A kissé kócos kezdetek (Borzuhatag 1: Csili-vili borok) után Dr Nemtudomka jókora kerekasztala körül gyűltek össze a kíváncsiak és hamar világossá vált, hogy az efféle tanulmányi célokat szolgáló kóstoló fényévekkel és éónokkal érdekesebbé válik, más dimenzióba ugrik át, ha ott van a borok készítője is. A Borzuhatag összejövetelét ugyanis megtisztelte jelenlétével Malatinszky Csaba, akinek tálentumát, önbizalmát és árképzését Dr Nemtudomka régideje őszinte respektussal figyelgeti. E borok ?ésszerűen drágák?, nyilatkozta egyszer Malatinszky, aki szerint az árképzés pszichológia és ő gyakran fölé lő az árnak, mert tudja, borai drágábban is fogynak.
Ugye ő az első sommelier itthon a Petneházy Country Club-ban majd a Gundelben, ő hozza be az első borhűtőt Magyarországra, ?92-ben Pesten ugyancsak elsőként létesít vinotékát. 97-től korszerű pincészetet épít fel Villányban, részt vesz az első villányi küvék létrehozásában, úttörőként alkalmazza az irányított erjesztést a villányi vörösborászkodásban, elsőként palackoz sur lie-borokat, következő nagy dobása az új, jókora máriagyűdi feldolgozó lesz, a 2009-es szüretet már ott szeretné abszolválni. A kezdetektől fogva a világszínvonalhoz méri magát, eszményeit leginkább Medoc formálja.
Malatinszky szerint a Cabernet franc a harmónia bora, ami mindig középre-rendezettséget jelent. Nincsenek kilengései, a sav-alkohol-tannin szentháromsága mindig inkább karcsú, semmint robusztus szerkezetet alkot benne, már ha jól csináljuk a dolgot. A cél: mindig az elegáns cab franc-os struktúrákon belül maradni.
A legjobb cab franc-t a Cheval blanc-ban készítik, ezt minden további nélkül meg lehet csinálni Villányban is, mondja könnyedén Malatinszky, nem beszélve a chinon-i vegetális-paprikás, nem teljes érést tükröző cab franc-verziókról, melyeket simán leverünk, mint a sátorcöveket. A cab franc úgyszólván polgári jelenség, aki a középutat szereti, jellemzően még a termesztési körülményekben is rühelli a szélsőségeket: nem a hegytetőn és nem a lábon, hanem valahol középtájon érzi legjobban magát, ahol a felszín alatti vizek elérik a gyökeret, de a viszonyok nem emlékeztetnek egy rizsföldre sem.
A jó területhez talajvizsgálatok, jó oltvány és jó támrendszer kell, és ami tán a legfontosabb, a levélvitorlák kezelése, jó szélbe állítása, magyarul a canopy management, amit Malatinszky 2003 óta alkalmaz. Egy jó ültetvény 1 hektárjához 15-17 ezer négyzetméternyi levélfelület szükséges, hogy borunk ideális tempóban szelje a habokat a napfényben és egy képzavarban. Fontos a tőkesűrűség is, ami Csabánál 6200 oltvány/ha, így a tőkék nem szoronganak a szőlőben, mint a heringek, viszont állandó versenyben állnak egymással, kinek a gyökere jut több vízhez, ezért egyre mélyebbre furakodnak, ami azért jó, mert egyre több ásványt szivornyáznak magukba.
A franc-ok a Csaba szerint a Kopárra hajazó, magas hőösszegű (mészköves) Kövesföld dűlőről származnak, ez Csaba saját felfedezésű grand cru-je és a 30 hektáros birtok egyik legjobb fertálya. Malatinszky csak a termőhelyet, a fajtát és a bor készítőjét kifejező terriorborban gondolkozik, a melegkedvelő, ugyanakkor eléggé fagytűrő, nem rothadós franc gyümölcsét mindig teljes (fenolos) érettségben, azaz 21-22 mustfokon, beérett polifenolokkal, de nem túléretten gyűjti be, tőkénként olyan fél kiló szőlőből készítve borait, mert így sokkal finomabb tanninjai és szebb savtérképe lesz a bornak. Ez korábbi szüretet jelent, megesik, hogy Malatinszkynél már lezajlott az almasavbomlás, amikor a többiek még szüretelnek? Malatinszky nem ért egyet abban a magyar borász és borbuzi diskurzusban elterjedt sztereotípiával, miszerint a meccs a szőlőben dől el. Naná, hogy a szőlőnek tökéletesnek kell lennie, de ne feledjük: a szüret processzusa fél évig, míg a borkészítésé két évig tart, itt nyílik tér a bort alakító beavatkozásokra, inkább, mint a szőlőben.
