Sampling from Sex R.D.

Egy szekszárdi (Sex R.D. – Sex Research and Developement) anekdota szerint Anglo-Saxon világokban azért van sikere a szekszárdi boroknak, mert így dekódolják-konnotálják a kies, nagy kultúrájú, álmos tolnai kisváros nevét. A Borravaló szekszárdi tesztet rögtönzött dr Nemtudomka kies lakában, hogy evvel köszöntse a szédületes és színvonalas Szekszárdi Szüreti Szesztivált.
A nevezett ünnepség szept.13-án kezdődik Babits Bihály (bement a boltba, bekente bajszát barna bagarollal) szülővárosában, és egész hétvégén tart. A kicsiny, de lelkes zsürit Czerneczkiné Sinkó Kriszta, a WSET izgató igazgatója, Kántorbandi, Stevie Kraft, és dr Nemtudomka alkották, és mint vendég, részt vett rajta a legszorgosabb kommentelő, Rookie úr is, aki igen agyas borrajongó benyomását keltette. Az ő reflexiója kommentként (hogy máshogy?) olvasható.

Dr Nemtudomka idegét megette Csoki nevű tacskókutyája, aki a kóstolót végigasszisztálva szűnni nem akaró erőszakos nyifogással jutalomfalatkákért kunyizott, mint egy állat, három óra hosszat. (Ez persze csak a jó doktort idegesíti, a többiek sokkal jobban bírják.) A sorrend a kóstolás eredeti rendjének tükre, nem értéksorrendet jelent. Egy sorozat kadarkát és egy sor kékfrankos vizsgáltunk be, Csoki és a Grand Jury. Ez a két szőlő voltaképp az autochton kék fajtákban szűkölködő honi borvilág két legjelesebb fajtáját jelenti (a harmadik a portugizi).


Alapjában véve karcsú szerkezetű, könnyedebb fajták ezek, mellesleg igazából egyik sem autochton, hanem valahonnan a külső űrből érkezett, a kadar a Balkánról (ugye, Gamza), a kékfrankos Burgundiából vagy német világokból, a portugizi tán Portugáliából, de lehet, hogy csak Ausztriából. Jó évjáratokban, eredeti megközelítésekkel, irtóztató energiákkal, szép hordómunkával komplex és koncentrált borokra is képesek, legkomolyabb közülük tán a kékfrankos a maga kedvezőbb termesztési tulajdonságaival és rugalmas karakterével. A jury kicsit szigorú volt, pedig a kóstolt tételek átlagos színvonala inkább jó, nem kevés olyan tétellel találkoztunk, amire azt mondtuk: kérünk még!

Kadarka fehér 2006, Fritz borház

Ez a blanc de noir (fekából fehér) technológiával készült bor mérsékelt lelkesedést váltott ki kicsiny, de lelkes csapatunkból, főképp túltengő savai okán. Kicsit pirkadt szín, fehérhúsú barackra hajazó, édeskés illat, savhangsúly, közepes test. Kicsit diszharmonikus az egész, a fél literes (többnyire a kési szüretelésű különlegességeket rejtő) palack is túlzásnak tűnik. Keresgéltük e bor karakterét és funkcióját, végül Rookie úr találta a fején a szöget: ez egy ideális fröccsbor, az az ő küldetése.

Kadarka 2006, Fritz Pincészet

Gránátvörös szín, telt, kicsit lekváros illat, vékony test, nagyon komplex és izgalmas karakter nélküli, rövid, de nem rossz ivású, összességében inkább szimpatikus bor, ismét csak igen élénk savakkal.

Szekszárdi Kadarka, Sebestyén pince 2006

Színesebb, intenzívebb illatú itóka, üdítően fűszeres és gyümölcsös (szeder, szilva) illatokkal, kiegyensúlyozottabb szerkezettel, de teltebb karaktere ellenére úgy rémlik, hogy túl sok minden ebben a borban sincs.


Szekszárdi Kadarka 2006, Heimann Családi borászat

Zárt, szép illat, savhangsúly, gyengébb színek, mint az előző tételnél. Fűszeres ízvilág, kiegyensúlyozott, inkább középszerű bor kicsit vékony, gyengus testtel, de gyönyörű, elegáns, nívós aftertaste-tel. A Grand Jury egyik tagja szerint kicsit olyan, mint az a finom csoki, melyben mintha nem lenne elég kakaó.

