetes fajták voltak az érdekesek. A pultnál állva Kántorbandi stírölte az üvegeket, és arra lett figyelmes, hogy az egyik címkét vagy elírták, vagy nem volt új, és a régi lett odaragasztva. Mert a 2001-es Kékfrankos/Zweiglet Cuvée biztos nem 2001-es, gondolta. De az.

A közepesen intenzív rubin színű bornak halvány rózsaszínes rubinos széli elszíneződése van, ami már elsőre meglepő az évjáratot tekintve. A második meglepetés az illata, amely közepes intenzitású, és alapvetően friss piros bogyós gyümölcsös, csak utána jönnek az érlelt, lekváros dolgok. Tannin van, de nem sok és nem bántó, sav annál több, a teste maximum közepes. Ízében a piros bogyók mellett némi szilva és fűszerek, közepes lecsengéssel egy jóivású bort kapunk. Mivel 2001-es a sztori, és a fentiekből csak a sav lógott egy kicsit ki, de nem bántóan, kicsit utánakérdeztünk. TLI elmondta, hogy annyi sav volt benne, hogy 2003-ig kellett várni a palackozással, addig ászokhordóban várt. Nos, az eredmény mindenképpen érdekes, könnyedebb, viszont erősebb savú bort hoz 12,5-es alkohollal, és még érési potenciállal, (bár ki tudja, gyanakodtunk egy leheletnyi illóra, amit TLI határozottan elvetett) gasztróbornak tökéletes.

A három Neiner

Bár hagyományosan bortermelő família, Neinerék mégis tényleg new generation, családi tekintetben is, meg szekszárdiban is. A családi borászatnak két hektárja van, két kiváló dűlőben: az Őcsényi-hegyen (délkeleti fekvés, mediterrán klíma reggeltől estig napfénnyel, 170 méterrel a tengerszint felett, 40 éves kadarkaültetvény) és a Porkoláb-völgyben (keletre néző, hidegebb, élénkebb savú borokat szül, 60 éves bakművelésű kadarkaültetvény és a Neiner-tanya). A három Neiner testvér (János, András, István) gyakorlatilag manufakturális módszerekkel műveli a szőlőt, gondozza a birtokot, készíti a borokat. János szerint törekszenek megőrizni az évszázadok során átadott hagyományos eljárásokat, és ezt ötvözni a modern kor vívmányaival. A palackozáshoz éppen, hogy hozzákezdtek, a 2006-os évjárat volt az első. Letisztult kadarkával akartak megjelenni a piacon, kidomborítva a fajtát és az aktuális évjáratot, meg hát persze a terroirt.

Neiner János

A 2006-os Neiner Kadarka közepesnél enyhébb intenzitású, élénk rubinszínű bor, széle felé még tovább világosodik. Használt ászok hordóban nyugodott 12 hónapig palackozás előtt. Az alapborból egy kevés le lett engedve sillernek, ennek ellenére könnyed maradt. Illata egyértelműen fajtajelleges, fűszer és friss gyümölcs, közepesen intenzív. Íze is tipikusan kadarkás, fűszerpaprika, piros bogyós gyümölcsök. Tanninja van, de a háttérben marad, savai intenzívek, teste karcsú, 12 százalékos az alkohol, lecsengése közepes, ami a test után kellemes meglepetés, jól iható, szolidan elegáns bor.

A 2007-es Kadarkánál kicsit váltottak a filozófián: előbb leszedték a halványabb fürtöket, az ment a sillerbe, csak a szép érett, válogatott fürtökből lett kadarka. Színén rögtön látszik, hogy intenzívebb, közepes élénk rubin. Illatában is intenzívebb az előzőnél, 2007 melege még a 6 fokban is kiugrik a pohárból, a gyümölcs egyértelműen hangsúlyosabban jelentkezik. Teste is nagyobb az előzőnél, alkoholja 13 százalék. Zamatban is több intenzitás jelentkezik, megjelennek a fekete bogyós gyümölcsök is a pirosak mellett, támasztéknak ott vannak a fűszerek, kis paprika, kis bors, némi szegfűszeg. Lecsengése közepesen hosszú, nagyon jó ár/érték arányú bor, összesen 3000 palack készült, a pincénél 2000 forintért kapható. Neiner János szerint „nem akartunk nagyobb bort csinálni, mint amit a kadarka tud, de 2007-ben ezt tudta.”

