Kaptam az alkalmon, hogy minden magára valamit is adó hiper beindította őszi akcióját. Viszont nem az akciós borokat teszteltem, hanem azokat a külföldi konkurenseket, melyeknek árához a beakciózott magyarok most közel kerültek: azokat a borokat, melyek elvileg veszélyeztetik a hazai eladásokat.
Több társunk is beszámolt arról, hogy milyen jó árérték arányban lehet zsákolni a ? főleg magyar ? borokat a nagy láncok őszi akciói keretében. Az akciós kiadványok kézhezvétele, majd szemrevételezése után és is majdnem klaviatúrát ragadtam, hogy beszámoljak róla: milyen borokat kapni akár 1000 Ft alatti áron is. Mégsem tettem, két okból: egyrészt híradós szóval élve ölég szép a coverage a témáról (lehet olvasni itt és itt), másrészt meg mindenki töltsön már legalább tíz percet a borok közötti sorokban, és tájékozódjon maga: hátha talál más is, megjön az ihlete valamire.
Ahogy nekem. Mégpedig arra, hogy egyszer rááldozzak párezer forintot, hogy kiderüljön, valójában mennyire is fenyegeti az olcsóbb kategóriás magyar borokat az olcsóbb kategóriás Tesco Selection nemzetközi mezőny. Első körben ausztrál és új-zélandi bort vettem, abszolút impulzus vásárlás keretében kosaramba került, ami 1500 Ft körül vagy az alatt volt, és valami miatt imponált.
The Big Kahuna White 2011
Délkelet Ausztrália soha véget nem érő borpampáiról szüretelt, de az Egyesült Királyságban palackozott minden fehéret bele küvé. Nagyon kitalált, cool image. Ausztrália = szörfösök, a név a legjobbakat illetheti csak meg. Mindezt el is olvashatjuk a hátcímkén, nehogy valaki ne értse a központi motívum szörfdeszkát a címkén. Illatra nem túl intenzív fehérhúsú gyümölcsök, fanyarság, nyers egres, sárgadinnye. Szájban hersegő savak, friss zamatok, almásság, citrusok. Közepesen könnyed test, némi maradék cukor, 11,5%-os alkohol. Alapvetően chardonnay lehet, de érezhetően van benne más is, nem ez a lényeg. Semmi komoly, de kerek, tiszta, és az árnyalatnyi fémességtől eltekintve a korty végén rendben van. Csavarzár, strandbor. 819 forintért meg egyenesen jó.
Blaxland Estate Chardonnay 2011
Ez a bor is acéltartályban szelte át az óceánt, hogy palackot csak a briteknél lásson. Megint a végtelen délkeleti bormezők szülötte, most azonban egy fajtára koncentrálva. Intenzív érett almás és körteillattal nyit, melyhez ananász és trópusi gyümik sorakoznak fel, egyértelmű vaníliás, újfahordós beütésekkel. Azaz, ha logikusan átgondoljuk, eklatáns példáját kapjuk a betétdongás, barrikcsipszes megoldásnak: nem tudom elképzelni, hogy lefejtenek több százezer hektót hordóból, hogy aztán a fél világot átutazva Angliában palackozzák. A pohárban közepes arany szín, szájban a fent említett aromák, közepesnél nagyobb test, maradék cukor és vibráló savak, kis szénsav,12%-os alkohol, citrusok zárják a kortyot. Nagyon populárisra hangolt bor, de tiszta, sima és harmonikus, 899 forintért mi kell ennél több?
Hardy?s Stamp of Australia 2010
Már nem is érdemes kihangsúlyozni: ismét a délkeleti tartomány bora, a Constellation szállítja be Angliába, ahol palackozzák. A címkén van koalamaci, szóval biztos befutó. Ezzel szemben ez a chardonnay semillon mix kevésbé gejl, mint az előző. Alma, és érett lédús fehérhúsú gyümölcsök jönnek illatra, emellett némi fanyarság és a tölgy (csipsz, csipsz, donga, vak wombatocska?) hatása a háttérben. Szájban édesség tör előre, aztán a fa. Sajnos a tölgyhatás erőteljesen jelen van, elnyomja a friss gyümölcsöket, de maradnak az édes barackos és trópusi aromák, mangó, dinnye. Citrusokkal ér véget, de a 12,5%-os alkohol ennek a bornak túlzás. Ezt leírva, közel tökéletesre hangolt techno-bor ez is, bulin nem lehet belekötni, 799 forintért meg pláne nem.
Wairau Cove Sauvignon Blanc 2011
Mélyen kellett a zsebbe nyúlni, 1574 forintért majd kettőt is lehetett volna venni a fentiekből? Na, de Marlborough, Új-Zéland? A savblanc hazája? Hát csak nem hagyok ki egy ilyen lehetőséget! Ez már az a kategória, ami palackban utazik, otthon, a pincénél töltik. Erőteljes és karakteres új-zélandi savblanc fajtajelleges illattal indít, ezt nagyon tudják arrafelé. Egres, vegetális illatok, vágott fű, friss szalmás illatok. A fehérhúsú gyümölcsök csak ezt követően bújnak elő. Szájban vibráló és friss, semmi gejlség. Jönnek a citrusok, elsősorban lime, majd friss, rózsaszínű cirmos húsú őszibarack, az a kissé fanyarkás fajta. Némi teásság, és egres ezerrel. Viszonylag hosszan tart a korty, a test közepesnél valamivel nagyobb, az alkohol 12%-os. Rendesen kerekre van csiszolva ez a bor, ilyen pénzért elég foolproof választás.
Első gondolatom: baj van. Találni ugyan már magyar vetélytársakat ilyen áron, de nem tömegével, vadászni kell rájuk, nem akciós időszakban meg pláne szűkül a kínálat. Másrészt hazai boroknál az ilyen árkategóriában, de főként az ez alattiban nem beszélhetünk a technológia ilyen tudatos használatáról, a borok harmonikusra, kerekre hangolásáról, arról, hogy minden palack azonos legyen, borhibák, nagy kilógások nélkül. Azaz arról, hogy egy komoly vásárlóréteget biztonsággal lehessen kiszolgálni, rászoktatni, a nagyobb minőség felé vezetni. Egy példa: minden fenti palackon fel volt tüntetve, hogy 6 hónappal ? 1 évvel a vásárlást követően a borokat el kell fogyasztani: nem akarnak mások lenni ezek a borok, amik, de abban a kategóriában a legjobbat akarják nyújtani, kiegyenlített színvonalon, és mindenhol elérhetően. Ezt nekünk is tudnunk kellene. Első körben tehát aggódni kezdtem.
(De ne csüggedjen senki: spoilerként elárulom, hogy a második kör korántsem zárult ilyen jó eredménnyel, az is lehet, hogy elsőre mázlim volt az impulzusvásárlással.)
