Mert megérdemlik 3: egyenes beszéd, egyenes borok

Kár, hogy az ostoba múltrendszeri várostervezés úgy gondolta, hogy szebb a pepita paneltömbök erdeje, mint a pincesor. Így lett áldozattá a büszke Szekszárd majd mind a hét egykori pincesora. Van, ahol pár pince ugyan nyomokban maradt, legtöbbször azonban csak az utcanév jelzi, mi volt ott egykoron. Ez a helyzet a Présház utcával is, ahol a Sárosdi Pincészet méretes épülete hirdeti: lehetett itt bármi pusztítás, a régi értékrend visszaállítása elkezdődött.

Sárosdi Róbert az ajtóban fogad, rögtön körbevisz, megmutatja a panziót, ahol 10-12 fő bőven elfér, az étteremben többet is le tudnak ültetni. A pincébe megyünk, az érdekel, milyenek a (nagyrészt) nemrég polcokra került hatosok. Rögtön gyanút fogok: csak nem Heimann-munka ez a pince is? Nem, de közel – aki készítette nála tanult.

A pincében elhelyezett tárgyak is azt az értékrendet közvetítik, melyet Sárosdiék (Ferenc és fia, Róbert) vallanak: diszkrét, nem hivalkodó hagyománytisztelet, szorgalom, életöröm. A hordómintákból kiderül, a 2006-osok nagyon koncentráltak, illat és íz aromákban gazdagok, testesek. Ilyen évjáratok ritkán adódnak, tíz év átlagában, ha háromszor. Az új telepítésű pinot noir hazájára talál a löszös lankákon, finoman jönnek animális és gyümölcsös jegyek, némi ánizs a háttérben, ezt támasztja meg a fa.

Új fajta ez a pincénél, nagy benne a reménység. A kékfrankos és a cabernet sauvignon is többet nyújt egy szokványos évjáratnál, Robi mosolyából látni a határtalan büszkeséget. Előzőben közép-magas test, szilvás, boros-meggyes ízek, utóbbiban vastag test, csattanó savak, mindkettőben magas alkohol és még rakoncátlan tanninok mutatják, hogy a még fiatal tételek nagyra fognak nőni.

Később az étteremben egy palack hatos Rozé Cuvée-t dugaszolunk ki, 2005-ig kékfrankos-merlot házasítás volt ez a bor, mostantól kezdve a pinot (10%) bolondítja kicsit, gerince továbbra is a kékfrankos. Könnyed beszélgető bornak jellemzik a címkén, nem a megszokott harsány szamócás történet ez: visszafogottabb szín, közepesnél alacsonyabb savak, lassabban adja ki magát. Nem túl komplex, de nem is ez volt a cél.

A 2003-as Cabernet Sauvignon mély rubin, fekete maggal, széle gránátba csap. Érett gyümölcsök, határozott tannin, a hosszú lecsengést nem zavarja semmi. Sárosdiék generációk óta borászkodnak: 25 hektáron gazdálkodnak, ebből 100 ezres nagyságrendű palack készül, legtöbb a Kékfrankos, aztán a Cabernet Sauvignon és a Merlot. Jók a területek, Szekszárd jó talajú dűlőin: Elő-hegy, Tótvölgy, Strázsa-hegy, Leányvár.

Van, aki szerint Sárosdiék egyszerű borokat készítenek. Ez igaz lehet a tételek zömére, de negatív jelzőnek használni olyan badarság, mint a szalonnában a komplexitást keresni. Nem erről van szó. Hogy ízlik-e, azt mindenki maga döntse el, de javaslom, hogy majd a hatos tételek után.

A pincészetben panzió van, két-három héttel előre foglalni kell, nagy az érdeklődés. 2500 forint körül jön ki a borkóstoló, a pince választékát, hétféle bort lehet kóstolni. A panzió 6000 forintba kerül fejenként, reggelivel.

Nem nagyon hirdetnek, nekik a szájhagyomány fontosabb is, be is jött: a vendégek nagy része úgy találja meg őket, hogy valaki mesélt róluk. A pult felől kiáltást hallunk, egy kis legény néz ránk vidáman. A legkisebb Sárosdi (van, vagy egy éves) már a pulton áll apja mellett, ott érzi legjobban magát: van, aki tovább viszi majd a dolgokat.