Történelmi tokajik tesztje

Nagyméretű plasztikázásba kezdett a Tokaj Kerház: szeretnék eltűntetni az avittas, dohos konotációkat és frissnek, fiatalosnak, minőséginek mutatkozni. A ráncfelvarrás részeként rendeztek egy muzeális aszúkóstolót, amit lehetetlen volt kihagyni: a legfiatalbb bor 1988-as, a legidősebb 1940-es volt.

Az ember sok mindent elvisel, ha olyan mézesmadzagot húznak el előtte, hogy megkóstolhat hat muzeális aszút. Igaz, a magyar bortörvény ebben igen engedékeny, a valódi muzeális borok, főleg az aszú kategóriában azért nem tíz évesnél kezdődnek.

A Tokaj Kereskedőház kapott hideget jócskán az elmúlt években, ugyan némi meleget is a közelmúltban, de dolgozni kell még rendesen azon, hogy az a negatív csengés elmúljon, amit hosszú évek kitartó munkájával sikerült kivívni. Ez a folyamat elindult, mondjon akárki akármit, és csakis a boroknak köszönhető, az első fecskéknek mondhatni. Találni ugyanis szép, korrekt tételeket mostanában a felhozatalban.

De vissza arra, amiért valójában itt vagyunk: a történelmi borokra. A Kerház pincéjében van miből válogatni, és míg egyesek szkeptikusak a borok valódi kora felől, ill. az újratöltési eljárásról (15 évente kidugóznak, az egy évjáratúak bemennek egy nagy tartályba, szűrés következik, majd új palack és új dugó. Van, aki szerint ez így nem igazi, közben a borok kapnak némi levegőt is.), a most kóstol borok nekem tanulságosak voltak. Persze nem csak nekem, ahogy a videónkon is kiderül:

A Ferihegynek (Tudom, tudom, hogy már hivatalosan nem az, de ha a google maps sem tudja még, én hogy álljak át ilyen gyorsan. Ráadásul a Feri a Ferenc becézése, úgyhogy ebben az esetben még maradhat is a név…) és a Heinemannak presztízskérdés az egész, nyilván nem azért vannak a különben rendes kínálattal rendelkező shopban a történelmi borok, mert zsákszámra viszik őket. De viszik. Eddig (március vége óta) 6 palackot sikerült eladni, ami egyáltalán nem rossz, sőt.

Nekem a walkthrough shop bejött, bár egyáltalán nem láttam karakán különbséget bármely más nemzetközi reptér sterilitásától. Viszont jó magyar borok vannak, bőven választék, az árak korrektek. Nem is kell ennél több. (Csak tokaji borokból 4600 palack ment el eddig nyitás óta.)

Miután mindent láttunk, és mindenki elmondta, hogy milyen jó, hogy itt vagyunk és mennyire örülnek, és milyen fontos mindez, és ez az egyetlen reptér, ahol benne maradtak a büdzsé keretében és még egy szót a vezérigazgatótól, aki szerint állati fontos, és mennyire örül és fordulópontnak érzi, vééééééééégre elénk került a lényeg.

1988 6 puttonyos

Összesen 265 ezer hektót palackoztak, egy elég jónak mondott évjáratból. Színében már borostyánosság, illatában gyógynövényes, aszalt gyümölcsös, diós és oxidáltság. Szájban aszalt fügés és datolyás, némi dohány és sok citrusosság a korty végéig.

1975 6 puttonyos Szarvas dűlő

Színe barna, illatában erőteljesen diós, ásványos, grillázsos, teás. Erőteljesen a savak, ez nagyon viszi a kortyot, ennek citrusosságára épül a kávé és dohány ill. a végig érezhető üstben főzött (füstös) szilvalekvár.

1972 5 puttonyos Gyopáros dűlő

Andezites tufa talajú dűlő, ezt érezni is. Fontos, hogy az évjárat itt az aszúbogyókét jelenti, akkoriban engedélyezett volt 2-3 éves alapborral felönteni az aszúkat. Nagyon ásványos füstös illat bukik elő először, ezt animalitás váltja fel, sonka páclé, majd vegetális fűszerpaprikás jegyek. Aztán rengeteg friss gomba és földesség. Kicsit diszkrétebb savak, ízben dió és kávé, majd egyre gyümölcsösebb, gesztenyeméz, végül füge.

1968 6 puttonyos Kincsem dűlő

Hűvösebb karakter, sokkal kevésbé földes-gombás, mint az előző, van viszont rengeteg gyógynövény, ásványosság és feketecsoki, amit füstösség kísér. A savak itt is domborítanak, teltebb, kerekebb, testesebb bor az előzőeknél. Szájban érezhető csersavak, méz, vanília és teás jegyek sorakoznak fel az aszalt gyümölcsök mellé, nagyon hosszú és intenzív bor szép citrusos, narancshéjas tónusokkal.

1956 5 puttyonos

Tokaj-hegyalja kijelölt vonulási terület volt, ez a szüretet is érintette, csupán 73 ezer hektó készült belőle. Nagyon ásványos, puskaporos illattal nyit, gyógynövényes, szilvalekváros jegyekkel, az illat és később az íz is sokkal karcsúbb, laposabb az előzőleg kóstoltaknál.

