Olaszországban van vagy harmincezer szőlőfajta ? legalábbis ezt állítják az olaszok. Igaz állítják azt is, hogy les volt, meghogy ők aztán nem értek bele kézzel, és a másik, az lökött, stoplissal taposott, és mi ott sem voltunk, amikor egy rúgástól leszakadt a lába. A szőlőfajtákkal kapcsolatban igazuk van. Amúgy olaszosan. Az a helyzet, hogy x szőlőfajtát a szomszéd faluban egészen máshogy hívnak, és leteszik a nagyesküt, hogy az külön fajta. Na így jön ki a harmincezer.
A brunello az tulajdnoképpen egy sangiovese, amely Toszkána fő szőlőfajtája, Chiantit is ebből csinálnak. A brunello az az egyik klónja neki. Így általánosságban elmondhatjuk, hogy a brunello olyan sangioveséből készül, amely Montalcino városka körül terem. Amely szőlő nagy szemű, és ellentétben a piemonti nebiolóval aránylag vékony héjú, kevés színanyaggal. Ettől a bora sem tintafekete, sokkal inkább a gránit és a tégla közti rozsdás-narancssárgás árnyalatokban mutogatja magát. Illatra-ízre mindenféle vörös bogyós gyümölcs mellett a föld, állati és növényi jegyek tobzódnak a borban. A bort egyébként hagyományosan 500 literes szlovén tölgyhordókban készítik el, csak most kezd beszivárogni a vaníliás ízeket jobban mutató francia fa, az olaszok egyébként rendkívül nehezen változtatnak szokásaikon, nem úgy, mint a cipőben, a borászatban nehezen fogan meg a divat.
A bor készítését is szigorú szabályokhoz kötik, miszerint Brunello di Montalcinót nem lehet csak úgy ukmukfukk csinálni. Két év hordó, két év palackos erjesztés alsó hangon. Ez a Reservánál csak több lehet. Sok pince, amennyiben nem üt meg a szőlő egy bizonyos minőségi szintet, nem is készít ilyen bort – hiszen hülyék lennének éveket invesztálni a borba, amelyet nem lehet majd annyiért eladni? Ehelyett inkább Rosso di Montalcinót készítenek, itt csak az egy éves érlelés a szabvány. Ezt nem feltétlenül jelent rosszabb bort, csak könnyebbet. A borásznak meg persze böcsülettel megszerzett bevételt. A fentebb említett borérlelési gyakorlatot nem ártana, ha néhányan Magyarországon is átvennék, ebben az esetben ugyanis lehet, hogy érne annyit a boruk, mint amennyit van képük elkérni érte, egészséges patriotizmus ide vagy oda.
Na de kanyarodjunk csak vissza Toszkána napsütötte kabócás dombjaihoz, amelyeket Dr Nemtudomka olyan igen nagyon szeret!
Lazeretti ? Rosso di Montalcino 2005
Illata mentás-zöldfűszeres, majd jönnek a vörös és fekete bogyók, áfonya, meggy. Ízben, mint általában a nagy olasz vörösök: tannin és savbomba, magas alkoholtartalommal, ezen kívül kicsit egysíkú gyümölcsízek jelentkeznek, azt annyi.
Ciacci Piccolomini D’Aragonia ? Rosso di Montalcino 2003
Illatra nyílt, meleg gyümölcsös, elsősorban szilva (van benne némi lekvárosság 2003 tűzforró nyara okán). Ezt követően mindenféle kék virágok érezhetőek. Szájban jóval érettebb képet mutat, szépen össze van itt fésülve minden. A tanninok/savak teljesen jól bedolgozódtak a borba. Lehet, hogy nem lesz nagyon hosszúéltű, de most nagyon szép kerek, meleg tónusú bor. És akkor ez még csak egy Rosso!
