Nem mindennapi borvacsorára kaptunk meghívást a Vylyan Szőlőbirtok és Pincészettől. A kilenc fogásos vacsorához (á la Csizmadia László chef) kilenc olyan bor került felszolgálásra, ami jobbára már nem, vagy még épp nem kapható. Olyan is, amiből mindössze egy hordónyi készült, mert a Pécsi Kutatótól szerzett csókaszőlőből csak 300 tőkéről szüreteltek. És még csak nem is ez volt a legnagyobb kuriózum.
Az első két bor a nehéznek mondott 2010-es évből egy rizling házasítás és a rozé volt. A rizling citrusos-zöldalmás, könnyed és jól áll neki a savtöbblet, mert inkább krémes, mint metsző. Tisztán reduktív bor, teljes fürtös préseléssel, akár aperitifnek is kiváló. A gőzölt fogas salátalevelekkel és szőlőmag olajjal passzolt hozzá. A rozé gyümölcsös, élénk, de nem bántó savú, nem is túl alkoholos, inkább könnyed, piros bogyósokra hangolt (cabernet-kadarka-merlot és pinot). Érezni, hogy rozénak készült az alapanyag is és nem a kényszer szülte. Még a 2009-es elődjénél is jobban tetszett. Ebbe egyébként a klosterneuburgi pinot klónról kerül a bor, míg a ?rendes? pinókba francia. Tehát odafigyelés van és koncepció. A rozét a hideg borjúsült borsikafűvel és málnapürével egy pikáns, fűszeres-dohányos felhanggal gazdagította.
Ezt követően érkezett a ropogósra sült bébi csirke pecsenyelével, röstivel és meggykompóttal, hozzá a 2003-as zweigelt. Ez a bor szép lassan adta magát, hosszan megtartottam a pohárban és órák múlva is előnyére változott. Palackérett jegyekkel indított, aztán aszalt fekete bogyósok, szarvasgomba, pici animalitás, földes-füstös vonulat. Izgalmas. Szájban meglepően koncentrált, amin az alkohol is tol kicsit a lecsengésben. Nem a megszokott arca a fajtának: csak jóval később bújt elő a bazsalikomos fűszeresség belőle, addigra pedig a hordóhatás szinte teljesen eltűnt. Összességében egy rosso di montalcino-ra emlékeztetett a karaktere (főleg a struktúra és a talaj adta földes jegyek). Zweigeltet önállóan csak 2003-ban és 2009-ben palackozott a pince: előbbi barrique, utóbbi ötven hektós ászkos érlelést kapott. Hűtött erjesztés, három hét héjon – nem az átkosból megszokott bőtermő hozzáállás, az biztos. Amikor nem fajborként kerül a polcokra, általában a Montenuovo-t és az Ördögöt gazdagítja.
A 2006-os syrah-t nagyon vártam, mivel a 2003-as méltó utódjának tartom, és szinte biztos vagyok benne, hogy a 2006-os év kiegyenlítettebb hőterhelése jobban feküdt a fajtának, mint 2007 extrém melegei. Az illat Rhone és nem Ausztrália, első jó pont. Friss bogyósok, bőr, hűvös fűszeresség, jó hordóhasználat, minden szinergiában egymással. Szinte minerális földesség és fiatalos lendület. Ízében is hasonló jegyeket mutat, megtámogatva szintén elegáns fűszerességgel és hosszú lecsengéssel. Nem hedonista bomba és tökéletes párosítás volt a ?barrique? kacsamellel (bár gondolom a séf valamivel durvább hordóhasználatra számíthatott).
Most először jelennek meg dűlőszelektált pinot noir-ok a pince kínálatában, ma este a ?Gombás? 2008 volt kóstolható. Nomen est omen, gomba és enyhe fémesség vezeti be az első szippantást. A 20 hektó per hektár korlátozás és nem teljesen déli kitettség kedvez a fajtának, a 12 hó light pörkölésű, másod- és harmadtöltésű barrique-ban meg sem kottyan neki. A bor még nagyon fiatal, savai frissek, vibrálóak, jól jelenik meg a talaj, nem koncentrál annyira a gyümölcsökre, én ezt nem is szoktam egy pinótól elvárni.