A természetes Németh Janó

Németh János is friss vér Szekszárdon, borai először 2007-ben kerültek kereskedelmi forgalomba. Az 5 hektáros területen (plusz felvásárol) évi 15 ezres palackszámmal (hja, évi – ez persze viccesen hangzik az első év után, de irányadónak jó szám) dolgozó Németh János (Janó) első szavai a pultnál ezek voltak: „Nem használok fajélesztőt, nem használok segédanyagot.” Itt is a tradicionális és a modern technológia ötvöződik, ami egyre jellemzőbb a szekszárdi kézműves pincékre, és egyre inkább egy olyan irányt mutat, amely felé véleményünk szerint menni kell – a helyi terroir, a táj jellege mutatkozik meg ezekben a borokban, a hagyományos fajták hagyománytisztelően, de modern borászati eljárással és filozófiával készülnek. Ez helyi értéket szül, lehetne mondani, imiget épít.

A 2006-os Virtus 25% cabsav, 25% zweigelt és 50% kékfrankos. A szupertoszkán filozófia jelenik meg, a cabsav odateszi a gerincet a két közép európai fajta pedig a helyi jelleget. Színe közepesnél erősebb intenzitású rubin, lila éllel, illata is inkább az intenzív kategóriába sorolható, komplexebb piros- és fekete bogyós gyümölcsökkel, szilvával és némi édes fűszerrel. Tanninjai közepesnél erősebbek, de nem nyersek, savai intenzívek, 13 százalékos alkoholja van, teste is nagyobb a közepesnél, tannin és sav szép egyensúlyban van. A zweigelt öreg ültetvény, másfél kilós hozamkorlátozással dolgoznak. Ízre nagyon fiatal a bor, bőven rejt még potenciált, intenzív, alapvetően gyümölcsös, szilva, meggy, némi ribizli, 14 hónapot töltött hordóban, nagy ászokban, minden tétel külön. 4000 palack készült, és eszement jó ár/értékben kapható, mindössze 1200 forintért. Németh Janó nem tör túl nagyra. Azt mondja 2010-re max. ezres palackszámot szeretne elérni. A man with a vision.

A fát nem ismerő Márkvárt

Márkvárték már nem olyan szüzek, ott voltak már több nagy fesztiválon, a várban is idén, mégis a feltörekvők közé sorolnánk őket. Annak ellenére, hogy generációk óta foglalkoznak bortermeléssel, meg, hogy van már mit ráragasztani az üvegekre is. 7 hektáron gazdálkodnak, a Baranya völgyben, a Baktán, és az Istifángödörben, cabsav, merlot, kékfrankos, portugieser, kadarka, blauburger, olaszrizling, rizlingszilváni fajtákkal.

A 2006-os Kékfrankos az V. Nemzetközi Kékfrankos fesztiválon (amit egyébként Szekszárdon rendeznek) aranyérmes lett, nagyon intenzív, magja felé teljesen feketébe hajló rubin, lilás éllel. Az illata is intenzív, és brutál gyümölcsös, fekete bogyós, és rengeteg meggy, meg némi szilva és valami vegetális jegy is érződik a háttérben. 13,5 százalékos az alkohol, tannin van bőven, még csiszolódik, a sav kiegyensúlyozza, teste közepes plusz. Hideg van, de Márkvárték nem fáznak – a bor ízében rögtön érződik a filozófia: no hordó. Abszolút gyümölcs irányba megy el, rengeteg szeder van benne, lecsengése elég hosszú, nagyon koncentrált. Kántorbandit azonban nem hagyta nyugodni, hogy mi lenne, ha ezt hordóznák egy kicsit, mondjuk 12 hónapig. Ezt csak akkor vetette el, amikor eldöntötte: 1300 forintért ilyeneken nem fog gondolkodni, legfeljebb bezsákol párat és megnézni mi lesz belőle pár év múlva. Ha addig el nem fogy.

És még valamit eldöntött a hidegben: ezt a kört folytatni kell, van még new generation itt bőven, ott van pl. a Bátai Cuvée-vel imponáló Bősz Adrián vagy a Rokka és Campus sorozatokkal dobbantó régi haver, Pálos Miki, aki a Takleréknél szocializálódott. Hát jöjjenek, jöjjenek.

Linkek:

http://www.tothpince.extra.hu/kezdo.html

http://neinerwine.hu/

http://www.njp.hu

Korábban:

Budai borfeszt 2008, vol 2. – ahogy Stevie Kraft látta

Budai borfeszt 2008, vol 1. – ahogy Kántorbandi látta

A legjobb dél-dunántúli borok

Mert megérdemlik 3: egyenes beszéd, egyenes borok

Kékflancos, a legvégére