Lazeretti ? Brunello di Montalcino 2003
Illatra nagyon intenzív földes állatias jegyek jelentkeznek, meg mindenféle gyógynövények, kicsit keserű, kicsit ijesztő az ázott lószag. Vagy nagykudu. Meg van még gomba is. Behízelgés, bratyizás-mutyizás, az nincs. Ízben is ugyan ezt hozza, kis kakukkfű, sok gomba, meg mindenféle patások, elég viseltesen. A háttérben gyümölcsök vannak. És természetesen atomnagy tannin és sav, de ezek jól integrálódnak a borba, meg ilyen íz/illatjegyek mellé kellenek is. A bort nagyjából az örökkévalóságig el lehetne rakni, de 20-30 év biztos jót tesz neki.
Ucceliera ? Brunello di Montalcino 2003
Barátságos gyümölcsös illattal nyit ? mindenféle barackok vannak benne aszalva is meg nem is. Ugyanez a vonal folytatódik a szájban is. A földes gombás jegyek csak a háttérben jelzik finoman, hogy azért ott vannak ők is, de nem alkalmatlankodnának, ha nem muszáj. Valószínűleg a hordóhasználat és a magas alkohol is bejátszik abban, hogy egész édeskésnek tűnik a bor. Meg barátságosnak, olyan bor ez, ami nem akar keménykedni, és ez jól is áll neki, különösen egy ilyen macsó mezőnyben. Viszont nem túl hosszú, a végén csak az édeskés fa marad belőle.
Gorelli ? Le Potazzine ? Brunello di Montalcino 2003
Csokoládé, a nagyon fekete fajtából, meg persze föld-gomba van az előtérben. Aztán konyakmeggy. Tisztább fajta gyümölcs csak a háttérben szorong, itt nem marad neki túl sok hely. Ízében meggy és konyakmeggy viszi a prímet, az amúgy jellemző állatiaskodás teljesen hiányzik. Amiképpen hiányzik a tannin is, csak a sav marad, márpedig az ott van rendesen. Ízben illatban is lehetne több. 12 700 forintért pláne.
Máté ? Brunello di Montalcino 2002 (Magyar játékos ? emigráns 56-os művészember sok kurfli után végül Toszkána dombjait és a földművelést választotta, el nem ítélhető módon.)
Gyümölcsök, fa, állatok, és gombák. Ebben a sorrendben érkeznek az illatok, igen szikár szigorú módon, amiben azért van némi elegancia. Nem beszéli túl magát. Az íze ehhez képest meglepően meleg tónusú, de nem akar azonnal haverkodni, marad a visszafogott elegancia. Konkrétan gyümölcsök, például meggy meg fekete ribizli mutatkoznak. Meg nagy, de ettől függetlenül nem erőszakos tannin. Eddig a legjobban tetszett a borravaló önfeláldozó gárdájának.
Poggio di Castellare ? Brunello di Montalcino 2002
Sötét gránitszínre jönnek a sötét illatjegyek. Földes is meg poros deszkás is. Az illat nem kifejezetten elegáns, annyi szent, inkább olyan rusztikus. A bor nagy testű, masszív, viszont az illat ellenére inkább a gyümölcsök veszik át a vezetést. A tannin is lágy, lekerekedett, ez az egész bort szelídebbé teszi.
Marchesi di Frescobaldi ? Castel Giocondo ? Brunelli di Montalcino 2002
Földes gombás bogyós masszív illat, aztán egyre inkább csak a gyümölcsök maradnak a borban. Jól áll neki az, hogy elkezdett korosodni, na. Kántorbandi szerényen csak annyit jegyzett meg, hogy „ez kibaszott jó” és nem járt messze a valóságtól, mert tényleg. Ízben is vörösbogyó jön, aztán meg mindenféle remek mellékes dohányok, bőrök, a patásokat a bor már feldolgozta, végül is hat év alatt volt rá ideje. A helyzet az, hogy elegáns is, gazdag is, de nem hízelkedős, nincs neki arra szüksége, hogy barátokat szerezzen.
Fattoria La Magia ? Brunello di Montalcino 2001
Illatra durva animalitás rúgja orrba a gyanútlan kóstolót, meg medicinális jegyek, ez mindenféle kesernyét jelent, izzadt lótól a kalmopirinig bezárólag. Ehhez képest az íz gyümölcsös, még mindig, és emellett van benne mindenféle bőr, meg cédrus. Elég idő volt arra, hogy a sav és a tannin összecsiszolódjék, és ezt meg is tették, bár a tannin még mindig kilóg egy kicsit. Nagyon érdekes az illat/íz ellentéte, és a bor még koránt sem fejezte be földi pályáját, jó pár év van még benne, amíg tényleg egymásra lel a sav és a tannin.