Kadarka 2006, Takler pince

Intenzív és tartalmas illatú bor (fűszer, csoki), szájban szép, kiegyensúlyozott, érett gyümölcsökkel. Itt is a szép hordóból, a jól eltalált ászkolásból fakadó csokis jegyek, magas, de nem kilógó alkohol, karcsú, de tekintélyes, komplex, harmonikus karakter.

Kadarka 2005, Dúzsi Tamás

Érett gyümölcs aszalt illata, némi virágos, teás (ánizsos) jegyekkel fűszerezve, élénk savak. Jó bor, de kisebb telítettség, kevésbé gazdag ízvilág, mint amit az illat ígér illetve mint amit az előző tételnél (perci)piáltunk. Jó egyensúly, semmi extra, de jó ivású holmi.

Kadarka, Vesztergombi József 2005

Végre egy kadarkaszínű kadarka, kiáltotta Sinkó Kriszta a bor pinós-kadarkás-barnulós színe láttán. Aszalt gyümölcsös illatát palackbuké színezi, ízei követik az illatát, élénk savak, összességében ez gazdag, szép kis bor. Könnyed, játékos, légies textúra, kellemes lecsengés. Ízében fűszerek, valamint meggy és cseresznye.

Mármost itten némi bréket tartottunk egy kis stifolder, fasírozott és egy paradicsomsaláta társaságában, összegezve csapongó kommentárjainkat. Melyek szerint a kadarkát egyfelől (főleg a szekszárdiak) érzelmi kérdésnek tekintik, valahogy a magyarságukat kifejező instrumentumnak, mely a hazafias tradíció megkérdőjelezhetetlen eleme. Ő a magyar pinó, mely fűszeres, jól érlelhető, értékes, komplex borokra is képes.


A kadarkával kapcsolatos másik jellemző vélemény szerint viszont (és itt most egri borászok véleményeit fogjuk összegezni), a kadarka egy nagy túró, komolytalan, nincs az értékén kezelve, mármint negatív értelemben. “A kadar képes megcsinálni, hogy ha augusztus 20. után esik egy kicsit, márpedig ez szinte minden évben periodikusan megtörténik, akkor meghízik és szétreped. Egy milliméteres repedés van minden kib.szott bogyón, nincs olyan szem, amin ne lenne, egyszerűen mert olyan vékony a kadar bőre, hogy elengedi magát, és egy egész év munkája a szemed láttára folyik le szépen a tőkéről.” Tíz év alatt egyszer-kétszer hoz csúcsbort, jó kadarkákat nehéz találni, sokkal kevesebbet mutat, mint amennyit beszélnek róla, nem igazán érdekes fajta.

A portugizi is elég komolytalan, mondják tehát és továbbá egri borászok, olyan jószág, aki nem rúg labdába a nagy borok pályáján. A jövő inkább a mindig beérő Cab. franc-é, a merlot-é, végül talán a kékfrankosé, bár még ez sem biztos. Utóbbi ugyanis nem tud igazán nagy bort adni, akkor sem, ha minden tökéletes és jól beérik a gyümölcs. És van még egy bibi a kékfrankossal. Nézzük csak meg, mennyire boldogok vele az osztrákok, illetve, hogy miért ültetik olyan lelkesen a syraht és a pinot noirt? Blaufraenkischlandből bizony értékesítési problémákról hallani, a parasztok fél és egy €-ért adják a szőlőt, mert a világ igazából nem mozdult rá a kékfrankosra. Nem találják elég érdekesnek (szemben egyébként a dr Nemtudomka szerint nem túl tehetséges zöld veltelinivel), és az is megeshet, hogy mi se fogjuk, mármint a piac, a fogyasztók. Őt is a helyén kellene kezelni, mondják tehát mérvadó egri borászok, nem mink, mink nem vagyunk borászok, csak iszósak erőst. Na de menjünk tovább.

Szekszárdi Kékfrankos 2006, Vesztergombi pince

Feketébe hajló gránátvörös, érett gyümölcsre valló illat szilvás (meggyes, érintésnyi fruttival színezett) illatkép-vonalakkal, halk csoki és valami sajátos, tán zsályás-bazsalikomos felhangokkal. Egyszóval gazdag illat kanyarog föl poharunkból e fiatal, testes, telt és intenzív, szép borból.

