A nevezett ünnepség szept.13-án kezdődik Babits Bihály (bement a boltba, bekente bajszát barna bagarollal) szülővárosában, és egész hétvégén tart. A kicsiny, de lelkes zsürit Czerneczkiné Sinkó Kriszta, a WSET izgató igazgatója, Kántorbandi, Stevie Kraft, és dr Nemtudomka alkották, és mint vendég, részt vett rajta a legszorgosabb kommentelő, Rookie úr is, aki igen agyas borrajongó benyomását keltette. Az ő reflexiója kommentként (hogy máshogy?) olvasható.
Dr Nemtudomka idegét megette Csoki nevű tacskókutyája, aki a kóstolót végigasszisztálva szűnni nem akaró erőszakos nyifogással jutalomfalatkákért kunyizott, mint egy állat, három óra hosszat. (Ez persze csak a jó doktort idegesíti, a többiek sokkal jobban bírják.) A sorrend a kóstolás eredeti rendjének tükre, nem értéksorrendet jelent. Egy sorozat kadarkát és egy sor kékfrankos vizsgáltunk be, Csoki és a Grand Jury. Ez a két szőlő voltaképp az autochton kék fajtákban szűkölködő honi borvilág két legjelesebb fajtáját jelenti (a harmadik a portugizi).
Alapjában véve karcsú szerkezetű, könnyedebb fajták ezek, mellesleg igazából egyik sem autochton, hanem valahonnan a külső űrből érkezett, a kadar a Balkánról (ugye, Gamza), a kékfrankos Burgundiából vagy német világokból, a portugizi tán Portugáliából, de lehet, hogy csak Ausztriából. Jó évjáratokban, eredeti megközelítésekkel, irtóztató energiákkal, szép hordómunkával komplex és koncentrált borokra is képesek, legkomolyabb közülük tán a kékfrankos a maga kedvezőbb termesztési tulajdonságaival és rugalmas karakterével. A jury kicsit szigorú volt, pedig a kóstolt tételek átlagos színvonala inkább jó, nem kevés olyan tétellel találkoztunk, amire azt mondtuk: kérünk még!
Kadarka fehér 2006, Fritz borház
Ez a blanc de noir (fekából fehér) technológiával készült bor mérsékelt lelkesedést váltott ki kicsiny, de lelkes csapatunkból, főképp túltengő savai okán. Kicsit pirkadt szín, fehérhúsú barackra hajazó, édeskés illat, savhangsúly, közepes test. Kicsit diszharmonikus az egész, a fél literes (többnyire a kési szüretelésű különlegességeket rejtő) palack is túlzásnak tűnik. Keresgéltük e bor karakterét és funkcióját, végül Rookie úr találta a fején a szöget: ez egy ideális fröccsbor, az az ő küldetése.
Kadarka 2006, Fritz Pincészet
Gránátvörös szín, telt, kicsit lekváros illat, vékony test, nagyon komplex és izgalmas karakter nélküli, rövid, de nem rossz ivású, összességében inkább szimpatikus bor, ismét csak igen élénk savakkal.
Szekszárdi Kadarka, Sebestyén pince 2006
Színesebb, intenzívebb illatú itóka, üdítően fűszeres és gyümölcsös (szeder, szilva) illatokkal, kiegyensúlyozottabb szerkezettel, de teltebb karaktere ellenére úgy rémlik, hogy túl sok minden ebben a borban sincs.
Szekszárdi Kadarka 2006, Heimann Családi borászat
Zárt, szép illat, savhangsúly, gyengébb színek, mint az előző tételnél. Fűszeres ízvilág, kiegyensúlyozott, inkább középszerű bor kicsit vékony, gyengus testtel, de gyönyörű, elegáns, nívós aftertaste-tel. A Grand Jury egyik tagja szerint kicsit olyan, mint az a finom csoki, melyben mintha nem lenne elég kakaó.
Kadarka 2006, Takler pince
Intenzív és tartalmas illatú bor (fűszer, csoki), szájban szép, kiegyensúlyozott, érett gyümölcsökkel. Itt is a szép hordóból, a jól eltalált ászkolásból fakadó csokis jegyek, magas, de nem kilógó alkohol, karcsú, de tekintélyes, komplex, harmonikus karakter.
Kadarka 2005, Dúzsi Tamás
Érett gyümölcs aszalt illata, némi virágos, teás (ánizsos) jegyekkel fűszerezve, élénk savak. Jó bor, de kisebb telítettség, kevésbé gazdag ízvilág, mint amit az illat ígér illetve mint amit az előző tételnél (perci)piáltunk. Jó egyensúly, semmi extra, de jó ivású holmi.
Kadarka, Vesztergombi József 2005
Végre egy kadarkaszínű kadarka, kiáltotta Sinkó Kriszta a bor pinós-kadarkás-barnulós színe láttán. Aszalt gyümölcsös illatát palackbuké színezi, ízei követik az illatát, élénk savak, összességében ez gazdag, szép kis bor. Könnyed, játékos, légies textúra, kellemes lecsengés. Ízében fűszerek, valamint meggy és cseresznye.
Mármost itten némi bréket tartottunk egy kis stifolder, fasírozott és egy paradicsomsaláta társaságában, összegezve csapongó kommentárjainkat. Melyek szerint a kadarkát egyfelől (főleg a szekszárdiak) érzelmi kérdésnek tekintik, valahogy a magyarságukat kifejező instrumentumnak, mely a hazafias tradíció megkérdőjelezhetetlen eleme. Ő a magyar pinó, mely fűszeres, jól érlelhető, értékes, komplex borokra is képes.