Sasso di Sole ? Brunello di Montalcino 2001
Izgalmas, vaníliás illattal nyit ? szokatlan ez a mezőnyben, valszeg a francia hordó miatt lehet. Aztán van itt némi füstösség is. Ízben is ez a füst folytatódik, meg némi bőrösség, de semmi sem maradt a gyümölcsökből. A sav kilóg, és már nincsen hozzá test, hogy ezt ellensúlyozza. A brutál illat után az íz sajna már lefele megy, túl van a csúcson.
Castello Banfi ? Brunello di Montalcino 2001 (Igen, Bánfi. Még egy magyar eredetű versenyző. Ők azonban nagyban játszanak, egész kis városuk van.)
Egészen sötét a színe. Illatra egyrészt a szokásosnak tekinthető animalitás, és mindenféle fekete gyümölcsök de figyelem! Van itt valami karamellás alap íz, ami valószínűleg a hordókból származik. Ízben szép mély, egészen besűrűsödött szilvalekvárt mutat, kevésbé komplex, mint az illat, viszont elegáns. A savak és a tanninok összeértek, kerekek.
Tenuta Oliveto ? Brunello di Montalcino ? 2001
Áttetsző a szín, világos rozsdabarnás. Az illata egy lórugással indít, szó szerint. Miután kiköptük a patkószegeket, jönnek holmi teák, vörös bogyók, csoki, és menta. Ízében tovább folytatódik a nehezen definiálható kavalkád: van itt mokka, feketecsoki, és veres bogyók. A savai és a tanninja magas, na de milyen is lenne, ilyen ízek-illatok közepette. Ja kérem, hogy a bor 2001-es, és már 7 éves? Hát még egyszer annyit biztos kibír. Az egész harmonikus kerek, elegáns, a sokféle illat/íz sem feltétlenül terhelő, nem tolakodó.
Il Poggione ? Brunelli di Montalcino 1997 Reserva
Téglás világos vörös színnel indít, áttetsző, nem zavaros, noha már van benne egy tízes. Az illata is érettebb borra utal, a hosszú palackos érlelés miatt megjelent benne a likőrösség, emellett cédrus és dohány van jelen. Az íze is elég sűrű ennek megfelelően, már-már egy portói irányába mutat, de még mindig vannak benne szép (még nem szárított) gyümölcsök. Meg hatalmas sav és tannin, amik arra utalnak, hogy bírná ez a bor még jóval tovább is, mint 10 év. „Ezt elszopogatnám” mondott ítéletet Kántorbandi, ami persze, tekintve a bor íz és illatjegyeit, valamint a korához mért erejét, azért egy kicsit magas lóról odavetett megjegyzés volt.
Namostan ilyen sort Brunellóból legfeljebb, ha a Vinitalyn kap az ember, akkor is szépen magának kell kijárnia, és beletelik vagy két napba. Már akkor, ha az adott évjáratból adnak neki. A palackok átlagárát nézve, ami úgy 8-9 ezer forint körül lehetett, jobb ha az ember megismerkedik egy tétellel, mielőtt ajándékba viszi, vagy betáraz belőle. Pont erre van egy ilyen kóstoló, hogy szépen beirkálhassuk magunknak a csillagokat, ha olyan kerül a poharunkba, megvitassuk a mellettünk ülőkkel, hogy mi a helyzet. A WSET-nél azt ígérik minden hónapban lesz egy ilyen, különböző tematikával, a honlapon kell érdeklődni. Tekintve, hogy fejenként 6500-at kóstál a dolog, azt kell mondanunk, hogy brutálisan megéri.
Korábban:
Vinitália – a csizma végigkóstolva
Néhány figyelemreméltó palack
Kékflancos, a legvégére
Tokaj tanácstalan, Somló darabos – a nagy furmint-teszt
Franciaország-Argentína 1:0 – a nagy malbec teszt