Kékfrankos 2006, Heimann Családi birtok

Zártabb, gyümölcsös-szilvás illat, szép savgerinc, érett tanninok, de mindene kicsit egysíkú.

Kékfrankos 2006, Takler pince

Intenzív gyümölcsösség és finom animalitás elegye. Gazdag és koncentrált illattal köszön. Némi tradicionális gumis kékfrankos-illatjegy is feltűnik, szép savak, koncentrált, de nem túl komplex karakter, közepesen hosszú lecsengés.


Kékfrankos 2003, Fritz borház

Feketébe hajló szín, gazdag, animális-szalmás-szilvás illat, amit azonban sajnos a kezdődő illósodás jegyei rontanak le egyértelműen. Szép, telt, középen kicsit lyukas, korrekt tétel.

Kékfrankos 2003, Sárosdi pincészet

Fekete szín, itt is animális-szalmás illat, de ugyanaz a tendencia jellemzi, mint az előző tételt, azaz illósodik, sőt, itt a hanyatlás előrehaladottabb állapotban van, illatban-ízben egyaránt. Jó alapanyag volt egy jó évjáratban, nem kéne még így dezintegrálódnia-savanyodnia, nem teljesen jól volt kezelve talán?

Bodzási Kékfrankos 2003, Mészáros Pál

Vaníliás, tiszta illata olyan benyomást kelt, mintha egy hajdan eltúlzott hordó szépülne benne az idő múlásával. Jó kis savgerinc körül kiegyensúlyozott szerkezet, nagy test, nagyobb izgalmak nélküli, igen szép tétel, melynek ornamentikáját uralja ez a vaníliás-tósztos aroma.


A végén jött a csoda. Bukolyi úr kései szüretelésű, a pompás Szarkás-tetőről szüretelt 2003-as kadarkája tökéletes bornak bizonyult, csak így, egyszerűen. A színe barna, miért ne, a portói is fura színű, csak az nem ilyen jó, a szín a legkevésbé érdekes és informatív a borban. Nem gejl, harmonikus, mint a híg téglaszínű, a Nagy-Egedről 2005-ben szüretelt aszúesszencia is, a végére maradt Bukolyi-borok 100 pontos borok, és kész. És perzse a csepp orvosság a végére, a natúr-esszencia, amit tényleg kiskanállal kell mérni, és tényleg olyan. Készen voltunk.


Zanza a végére: jól éreztük magunkat, s bár fura szigor vett rajtunk erőt, a tételek többségét azért nem dobnánk el magunktól. Emellett látszik, hogy a szekszárdiak keresik a kadarka stílusát, és nagy erővel igyekeznek eltörölni az egri véleményben kifejtett berögződéseket. Mink csak remélünk, hogy sikerül nekik, és továbbra is fogyasztással asszisztálunk a kereséshez. Például lent Szegzárdon, a Szüreti Fesztiválon is, ahova érdemes ellátogatni.

Dr Nemtudomka

Bővebben a Szekszárdi Szüreti Napokról

Korábban:

Önök kérték: Tesco kóstoló

A francia kapcsolat

Franciaország-Argentína 1:0 – a nagy malbec teszt
Újvilág kontra új világ: Chardonnay-k, Shirazok

Csodacsapat – a nagy pinot-teszt

A hegy megy Mohamedhez: Eger Pesten

Hozzászólások

  1. mondta

    11. dömdödöm 2007-11-13 11:19:06

    Nagyegedi aszúeszenciát hol lehet beszerezni?! Azt nagyon szívesen megkóstolnám! ;)

    10. tf1 2007-09-16 19:56:43

    Szerinted doktor úr, szerinted! Ezt mindig tedd hozzá! Attól hogy valami neked nem tetszik, még lehet jó.

    9. paleszka 2007-09-14 15:27:13

    Rookie piszok jo a komment, nekem sokkal jobban tetszik, mint a cikk, pedig az is marha jo.

    Talan azert, mert en is ilyennekel kuzdok altalaban, hogy nem tudok (es nem is akarok) kulonbozo asszociaciokat kiagyalni, eleg az, hogy finom vagy nem.

    Csudajok az elethelyzetek is, sokkal konnyebb elkepzelni, milyen is lehet, mint ha egett abroncsillatot irnal, vagy valami hasonlot.