1940 Aszúeszencia

Színben itt van megint váltás, megjelenik a borostyánon túl a vörös. Szerintem mellé lehetne tenni egy régi pinot-t, és valahol találkoznának. (Ez egyébként az animális-földes jegyek miatt is igaz lenne.) Mézes-gombás illat, rengeteg propolisszal. Zöldfűszerek és hecsedli lekvár. Gyógynövények. Szájban nagyon sokáig tart, mézes-krémes capuccino, érett csereznye és konyak. 97 200 Ft egy deci…

Tanulságok: a legtöbbet a videóban elmondtuk. Én személy szerint örülök, amikor ilyesmire alkalom nyílik, és tanulok belőle. Nyilván elő lehet venni minden kis részletet és megvitatni, érdemes is. Lehet, hogy volt egysíkúság. Lehet, hogy a régi berögződés alapján készültek. De, ami a legfontosabb: a borok éltek, és nekem alapvetően tetszettek. Ittam már 1925-ös édes bort, ezek a Tokajik minimum egy szinten voltak vele.

Hozzászólások

  1. hegyaljai mondta

    A Tokaj Kereskedőház ezen nemzeti vagyon legfeljebb 10 %-ával rendelkezik.

    Most a többit a Kecskemét SzBKItől történt átvétel utátn a Központi Élelmiszerkutató Intézet őrzi. Az érdeklődőknek javaslom az előzményeket átnézni.
    2050/2004. (III:11.) számú Kormány határozat eredményeként a Tokaj Kereskedőház Rt. vagyonát képező, 288.505 db palack, valamint az SzBKI Kőbánya készletét képező 572 db palack adózott borként átkerült az FVM SzBKI Kecskemét készletébe. Ezek a borok jelenleg Tolcsván vannak tárolva.

    A készlet eredete:
    1949-ben gyakorlatilag egy időben alakultak a Tokaj-hegyalján a Tarcali, Tocsvai, Abaújszántói Állami Gazdaságok, a Magyar Állami Pincegazdaság Mádi Üzemegysége valamint a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Tarcali Állomása. Ezek először az elmúlt évtizedekben önállóan, folyamatosan gyűjtötték, kezelték és gyarapították a muzeális borkészletet. Ezek között a borok között szerepel az 50-es években megtalált a háborús viszontagságok elől elrejtett, elfalazott, valamint ezen állami vállalatoknak a háború utáni első évjáratai. A II. Világháború előtti évjáratok – a készlet legértékesebb része – többségében a Királyi Vincellérképző, és a Kincstári Szőlőbirtok készletéből került az SzBKI Tarcali Állomásához. Az állami gazdaságok és a pincegazdaság – több lépcsős átalakulás után – 1971-ben Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátként egyesültek. Majd ez 1982-től átvette az SzBKI Tarcali Állomását is. A Borkombinát a privatizáció során 1993-ban vette fel a Tokaj Kereskedőház Rt nevet. (a továbbiakban TKH)
    Ezen bortételek jelentősége:
    Az 1990-es évek elején – megindult és többször változtatott – privatizációs koncepció meghatározó – és viszonylag változatlan – eleme volt, hogy a TKH és jogelődjei által összegyűjtött és fölhalmozott muzeális borok a „nemzeti vagyon” részét képezik, és azokat nem szabad privatizálni. A szakmapolitikai elvárások szerint, távlatilag is úgy kell ezeket a ritkaságokat állami tulajdonban tartani, hogy szolgálják a Tokaji Borvidék egészének érdekeit.
    A muzeális borvagyon sorsa privatizáció során:
    A TKH, illetve jogelődje a Borkombinát „muzeális borkészlete” mintegy 250.000 db palack volt (döntő többségében 0,5 literes/palack). A privatizációs koncepció részeként 1990-93 között külföldi többségű vállalatok számára ebből mintegy 30.000 db palack lett értékesítve. (1968-as és fiatalabb évjáratok). 1993-as évjáratig az évjáratok lepalackozása pótlása folyamatos volt. Közben a készlet a kereskedelmi értékesítés mellett is növekedett. A bortételek lehelyezése 1999-2000-ig tartott, majd megszakadt. A TKH 2005-ben tervezett privatizációjára való felkészülést szolgálta a fenti Kormányhatározat. Ennek végrehajtása úgy valósult meg, hogy a muzeális borkészlet különbözetét kb. 30.000 palackot a fiatalabb, kereskedelmi értékesítésre alkalmas nagyságú tételekkel rendelkező évjáratból a TKH megtartotta, és egy más pincéjébe szállította. A készlet ellenőrzését, és a megosztási javaslat elkészítését egy független szakértő bizottság kóstolási véleményére alapozta az Állami Privatizációs és Vagyonügynökség.
    A muzeális borkészlet kezelése a 90-es években:
    A TKH Rt. és a jogelőd Borkombinát az 1990-es években mintegy 2500-3000 palackot értékesített évente „normál kereskedelmi forgalomban” és kb. 50-100 palack került aukciós értékesítésre. További mintegy 5-10 palack/év került jelentős sajtó és marketing érdeklődés mellett nemzeti protokoll ajándékként átadásra (pl. az angol királynő anyja 100 éves). Több olyan nemzetközi szaktekintélyek bevonásával tartott borbemutató volt, ahol éves szinten 20-50 palack 30-40 éves és annál régebbi bor került bemutatásra. (pl „Az Évszázad Borkóstolója, Sárospatak, 2000-ben). 1990 és 2000 között a bortételek át dugózása, szűrése folyamatos volt és a TKH „muzeális árlistáján” 20-30 féle, OBI forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező bortétel szerepelt.

Minden vélemény számít!