Hordóminta volt a 2006-os ?Dobogó? cabernet sauvignon is. Példás, hogy ennyi ideig érlelve volt és a piaci nyomás sem kényszerítette hamarabb kereskedelmi forgalomba. A Dobogó dűlő nagyjából a pince körül terül el, 1992-es telepítés, 3300 tőke és 11 hektó per hektár. Szinte fekete színű, gazdag fűszerességgel, már orrban is komoly anyagot sejttet. Feketecseresznye, enyhe konyakmeggy, sűrű, vastag és még mindig fiatal, rakoncátlan. A boltokban márciustól lehet keresni, nem a könnyűsúlyban fog versenyezni. Kísérte evőeszközökön: Angus rib-eye Bordelaise mártással és pirított burgonyával.
Az est csúcspontja pedig még csak most következett, egy perfekt párosítás formájában. Duennium 2006, mellette mogyorós crustával sült muflongerinc aszalt áfonyamártással és feketegyökér-tortával. A bor annyira lenyűgözött, hogy csak rá fókuszálnék, bár az étel is telitalálat. 40% merlot, 33% cabernet franc és 27% cabernet sauvignon. Az illat komplex, nem durva: keleti fűszerek mellett érett gyümölcsösség, feketecseresznye, aszalt szilva. Elegáns, nem letaglózó, ismét remek hordóhasználat, a egész kompozíció túlzásoktól mentes. A kortyban letisztult ízképpel találkozunk: sima felületű tannin, észrevehetetlenül dolgozó, passzoló savérzet. A gyümölcsök vastagon áradnak fel a szájpadlásra. Nem véletlenül van ginkgo biloba (az örökkévalóság szimbóluma) a címkén: a legjobb dűlők válogatása, mégsem egy hedonista és tehervonat-testű romboló, hanem egy elegáns messze hordó ágyú.
Merész húzás volt a Csóka 2009-et utána elhelyezni a sorban, de működött. A céklás sacher torta egy tányéron érkezett a birs mustárral támogatott érett gorgonzolával.
A borban florális, majd piskótás-meggyes illat, behízelgően édesnek tűnik a gyümölcsössége, fűszerei is inkább a fahéj, édeskömény. Könnyed korty, sudár, mint egy St.Laurent. Szerethető, érdekes fajtakísérlet, bár nehezen skatulyázható. Pár év, és ahogy nőnek a területek, úgy fogunk majd vele önállóan is találkozni a kínálatban. A 2008-as jégbor már jóval éjfél után került elő, aki eddigre nem telt el az élvezetektől, annak fából van a nyelve. A jegyzetem is csak ennyi lett: birsalma vezeti, fiatal aszúra emlékeztet, csak könnyedebb és nem annyira testes, sem olajos.
Összegezve semmiben nem szenvedtünk hiányt: a könnyűtől a komolyig, száraztól az édesig, beszélgetőbortól a zászlóshajóig minden volt.
Három ?kört? viszont muszáj kiemelnem – ha már borvacsora – ugyanis ezeknél teljes volt az összhang, kiváló borok mellé revelatív étek kerültek a Café57-ben:
1. Vylyan Syrah 2006 + vaníliával pácolt kacsamell cékla rizottóval
2. Vylyan Duennium 2006 + mogyorós crustával sült muflongerinc aszalt áfonyamártással és feketegyökér-tortával
3. Vylyan ?Gombás? Pinot Noir 2008 ? meleg portobello carpaccio bárány nyársakkal és kávés pecsenyelével
Egy apróság még, ami lehet, hogy nem mindenki számára evidens: több asztaltársaság is dohányzott, sőt az egyik csapat többször is elsütötte a ?négy szivart egyszerre? ágyút, füstködbe merítve a teljes emeletet. Persze nem mindenkit érdekelnek a borok meg az ételek, csak az miért jön borvacsorára? (Költői kérdés.) Úgyhogy jó érzésű borisszák: kóstolón, borvacsorán mellőzzétek a füstöt azokban a helyiségekben, ahol mások is vannak.
Ezt az intermezzót amúgy elfeledtette az ízek harmóniája. Kedvem lett itthon is merészebb főzőcskézéshez, bor-étel párosítások kipróbálásához.