    Jaes a veltelinit en sem szeretem:)

    8. dr nemtudomka 2007-09-13 20:41:11

    dr tf1,
    bizony a zöld veltelini ugyanúgy inkább nagyobb füst, mint láng, mint a juhfark, vagy a kadarka. kóstáltam tóth sanya meseszép öreg zöld veltelinijeit, azok voltak a legjobbak, de attól, hogy egy fajta jól van marketingelve, még nem jó. kedves tf1. Baráti jó tanács: érdemes elolvasni valamit, mielőtt véleményt formálunk róla. A régi hungarikumokról is himnuszokat zengenek, pedig nem egy bizony nem véletlenül tűnt el a történelem süllyesztőjében. Igyál te jó sok bakatort, kedves tf1

    7. 2007-09-13 16:31:35

    Hogyhogy milyen? Hát Nemtudomka! :D :D :D

    6. tf1 2007-09-13 16:21:18

    “dr Nemtudomka szerint nem túl tehetséges zöld veltelinivel”

    A linkelt cikket inkább el sem olvasom… a vélemény önmagáért beszél
    Doktor? Milyen doktor?

    5. Viktória 2007-09-13 14:31:42

    Thummerer pincészet!! Az édes boraik fantasztikusak..:-)

    4. Rookie+ 2007-09-13 11:32:16

    … és köszönöm a lehetőséget, nagyon jól éreztem magam, no, meg tanultam Tőletek, jó sokat!

    3. Rookie 2007-09-13 11:27:06

    No, most, ha munka-féle, akkor ez profizmusra utal… ugyebár az a profi, aki munkaként űzi, hen? Ti pedig, jó munkásemberek vagytok, legyetek rá büszkék!
    Magam részéről a “profi” jelzőt komolyan gondoltam, most is komolyan gondolom…

    … és még valami: az a mondat bizony elhangzott, nem szeretek jegyzetelni, de ezt leírtam. Mindössze kiragadtam a környezetéből. Szerintem vállalja fel doktor úr!

    A “köpőke és én” duodráma egyes felvonásait pedig igyekeztem megjeleníteni a kommentben.

    2. dr Nemtudomka 2007-09-13 09:54:25

    rookie úr!
    nem vagyunk mi profik, csak többet foglalkozunk a borral, mint más, de kicsit pontatlan ez, hogy mi, a nagyok, ti a kicsik, röhej, ne má’, wazze. köpködés-ügyben csacsiságokat beszélsz, nem azért köpködünk, mert az profi dolog, hanem mert nem szabad becsípni kóstolás közben, ami, bármilyen röhejes is ez, munka-féle, tény, hogy az egyik legjobb munka a világon. és ne adj a szánkba pontatlanságokat, mert ilyen hülye mondat, mint amit idézel információnyaláb-ügyben, nem hangzott el,legfeljebb félreértetted. a kommented remek, köszönjük
    dr nemtudomka

    1. Rookie 2007-09-13 05:40:56

    Kadarka-kékfrankos kóstolás

    Legjobb, ha a kezdet kezdetén eloszlatom a félrevezető képet: nem értek a borokhoz! Mégis lehetőségem volt részt venni egy „profi” (erre majd még kitérünk) borkóstoláson. Ennek kapcsán elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet az én szerepem a profik között, egyáltalán mi a fenét keresek itt? Mit tudok én hozzátenni mindahhoz a képhez, amit a „nagyok” kialakítanak egy-egy borról? Azaz: milyen szerepe van a fogyasztónak, ha a borok értékeléséről van szó!

    De először is: mi az, hogy profi? Vagy inkább: ki az a profi? Mikor leültünk a kóstolóasztalhoz, ahol már sorakoztak a Kadarkák az ország minden szögletéből, kiosztottak „köpőkét” és egy másik vájlingot arra a célra, hogy a pohárban maradt bort oda önthessük. Már önmagában: kiönteni a bort??? Miután nem csak 5-6 bort kóstoltunk, a kiöntést még meg tudtam érteni… Ha végigittam volna az összes bort, amit a poharamba töltenek, bizony villástargoncával kellett volna leválasztani a helység csempéjéről, de a köpés?

