Tescós borok II.

Az első részben kicsit aggódni kezdtem: olyan külföldi borokra leltem ugyanis, melyek komoly konkurensei lehetnek a 1000 forint alatti kategóriában a hazai boroknak. Főleg, mert kiszámíthatóan ugyanazt hozzák. Most árnyalódik kicsit ez a kép.

Amikor megkóstoltam az első részben vásárolt ausztrál és új-zélandi borokat, azt gondoltam: kevés olyan magyar bort tudnék fejből mondani, melyek konzisztensen hoznak egy sztenderd jó minőséget, mindenhol elérhetők és 1000 forint alatt vannak. (Ok, egy esetben 1500 forintot költöttem, de annál a savblancnál a minőség is óriásit ugrott.)

Volt olyan komment szaktárstól, hogy aggódni nem kell, léteznek ezek a magyar borok. Vitatkoznék: valóban léteznek, de kevesen vannak, egy kézen megszámlálhatóan. Mivel a bevásárlókosaras merítésemben volt még pár palack, lássuk, mit tudnak ezek, míg ítéletet mondunk ebben a kérdésben.

S.A. Western Cape Chenin Blanc 2009 by Tesco

Az évjáratot először nem vettem észre a palackon, hiba volt. A 13%-os alkohol már gyanakvást kelt, ilyen ChB-nél ez soknak ígérkezik. Ez azonban nem derül ki, mert meg sem kóstoltam: már illatra (szagra) kiderült, hogy a bor úgy hibás, ahogy van. Lehet, hogy a polcon tartás, a napfény, a meleg tett be neki, és az is biztos, hogy nem normális, aki ilyen évjáratú Chenin Blanc-t vesz Dél-Afrikából, de ez ment a lefolyóba, és soha többet nem emelem le a polcról. Pedig nagyon szeretem  a fajtát és az országot is, a Simonsig sorra hozta az üdítő, szuper, friss és könnyed borokat Stellenboschból. Sajnálom, 699 forintom bánta.

S.A. Western Cape Sauvignon Blanc 2010 by Tesco

Ezt sem mertem megkóstolni. Itt sem figyeltem az évjáratra, valszeg nem vettem volna meg, ha 2011-nél régebbi, főleg, hogy Dél-Afrikában előttünk járnak egy évjárattal szüretileg. Az orromat brutális kénesség és műtrágyaszag facsarta, pár pohártekerintésre előjött ugyan a csalános egres savblanc illat, de a bűz nem ment el, sőt: berohadt szalma és nedves, ázott cementeszsák vette át a prímet, némi oltott mésszel keverve. Messze elkerülendő. Ravaszul rávettem a párom, hogy megkóstolja. Ezt mondta: „keserű, savanyú és valami szúr”. 873 forint bánta.

Simply Riesling 2010 Tesco Selection

Qualitätswein Rheinhessenből, német palackozással, 10,5%-os alkohollal. Bizakodhatnánk. Első szaglásra, majd kortyra (!) azonban kiderül: a rajnai rizling megcsúfolásával van dolgunk. Szappanos, émelyítő, vegyszeres illat, ebben fellelhető némi Wunderbaum és szaunaolaj aroma is. Egyértelműen hibás bor, rengeteg technológiai bakival, amit próbáltak pl. maradék (?) cukorral és kezeléssel palástolni. Nem sikerült. Főzni sem engednék vele, legfeljebb szappant. 1167 forint ment veszendőbe, te jó isten!

Simply Soave Classico 2010 Tesco Selection

Felcsillan a remény: hát mikor, ha most nem? 12%, olasz palackozás, egyenesen Soavéból! Visszafogott, semmitmondó illat, enyhe citrusos aroma, és némi alma, de nagyon zárt. A frissesség hamar odébbáll, selyemcukros édes illat kezd dominálni. Szájban ugyanez a képlet. Némi zöldalma és citrom jelentkezik. Sajnos nem egy igazi Soave, de legalább nem ihatatlan. Kivéve a finist, amely elég csúnyán, fémesen ér véget, felcsillantva a lehetőségét a technológiai hibának. Ezt sem tudom jó szívvel ajánlani, még 893 forintért sem.

Ogio Pinot Griggio 2010

Dizájnos címke, veneziai borház, 12%-os alkohol. Visszafogott illat, virágok, fanyar fehérhúsú gyümölcsök. A savai jobban rendben vannak, mint az előzőnek, de sajnos ez sincs a fasorban, ahhoz képest, amiket kint lehet kapni, inni. Elfáradt, lusta bor, vélhetően a polcon tartás betett neki is. Az ilyen bort frissen kell fogyasztani. Röviden ér véget, ráadásul elég keserűen, ami nem teszi éppen kedvessé. Ennek ellenére nem ihatatlan. 999 forint.

Az ítélet tehát: kevesebb magyar bor van ilyen áron, mint külföldi. A magyaroknál tapasztalatom szerint ebben az árkategóriában nagy a volatilitás, azaz nagyobb kilengések mutatkoznak, minőségi kockázatot fut az ember, még akkor is, ha ugyanattól a pincészettől vásárol. Ez az első blokkban kóstolt külföldi borokra egyértelműen nem igaz: azoknál kiszámítható, kiegyenlített minőséget kapunk. Viszont, az is kiderült, hogy jól meg kell válogatni, milyen külföldi bort vesz le a polcról az ember, ha nem akarja kiöntögetni mindet. Nagyon oda kell figyelni az évjáratokra, hogy frissek-e a borok, hogy látszik-e a palackokon, milyen régen állnak már ott.

Konklúzió: ha nem lennének magyar borokat érintő akciók a magyar hiperekben, nem tudnánk versenyezni – hál’ istennek vannak.

Hozzászólások

  1. akov mondta

    A Simply Riesling Rheinhessen 2010-t kóstoltam márciusban, de szerintem az egy másik bor volt, talán más letöltés. Milyen technológiai hibát véltél felfedezni rajta? Gondolod, hogy azok az MW-k, akik ezeket válogatják, átengednének egy technó hibás bort?

    Itt írtam ezekről márciusban:

    http://borrajongo.blog.hu/2012/03/05/teszko_fajneszt

    Ogio Pinot Griggio 2010 egy kifejezetten jól elkészített alapbor, én szimpla vacsorákhoz szoktam venni, mindig friss, elég jó savú, citrusos stb. A mi skálánk szerint 4p körül van, azaz 1000Ft alatt kiváló vétel.

  2. Kántorbandi mondta

    igen, azt gondolom. ill. azt is, hogy ilyen tételeknél talán mást kap az MW, mint ami a polcra kerül, ill. egyszer kóstolja, aztán nincs monitoring. de, mint írtam, lehet, hogy tárolàsi hiba volt. az ogio detto. túlkénezés, savpótlás, fémes ízek erjedési hibára utalnak, ilyesmi. ez a volatilitás itt is megvan: egyszer ilyen, egyszer olyan. az első részbem ecsetelt ausztráloknál visszakóstoltam, semmi gond nem volt.

Minden vélemény számít!