// archívum

Dobogó

Ez a címke 9 poszthoz kapcsolódik.

Húsz éveseké a Villány

Ahogy a busz elhagyja a “Villányi Borvidék” hordódongákra emlékeztető útjelzőjét, a fejemben gomolygó gondolatok a Villányt kritizálóktól elhalkulnak és átadom magam az élménynek. Gyönyörű, nyárvégi nap, korai indulás: húsz éves a Vylyan, ünnepelni és szüretelni várták a pincénél a népet.

Lesz-e újjászületés?

A Tokaj Reneszánsz tagjai idén is vették a fáradtságot, hogy Budapestre hozzanak egy darabot a legjobb hegyaljai dűlők terméséből. A Tokaj Nyitány idén a tavalyihoz hasonló menetrenddel (kurzusok és kötetlen kóstoló), de eltérő helyszínen és már a Borjour szervezésében került megtartásra.

Tinon vertikális a Nyitányon

Tanulságokkal szolgált az idei rendes éves tokaji borbemutató, amit idén a Vajdahunyad várában rendeztek meg. A 2007-es aszúk megosztók voltak számomra, az évjárat bemutatót követően azonban Samuel Tinon műhelyében sikerült az évet összehasonlítani a korábbiakkal.

Dobogós borok

A balladai homály elfedi már, hogyan terjeszkedett a Vylyan Pincészet a 90-es évek első felében a területek vásárlását illetően, de annyi bizonyos, hogy a birtokközpont a Dobogó dűlőn található, amin 1992-ben ültetett cabernet sauvignon található. Az innen származó bor utolsóként kerül piacra a 2006-os válogatások közül.

Az elveszett fiúk birodalma

Jó pár magyar bor szerepelt az angol Imbibe magazin tematikus kóstolóján. A kóstoló eredménye a januári számban jelent meg. A borok nem mostak le semmit, nincs aranyérem, mégis nagyon-nagyon fontos, hogy asztalra kerültek. StevieKraft ott volt a kóstolón, mi több, a megjelent cikket is olvasta. Most beszámol, elemez, jövőképet vázol.

A tokaji Londonban

A Tokaj Reneszánsz tartott egy kóstolót Londonban. Eddig volna a hír, ha nem hat héttel ezelőtt lett volna. Mivel a dolog mostanra finoman szólva nem friss információ, a szervező, Stevie Kraft inkább a tanulságokat csapná oda a tárgylencse alá az üveglapra. Hogyan is kellene eladni a világ legfrankóbb természetes édesborait, meg az apraját?

Kvikk Cvakk

Zwack Open bemutatóra voltunk hivatalosak. A villámlátogatás-jelleg miatt csak néhány benyomást, amolyan kedvcsináló jelleggel vetettem papírra (jobb kézben pohár, balban köpő, valahogy még jegyzetelni is kéne – Shiva istennő biztosan egy fokkal jobban boldogulna ilyen helyzetekben).

Harctéri élmények

Már a nyáron ezzel riogatták, és végül belekerült kötésig. Londoni sommelier-nk túlélte a karácsonyi szezont. Persze, elméletben fel lehet rá készülni, gyakorlatilag, khm, túlélő lehet az ember, meg szerencsés. Az írás megkésettségének annyi az oka, hogy a sommelier most már tud tíz percet úgy ülni, hogy ne aludjon el azonnal.

Tokaj járatlan úton

Ez a címe annak a minek is marketing-akciónak, melyet pár kereskedő és vezető tokaji pincészet indít útnak a héten. A marketing-akció kifejezés kicsit kevés a vállalkozás jelzésére, mert sima piacbővítésnél többről van szó. Egyfelől persze van ilyen irálya is a dolognak: az akcióban részt vevők (Zwack Izabella, a Bortársaság, Ipacs Géza, a Degenfeld, a Disznókő, a Dobogó, […]



Legutóbbi hozzászólások

  • Kántorbandi: @ BZoltan: Zoli, nem az, legyél is lokálpatrióta. Én azonban azt képviselem, hogy tanuljuk meg a bort...
  • BZoltan: Hát, nem tudom. Vegyes érzéseim vannak amikor azt látom, hogy bővül a külföldi borok kínálata. Egyrészt ugye...
  • Kántorbandi: @ hegyaljai: mi köszönjük!

Csatlakozz!