    Szájba veszem, ízlelgetem, talán kicsit le is nyelek belőle, majd kiköpöm??? Ez ellenkezett mindazzal, amiben hiszek! Ám, amikor ezt firtattam, az egyik „nagy” azt válaszolta: „Rookie: ez olyan profi dolog!” Máris közelebb kerültünk tehát a megfejtéshez: a profi az profin áll a borkóstoláshoz, úgy, ahogyan azt a nagykönyvben előírják.

    Nem oldódott azonban meg a legnagyobb problémám: mi a fenét keresek én itt? A társaság legfiatalabb tagja is 10 éve tanninnal álmodik… Mit tudnék én hozzátenni mindehhez? Az első bor egy Fritz fehér kadarka volt, `06-os.

    Fritz `06 (fehér)

    Ehhez a borhoz úgy álltam hozzá, hogy igyekeztem úgy értékelni, ahogy a körülöttem ülőktől elvártam – illat, íz, szín, stb… Nos, ez alapján a következőkre jutottam:

    Illat: a túlérett ringló héjának viaszos illata, de érződik benne a PEZ nevű cukorka műanyagra emlékeztető íze is.

    Íz: Savanyú és kellemesen kesernyés, mint a zöld dió. Mást vártam volna az illata alapján. Olyan szájösszerántós: szomjas lesz tőle az ember.

    Amikor előadtam a ringlós hasonlatot, a társaság öngyilkossággal fenyegetőzött az esetben, ha még egyszer hasonló hagyja el a számat. Ez tehát zsákutca volt: hiába érzek én ezt, vagy azt, nyilván nincs olyan tapasztalatom, hogy ezzel érdemben hozzá tudnék tenni az értékelés menetéhez.

    Mi lehet a fogyasztó szerepe? Kezdtem azt hinni, hogy két világ van: a fogyasztóé és a kóstolóé. A kóstoló értékel, a fogyasztó iszik. A kóstolónak az számít, hogy tannin, sav, stb, a fogyasztónak pedig egyszerűen az, hogy ízlik-e. Megfogható vajon ez? Az, hogy egy ital jó-e fogyasztói szemmel? Egyáltalán milyen a fogyasztó szeme? Ami engem illet, úgy iszom a bort, hogy egy adott helyzetben, jó érzés-e egy bizonyos bort inni! … és lőn világosság! Ez az! Elkezdem úgy értékelni a borokat, hogy énbennem milyen gondolatot, asszociációt ébreszt az ital mindenestül.

    Fritz `06

    Füstös! – gondolom, ám a többiek hosszasan beszélgetnek a szekszárdi Kadarkáról: löszös a talaj, a szőlőfürt tömött, a szem héja vékony, a táj uralkodó széljárása ilyen, meg olyan. Amikor a levegő pollentartalmához érünk, kezdem elveszteni az érdeklődésem. Azon filózom, hogy milyen a „jó bor”.

    A jó bor szerintem nem hívja fel magára folyton a figyelmet (ha iszod, azok a percek nem a borról szólnak, hanem másról – beszélgetésről, vitáról, stb.), de, ha magadban gondolkodsz, „borozol”, azaz beszélgetni akarsz vele, arra is partner! No, az a kadarka nem ilyen! Jellegtelen, semmitmondó…

    Sebestyén `06

    Egy gondolatot sem indított meg bennem, valószínű azért, mert nem nekem szól ez a bor.

    Ez amolyan depressziós bor: finom illatával lágynak, vigasztalónak indít, de a savai miatt van benne bántás is, ami kielégíti a depressziósok vágyát a kedvességre, és mazochizmusát is egyben.

    Heimann `06

    Olaszosnak néz ki. Olyan málnaszörpös színű, mint a firenzei asztali bor. Mikor belekortyolsz ízlik, de 3 másodperc múlva úgy összerántja a sava a torkod, hogy beléd akad a szó. Azon férfiaknak ajánlanám, kiknek kedveséből folyamatosan árad a szó társaságban (is). Ilyenkor egy pohár Heimann kadarkát neki, majd amikor elakad a szava 3 sec múlva, ott a lehetőség, hogy átvedd a szót!

