Ha az ember eléri a krisztusi kort, elgondolkodik azon, amit az öregebbek mondanak erről az időszakról: megváltozol, benő a fejed lágya, más prioritások lesznek, ez már a nagypálya stb. Ez meg egy boros blog, szóval kár hosszan lamentálni rajta. Aki idősebb nálam, az már tudja, aki meg nem, azt meg nem érdekli (még). Az viszont biztos, hogy ha már ?nagypálya?, akkor a legjobbakból kell meríteni az ünnepi asztalra.
Családom nem csak jól tolerálja bormániámat, de ismeri is az ízlésemet és tudják, hogy a syrah-k iránti érdeklődésem töretlen. Két palackot (Langmeil és Planeta!) ők szereztek be, hála és köszönet érte. A köszöntőmet és az ebédet ezért elmélyült fél óra előzte meg, amelyet csendben, elemezgetéssel-jegyzeteléssel töltöttünk, másnapi visszakóstolásra hagyva másfél-másfél decit a palackokban. A syrah eredetéről több történet is kering, most kapaszkodjunk a kézzel foghatóbba, mely szerint francia, a Rhone-vidéken a dureza és a mondeuse blanche természetes kereszteződésével jött létre. Hetvenöt néven becézik, ezért a shiraz-syrah vitába sem mélyednék bele különösebben.
Bock Villányi Syrah 2006
A pincétől a megjelenéskor 2008 júliusában egy hatos kartonnal hozattam (6900Ft/palack), mert bíztam benne, hogy a 2003-as méltó utóda lesz. Hamar fogyni kezdett a készlet, már csak egy-egy 2003-as és 2006-os maradt a hűtőben. Dilemma, hogy kivel kellene ütköztetni az öreg harcost, lenne még 2003-ból egy Weninger is, vagy össze kéne rakni jövő ilyenkor egy vertikálist? Színe közepesen intenzív rubin, nem olyan sötét, mint vártam. Az élek narancsszínbe futnak ki. Az illat piros és fekete bogyósokkal, áfonyadzsemmel, tejkaramellával kényeztet, ami nyílás után dohányba és földes fűszerességbe fordul. Teste nagy de nem hatalmaskodó, van viszont gerincet adó sava és szépen csiszolt, érett tanninja. Az alkohol (15%) ugyan megrántja kicsit a mérleget, de a hosszú, szájpadlásra szépen feljátszó, gyümölcsös lecsengése ezt feledteti. Szájban is jön a szinte újvilágias gyümölcsösség a finom fehérborsos, szinte paprikás, jellegzetesen helyi talajízzel kísérve. A villányi félelmek nem igazolódnak: a hordóhasználat precíz, a tannin nem dörzsöl. Meleg, buja, tüzes bor.
Planeta Syrah Sicilia 2005 IGT
Ha syrah fronton a fejemben lenne egy Rhone-Sopron-Eger tengely, akkor lenne egy Ausztrália-Villány-Szicília tengely is, ahol Szicília kicsit ugyan kilóg, de a forró, fajtának kedvező klíma az igt besorolás ellenére is ad létjogosultságot a termesztésnek. Közép rubin szín súlyos, fekete maggal és gránát koronával. Illata közepes, a villányinál visszafogottabb, nem buja, inkább elegánsan megfontolt. Meleg karakterű, tele palackérett jegyekkel, szilvás-teafüves-fekete dzsemes gyümölcsösséggel, gumis animalitással, kis grappás villanásokkal. Teste nagy, tanninja bőséges és selymes, de igen határozott. Savból lehetne több, de talán ez az egy hibája, mert a lecsengése ennek is nagyon hosszú, jellegnek fogom fel az enyhe alkoholos kesernyét és a felső ínyemre belül lecsüccsenő tannint. Karaktere szájban is földes-animális-gyümölcsös, az intenzív gyümölcsaromák mögé érett, avaros, édesfűszeres, tónusok vegyülnek. Pályája csúcsán van, fogyasztandó (a Bortársaságnál szerezhető be 6990 Ft-ért).
Langmeil ?The Freedom 1843? Shiraz Ausztrália 2005
A Langmeil (long mile – „hosszú mérföld”) pince borának neve utal arra, hogy ez a világ legidősebb shiraz ültetvénye, 1843-ból. Túlélte a máshol dühöngő filoxéra-járványt és jó pár érdekes pillanatot a világtörténelemből. A terület mindössze 1,4 hektár, összesen 4,5 – 6 tonna szőlőt szüretelnek évjárattól függően (tekintve, hogy ott a 3-400 hektáros birtokok családinak számítanak, de nem ritka a több ezer hektáros ültetvény sem, ez valóban alig látható méret). A képen látható tőke ezen a területen található, önmagában is esztétikai élményt nyújt. A bor tudomásom szerint nagyjából 20.000 Ft körüli áron szerezhető be. Egyenletes rubin szín közepétől a koronáig, ahol egy szolid tawny árnyalat színezi. Illata nem mellbevágó vagy negédes: édesfűszer, avar, sok földesség, aztán cassis, végül nyílást követően szép eukaliptusz, mogyorós hordótónussal támogatva. A korty egy lekerekedett gyümölcsbomba, de egyáltalán nem művi érzetű. Aszalt szilva, borzasztóan koncentrált, érett fekete bogyós gyümölcsök, a hordó szépen mozog a háttérben, de az alkohollal (15.5%) karöltve esélye nincs labdába rúgni, olyan vastag az anyag. Édes-érett tannin és ami pozitív: jó savak húzzák alá az ívet. A finis végtelen hosszú szedres szilvadzsemmel és szolid konyakossággal. Nem okozott csalódást.
Aztán persze került az asztalra más is, mert örömszerző borfogyasztásba fordult a délután: Vesztergombi József 2006-os Szekszárdi Cabernet Franc-ja állta a sarat, jó volt érezni egy kis hazait, egy kis löszt, egy kis pannon bukét, de kiugrott a dugó egy Utiel Requena ?Ceremonia? nevű, 2002-es spanyol házasításból is (tempranillo-cabsav-bobal). Szépen érett bor volt ez, talán már kissé öregszik is, benne a spanyol bortörvény hosszú érlelésre vonatkozó előírásainak minden előnye és hátránya. A tortához pedig a Semmelweis Egyetem bora édes kategóriájának győztese a Béres 5 puttonyos aszúja, de ezt már fedje a feledés jótékony homálya, hiszen ünnepeltünk.
