bor • sör • párlat • kávé • gasztro • bárkultúra
Kevés olyan pincészetet tudnék mondani, akinek a 2006-os évjárat bemutatója kapcsán nem rettennék meg. Lenkey Géza ilyen. Miközben a 2007-es, 2008-as és 2009-es palackok már kint vannak, ő úgy gondolta, a 2006-osoknak csak most jött el az idejük.
Mit kell tenni, ha talál egy kavicsot, amit ha aztán elkezdünk csiszolgatni gyémánt válik belőle? Természetesen elújságolni mindenkinek!
Szekszárddal kapcsolatban évek óta az a benyomásom, hogy tanulni és fejlődni akarnak. Azt szinte mindenki kívülről fújja, hogy a helyi borászok zártkörű, tematikus kóstolókat tartanak egymás boraival, amelyen nem fukarkodnak az éles kritikákkal.
Boros kalandozásaim valahol a kilencvenes évek végén kezdődtek. Előtte persze én is átmentem a szokásos fázisokon (hogy egyetem alatt miket ittunk azt nem hánytorgatnám fel, mindenkinek jobb így). Aztán lassú, nagy nyomatékú változások kezdődtek és a lassú változások után villámcsapásszerűen érkezett a 2005-ös év, ami kifejezetten megragadt bennem. Ekkor jelentek meg ugyanis a 2003-as borok.
Egy évtized borait végigkóstolni egy borvidékről, ill. egy pincészettől izgalmas dolog. Látni azt, hogy az évek alatt mi változik, időjárásban, koncepcióban. Vagy, ami talán még fontosabb, hogy ez utóbbiban mi az, ami konzekvens.