    Takler `06

    Ha bátran iszod, nagy kortyokban, kifejezetten nyugodtságot sugalló bor. A kandallóban lobog a tűz, a perzsa szőnyegen egy barokk fotelben üldögélsz, a lábadon mamusz, kezedben a National Geographic egyik száma, épp a delfinekről olvasol egy cikket és közben ezt a bort iszod. Kellemes! Társaságot nyújt, nem beszélgetős, nem agresszív, mindössze, ha elkalandozol, egy-egy korty visszaránt a valóságba… Jól moderálja a gondolkodást…

    Duzsi `05

    Érezhető, mégis elviselhető savany, ám elég erős alkoholban. Ezt konkrétan csülök pörkölthöz tudom elképzelni. Hatása olyan, mint az EKG-n a szívritmus: Közép, föl, majd le, majd megint beáll középre. A folyamat tehát: megkóstolom, majd „hú, de állat bor, nagyon ízlik”, majd „ajvé, ez ütős, túl sok ez!”, majd „khmm… nem is olyan rossz…”

    Vesztergombi `05

    Izmos bor! Egy tölgyes erdő közepén, egy piros kockás abrosszal leterített asztalkán egy kancsó bor és egy pohár. Te üldögélsz mellette, miközben közepesen erős szél fújja körbe a csendéletet. Te széldzsekiben iszogatsz, az őszi avar szaga mindenütt… Később egy kedves arcú, molett, nagymellű nő beszél hozzád hosszan, anélkül, hogy reakciót várna, mintegy aláfestésként…

    Vesztergombi `06

    Keserű kicsit, de jó! Ezt a bort borkóstoláson issza az ember. Lehet róla sok mindent mondani, nagyon gazdag ízvilága van, ám megküzd vele az ember, mert érzi, ez a bor még nincs megszelídítve… Mint a rókát a kis herceg, meg kell szelídíteni – három év alatt (a palackban). Amolyan pyrrhosi győzelem ünneplésére alkalmas bor ez.

    Itt az egyik „nagy” szájából elhangzik a következő: „Ez egy jövendőbeli nagy bor! Olyan információnyaláb, amit aztán azonnal percipiálni lehet!”

    Heimann `06

    Semmi gondolatom róla… talán mert kezdek berúgni… mégsem akkora marhaság az a köpőke… A házigazda kedvesen vagdalttal és stifolderrel kínál. Ha muszáj e borról mondani valamit, akkor: „ha az előző Bartók, akkor ez Ligeti”.

    Takler `06

    Nemes! – ez az első gondolatom róla. Nagyon finom, remek bor! A 17 század bécsi udvara jut róla eszembe – kicsit anakreonisztikusnak tűnik, mintha ez egy letűnt kor, letűnt bora lenne. Eszembe jut még Richelieau bíboros is. Szerintem ő is ezt itta.

    Fritz `03

    Rendben van, semmi extra. Finom bor, a legjobb az eddigi Fritz borok közül, de nem ájulok el tőle, különösen a Takler után!

    Itt hangzik el a következő: „A fehér burgundihoz elérni egy hosszú tanulási folyamat eredménye lehet csak!”

    Sárosdi `03

    Ecetes, savas, szétesett bor. Olyan, mint amikor az ember élete első borát (BB kékfrankos, 240.-ft) kóstolja 15 évesen, titokban, egyedül. Érzi, hogy azért a reggeli kakaó és a banánturmix finomabb, ám valahogy mégis megfogja benne valami… tudja, hogy iszik ő még ilyet.

    Mészáros `03

    Beszélgetős bor, kifejezetten arra, ha az ember a barátaival üldögél, de nem a borról akar beszélgetni. Finoman kiegészít, ötleteket ad, ugyanakkor nincs benne komoly mondanivaló.

    Bukolyi Szarkás tető `03 (késői szüret)

    Te jó ég!!! Ilyen finomat még sohasem ittam! Kicsit a sherry-re emlékeztet. Édes a hatása, holott egyáltalán nem az. Simogat, körülölel, betölt, nem tudsz tőle elszakadni. Csak ínyenceknek, mert kár ez az olyanokba, mint én.

    Bukolyi Kadarka aszú-eszencia

    Ez megfejeli az előzőt is… Sajnos nincs rá szó… leírhatatlan! Ha megkóstolod, negyed óráig azon jár az eszed, hogy erről mindent meg kell tudnod, mert ez egy csoda! Hazafelé is csak arról kérdezgettem, hogy hogyan készül, mi a fene ez!

    Rookie

Minden vélemény számít!