Sárosdi Róbert az ajtóban fogad, rögtön körbevisz, megmutatja a panziót, ahol 10-12 fő bőven elfér, az étteremben többet is le tudnak ültetni. A pincébe megyünk, az érdekel, milyenek a (nagyrészt) nemrég polcokra került hatosok. Rögtön gyanút fogok: csak nem Heimann-munka ez a pince is? Nem, de közel – aki készítette nála tanult.
A pincében elhelyezett tárgyak is azt az értékrendet közvetítik, melyet Sárosdiék (Ferenc és fia, Róbert) vallanak: diszkrét, nem hivalkodó hagyománytisztelet, szorgalom, életöröm. A hordómintákból kiderül, a 2006-osok nagyon koncentráltak, illat és íz aromákban gazdagok, testesek. Ilyen évjáratok ritkán adódnak, tíz év átlagában, ha háromszor. Az új telepítésű pinot noir hazájára talál a löszös lankákon, finoman jönnek animális és gyümölcsös jegyek, némi ánizs a háttérben, ezt támasztja meg a fa.
Új fajta ez a pincénél, nagy benne a reménység. A kékfrankos és a cabernet sauvignon is többet nyújt egy szokványos évjáratnál, Robi mosolyából látni a határtalan büszkeséget. Előzőben közép-magas test, szilvás, boros-meggyes ízek, utóbbiban vastag test, csattanó savak, mindkettőben magas alkohol és még rakoncátlan tanninok mutatják, hogy a még fiatal tételek nagyra fognak nőni.
Később az étteremben egy palack hatos Rozé Cuvée-t dugaszolunk ki, 2005-ig kékfrankos-merlot házasítás volt ez a bor, mostantól kezdve a pinot (10%) bolondítja kicsit, gerince továbbra is a kékfrankos. Könnyed beszélgető bornak jellemzik a címkén, nem a megszokott harsány szamócás történet ez: visszafogottabb szín, közepesnél alacsonyabb savak, lassabban adja ki magát. Nem túl komplex, de nem is ez volt a cél.
A 2003-as Cabernet Sauvignon mély rubin, fekete maggal, széle gránátba csap. Érett gyümölcsök, határozott tannin, a hosszú lecsengést nem zavarja semmi. Sárosdiék generációk óta borászkodnak: 25 hektáron gazdálkodnak, ebből 100 ezres nagyságrendű palack készül, legtöbb a Kékfrankos, aztán a Cabernet Sauvignon és a Merlot. Jók a területek, Szekszárd jó talajú dűlőin: Elő-hegy, Tótvölgy, Strázsa-hegy, Leányvár.
Van, aki szerint Sárosdiék egyszerű borokat készítenek. Ez igaz lehet a tételek zömére, de negatív jelzőnek használni olyan badarság, mint a szalonnában a komplexitást keresni. Nem erről van szó. Hogy ízlik-e, azt mindenki maga döntse el, de javaslom, hogy majd a hatos tételek után.
A pincészetben panzió van, két-három héttel előre foglalni kell, nagy az érdeklődés. 2500 forint körül jön ki a borkóstoló, a pince választékát, hétféle bort lehet kóstolni. A panzió 6000 forintba kerül fejenként, reggelivel.
Nem nagyon hirdetnek, nekik a szájhagyomány fontosabb is, be is jött: a vendégek nagy része úgy találja meg őket, hogy valaki mesélt róluk. A pult felől kiáltást hallunk, egy kis legény néz ránk vidáman. A legkisebb Sárosdi (van, vagy egy éves) már a pulton áll apja mellett, ott érzi legjobban magát: van, aki tovább viszi majd a dolgokat.
Megjegyzés: Sárosdiéknál nyáron jártam, a hatosok jószerivel palackba kerültek azóta. A hetesekről akkor nem beszéltünk sokat, ezt majd bepótoljuk.
Korábban:
Mert megérdemlik 2: A remete barlangja
Mert megérdemlik
Kékflancos, a legvégére