A kadarkával kapcsolatos másik jellemző vélemény szerint viszont (és itt most egri borászok véleményeit fogjuk összegezni), a kadarka egy nagy túró, komolytalan, nincs az értékén kezelve, mármint negatív értelemben. „A kadar képes megcsinálni, hogy ha augusztus 20. után esik egy kicsit, márpedig ez szinte minden évben periodikusan megtörténik, akkor meghízik és szétreped. Egy milliméteres repedés van minden kib.szott bogyón, nincs olyan szem, amin ne lenne, egyszerűen mert olyan vékony a kadar bőre, hogy elengedi magát, és egy egész év munkája a szemed láttára folyik le szépen a tőkéről.” Tíz év alatt egyszer-kétszer hoz csúcsbort, jó kadarkákat nehéz találni, sokkal kevesebbet mutat, mint amennyit beszélnek róla, nem igazán érdekes fajta.
A portugizi is elég komolytalan, mondják tehát és továbbá egri borászok, olyan jószág, aki nem rúg labdába a nagy borok pályáján. A jövő inkább a mindig beérő Cab. franc-é, a merlot-é, végül talán a kékfrankosé, bár még ez sem biztos. Utóbbi ugyanis nem tud igazán nagy bort adni, akkor sem, ha minden tökéletes és jól beérik a gyümölcs. És van még egy bibi a kékfrankossal. Nézzük csak meg, mennyire boldogok vele az osztrákok, illetve, hogy miért ültetik olyan lelkesen a syraht és a pinot noirt? Blaufraenkischlandből bizony értékesítési problémákról hallani, a parasztok fél és egy ?-ért adják a szőlőt, mert a világ igazából nem mozdult rá a kékfrankosra. Nem találják elég érdekesnek (szemben egyébként a dr Nemtudomka szerint nem túl tehetséges zöld veltelinivel), és az is megeshet, hogy mi se fogjuk, mármint a piac, a fogyasztók. Őt is a helyén kellene kezelni, mondják tehát mérvadó egri borászok, nem mink, mink nem vagyunk borászok, csak iszósak erőst. Na de menjünk tovább.
Szekszárdi Kékfrankos 2006, Vesztergombi pince
Feketébe hajló gránátvörös, érett gyümölcsre valló illat szilvás (meggyes, érintésnyi fruttival színezett) illatkép-vonalakkal, halk csoki és valami sajátos, tán zsályás-bazsalikomos felhangokkal. Egyszóval gazdag illat kanyarog föl poharunkból e fiatal, testes, telt és intenzív, szép borból.
Kékfrankos 2006, Heimann Családi birtok
Zártabb, gyümölcsös-szilvás illat, szép savgerinc, érett tanninok, de mindene kicsit egysíkú.
Kékfrankos 2006, Takler pince
Intenzív gyümölcsösség és finom animalitás elegye. Gazdag és koncentrált illattal köszön. Némi tradicionális gumis kékfrankos-illatjegy is feltűnik, szép savak, koncentrált, de nem túl komplex karakter, közepesen hosszú lecsengés.
Kékfrankos 2003, Fritz borház
Feketébe hajló szín, gazdag, animális-szalmás-szilvás illat, amit azonban sajnos a kezdődő illósodás jegyei rontanak le egyértelműen. Szép, telt, középen kicsit lyukas, korrekt tétel.
Kékfrankos 2003, Sárosdi pincészet
Fekete szín, itt is animális-szalmás illat, de ugyanaz a tendencia jellemzi, mint az előző tételt, azaz illósodik, sőt, itt a hanyatlás előrehaladottabb állapotban van, illatban-ízben egyaránt. Jó alapanyag volt egy jó évjáratban, nem kéne még így dezintegrálódnia-savanyodnia, nem teljesen jól volt kezelve talán?
Bodzási Kékfrankos 2003, Mészáros Pál
Vaníliás, tiszta illata olyan benyomást kelt, mintha egy hajdan eltúlzott hordó szépülne benne az idő múlásával. Jó kis savgerinc körül kiegyensúlyozott szerkezet, nagy test, nagyobb izgalmak nélküli, igen szép tétel, melynek ornamentikáját uralja ez a vaníliás-tósztos aroma.
A végén jött a csoda. Bukolyi úr kései szüretelésű, a pompás Szarkás-tetőről szüretelt 2003-as kadarkája tökéletes bornak bizonyult, csak így, egyszerűen. A színe barna, miért ne, a portói is fura színű, csak az nem ilyen jó, a szín a legkevésbé érdekes és informatív a borban. Nem gejl, harmonikus, mint a híg téglaszínű, a Nagy-Egedről 2005-ben szüretelt aszúesszencia is, a végére maradt Bukolyi-borok 100 pontos borok, és kész. És perzse a csepp orvosság a végére, a natúr-esszencia, amit tényleg kiskanállal kell mérni, és tényleg olyan. Készen voltunk.
Zanza a végére: jól éreztük magunkat, s bár fura szigor vett rajtunk erőt, a tételek többségét azért nem dobnánk el magunktól. Emellett látszik, hogy a szekszárdiak keresik a kadarka stílusát, és nagy erővel igyekeznek eltörölni az egri véleményben kifejtett berögződéseket. Mink csak remélünk, hogy sikerül nekik, és továbbra is fogyasztással asszisztálunk a kereséshez. Például lent Szegzárdon, a Szüreti Fesztiválon is, ahova érdemes ellátogatni.
Dr Nemtudomka
Bővebben a Szekszárdi Szüreti Napokról
Franciaország-Argentína 1:0 – a nagy malbec teszt
Újvilág kontra új világ: Chardonnay-k, Shirazok