Rondák a magyarok?

Pár napja mindenki arról beszél, hogy a Wall Street Journal lehozott egy cikket a magyar borokról, és nem voltak túl jó véleménnyel a hazai címkéket és neveket illetően – annál inkább a borokról. Mivel mi foglalkoztunk már a címke témával, úgy gondoltuk, megér egy szavazást. A külcsín és belbecs harca.

A The Wall Street Journal szép nagy cikket hozott le nemrég horvát, szlovén és magyar borokról. Érdekes, hogy a magyar média rögtön kibogarászta a cikkből, hogy a neves lap szerint a magyar címkék sokszor vasfüggöny-korabéli rondaságok, és a fajtákat nem tudja kiejteni senki az említett országok nyelveit beszélőkön kívül. A cikk azért ennél sokkal több: felhívta borainkra a figyelmet, és méltatta őket, ezen nem szabad átsiklani.

New Yorktól Los Angelesig az amerikai borágazat számos vezetője az utóbbi években szinte belehabarodott az olyan nyelvtörő borokba, mint a Furmint, a Kékfrankos, a Juhfark és a Pošip. Magyarország, Szlovénia és Horvátország ma már nem politikai elmaradottságáról, hanem kiemelkedő bortermelő kultúrájáról ismert – fogalmazott a vezetői amerikai üzleti napilap, a The Wall Street Journal hétvégi étel-ital szekciójában.

A cikk elismerően szól a 2008-as Apátsági Pannonhalmi Tricollisrló, a 2006-os Oremus Mandolásról, és a 2007-es Pfneiszl Soproni Kékfrankosról. Több szakmabéli is megszólal benne: a New York állambeli Southfoldban a North Fork fogadó borigazgatója több, Amerikában kimondhatatlan nevű, ismeretlen magyar bort kínál, közöttük az Irsai Olivért. A híres New York-i Hearth étterem társtulajdonosa, aki az ismeretlen fajták szószólója, egyebek mellett a Juhfarkot népszerűsíti. A magyar, horvát és szlovén borokra specializálódott, hét éve működő Los Angeles-i Blue Danube vállalat alapítója, Frank Dieter elmondta: a vásárlók néhány éve még a “keleti blokk ócskaságainak” tartották a borait. Dieter azonban az utóbbi években sok partnerét meggyőzte, hogy kiváló borokról van szó. A lap szerint kisebbfajta forradalom ment végbe, a szakértők felfedezték a térség borait, ahol a több száz éves borászatokat “végül modernizálták”.

A The Wall Street Journal megállapította, hogy a térség borai közül némelyik egykor a világ leghíresebb borai közé tartozott, ilyenek voltak a tokaji régió édes nedűi, amelyeket egyenrangúnak tartottak a “legnagyszerűbb” Sauternes fajtával. A borok minősége azonban a kommunista rendszer idején – amikor termelési kvóták léteztek és az egyéni kezdeményezéseket elnyomták – erősen romlott. A minőség csak a korai 1990-es évektől kezdte elérni a nemzetközi szintet, amikor a kommunizmus bukása után a magáncégek technológiai fejlesztéseket hajtottak végre a borásztokban és szőlészetekben – olvasható a Wall Street Journalben.

Mivel mi is foglalkoztunk már többször címkékkel és design-nal, úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy megkérdezzük a nyájas hazai publikumot, mit gondolnak a magyar címkékről?

Hozzászólások

  1. BZoltan mondta

    Csak arra, hogy a The Wall Street Journal-ban megjelent cikk nem biztos, hogy spontán lelkesedésből született. A hagyományos, nyomtatott médiában ez nem ritkaság (szerencsére az elektronikusban ez szinte ismeretlen jelenség).

    Ez persze nem baj, de szerintem érdemes a helyén kezelni.

    Amúgy bevallom nekem egy kicsit mindig rossz érzésem van amikor a magyar sajtó és boros közélet lelkesen felpezsdül amikor a nagy víz túloldalán bármi megjelenik a magyar borokról. A kereskedelmi és arculatépítési impaktja egy ilyen írásnak szerintem majdnem zérus.

    Ha már külföld akkor jobban örülnék londoni, moszkvai, varsói, berlini,bécsi sajtómegjelenésnek és elsősorban sok-sok belföldinek.

  2. Kántorbandi mondta

    hát, ne haragúdj, de nem tudom elképzelni, hogy a cikkért valaki is fizetett volna. több okból sem. 1) a WSJ írójának erre nincs szüksége, de ami ennél fontosabb 2) ki fizetett volna érte? melyik ország melyik borászata, melyik étterem vagy cég tulaj a sok megszólalóból. szerintem ez egy jó cikk egy jó helyen, egy olyan piacon, ami dinamikusan fejlődik borfogyasztás tekintetében, potenciálisan 250 millió fogyasztóval. Én beszéltem a Liptai Zsolttal, és persze ő sem mondta azt, hogy a kereskedelmi értéke ennek óriási, de gondoljunk bele: vezető gazd. napilap, hány olvasóval is? plusz az online verzió. Ez azért nagyon jó a magyar bornak, még több ilyen kellene. Ennek ellenére a kritika is ott van: kiejthetetlen nevek, csúnya címkék. Ezekre oda kell figyelni.

  3. BZoltan mondta

    Direkt nem azt írtam, hogy fizetett hirdetésről van szó. Ha annak érezném, azt írtam volna.

    Sok más módja is van a motiválásnak. Lehet, hogy valakinek (például forgalmazónak) a haverja van a dologban.

    De lehet, hogy tévedek. A lényeg, hogy nem tartom sem így sem úgy rossznak a dolgot.

    Jó dolog, hogy írnak a magyar borról. Ez nyilván sosem lehet rossz. A kritika is jogos, pont erről írtatok ti is a minap.

Minden vélemény számít!