2005
A sor rendjét Malatinszky határozta meg, az állapotában legfiatalabb ötössel kezdtük, mély illatok: föld, kávé, alkohol, mely a szájban is villan (14%, minden tétel magas szeszű, de egyik sem billen fel), utóbb nem lóg ki a télleg jól balanszírozott, karcsú struktúrából. Szájban élénkebb savak, gyümölcsösség, pörkölt felhangok és levegőre kerekedő-puhuló tanninok. Hosszú utóízében piciny kesernye, az ásvány érintése, mely minden tétel végét lezárja, mint a pont.
2002
A teljesen más karakterű bor sokrétű illatában és ízében is kakaós jelleg az itt is jó sav és a gyümölcsösség mellett, némi konyakos effekttel kísérve. Érettebb cucc persze, de még mindig felfelé tartó bor, magas alkohol, kesernye az utóízben, kiegyensúlyozott és melegebb karakter.
2004
Elegáns, földes és gyümölcsös illattal köszönő, összességében színes, bolondos, extravagáns, e sorok írójának különösen szimpi tétel. Az előzőknél mélyebb színű borban a barnába hajló színképvonalak, ismét haloványan konyakos impresszió, szájban az eddigieknél szélesebb ízskála, karcsú struktúra, de telt, lágy faktúra, meggyes ízjegyek édes érintéssel, szép, egyenletesen szétterülő tanninok, melyek jelzik, hogy a bor még nincs a csúcson, nagy bor.
2003
A zártan induló illatban az épülő palackbuké molekulái, szájban édes érintés, konyakos ízképvonal, sok gyümölccsel, némi meggyes és ánizsos és jó-aldehides felhanggal, a háttérben némi csokoládés ízzel, a végén az obligát kesernyébe forduló ásványos endinggel. Nagyon egyben van a bor, koncentrált, elegáns, harmonikus, miközben még mindig nincs a csúcson, vibrálnak benne az ízek és a (száj teljes felületén érzékelhető) tanninok, szóval király. (Noha szürkebarátról átoltott függönyművelésű tőkékről való, ami elég furán hangzik).
2006
Különleges, öt csillagos évjárat volt gyönyörű, végtelen ősszel, hangsúlyozta Malatinszky, melyben minden szőlőfajtát akkor lehetett szüretelni, amikor kellett és amikor elképzelted. Feketébe hajló vérszínű bor, teljesen más karakter, mint az eddigiek, sok meggy, némi konyak, konyakmeggy, illatában-ízében némi tintás benyomás és molekulányi animalitás, látványos ásványosság illatban-ízben, sima textúra, még tannic, fiatal bor ismét szép savtérképpel, na, mi van az utóízben?
2007
Kék-lila-feka szín, zártból gazdagon kibomló gyümölcsös illat, gyümölcsös és iszonyú tüzes, nem vastag bor a megszokott szép savakkal, a magyar hordó fiatal csersavaival, már most látni, mint a két utolsó, nyolcas hordómintán is, hogy hasonló karcsú szerkezetű, de telt és tartalmas, magas információtartalmú és színvonalú borok lesznek, mint az eddigiek.
2008
Az utolsó két minta még az alakulóban lévő bor komponenseit mutatta be, e sorok ívójának az első lila, intenzív illatú, tanninos, nagyon tüzes és nagyon telt változat készebbnek és izgalmasabbnak tűnt, jobban bejött, mint a második, mely ugyancsak tüzes de, vékonyabb verzió, melynek az illatkomplexében mintha paprika villant volna, szájban pedig mintha még mocorgott volna. (Az első a nyolcas, a második a kilences tartályból van.)
Well, úgy véljük, a borok egyenletes színvonalon mozgó stílus jegyeit mutatják, megvalósítják ismétlés és újítás ama egyensúlyát, melyre Malatinszky Csaba tudatosan törekszik, azaz a struktúra, az alkohol-sav-tannin hardver mindig középen mozog, mindig karcsú képletekbe rendeződik, miközben a szoftver minden évjáratban tényleg tökéletesen más, tükrözi az évjáratot, hol extravagánsan és színesen lobog, hol gyümölcsökkel árasztja el fogyasztóját, a háttérben szép hordóval, a végén szép ásvánnyal egy par excellence európai, egyedi és az árnyalatokat közvetítő borászkodás jegyében.
Korábban:
Borzuhatag 1: csili-vili borok
Burgund felről le, egyszerűen
Fogoly pápák kérték
