Mi az hogy mély illat?? Mindig nagyvonalúan használom ezt a szót, ami mögé könnyű bújni, amire sok mindent rá lehet húzni, de igazából még magamnak sem definiáltam soha.
Na most, itt egy bor, aminek nem érek az aljára. Először eper, aztán szeder, aztán vadmálna, aztán…mindenféle fekete bogyók…persze…áfonya és kökény, meg minden. Aztán egy kis gumi, meg kátrány, aztán lejjebb már ne is menjünk.
Nevezhetjük ezt mélynek? Olyan az illata, mint a színe: fekete. Még a Körúti hajnalban sem láttunk ilyen szinesztéziát. Malbec, Cabernet sauvignon és Petit verdot házasítása a darab, nem nehéz kitalálni a termőhelyét: Argentína. Borunk nem más, mint a Cheval Blanc és a Terrazas de los Andes co-produkciója, amiből egy palack nálam landolt, és két, azaz két db korty van belőle, ebből kellene valamit írni.
Nagyon vastag bor, sima struktúrájú, mégis picit érdes, feszes, kemény. Erőteljes bor, komoly, de szépen lesimult tanninnal és savakkal. A már említett mélységet valószínűleg a Cabernet adja, mint általában, a 77 éves Malbec-tőkék termése az érett, tiszta gyümölcsöket, szilvás ízeket szállítja, melyek a világért sem mennek át lekvárba, kompótba, mint ahogy a tannin sem megy át egy percig sem „újvilágiasba”. Mit szólnának hozzá a franciák?
Mint egy nagy Bordealais: ha egyszer szádba vetted, odaragad vagy fél órára, amivel nincs is baj. Az alkoholja viszont túlontúl melegít, ha rosszmájú akarok lenni, viszont semmiképp sem éget (13,5%). Bordói elegancia, argentin temperamentum. Nem egy vidám bor, de nem is akar az lenni. Étellel jobb, de el is lehet szopogatni, szépen, lassan.
(Cseke Gábor Londonban dolgozó sommelier, a Magyar Sommelier Bajnokság nyertese, állandó szerzőnk.)
