Valami szakmai kiállításfélén, még 2009-ben futott össze StevieKraft a Tommal, megveszekedett Herefordshire-i almaborásszal. Annak idején Tom Oliver hozzávágott egy üveg száraz cidert.
Figyelem, itt egy három és fél éves almaborról lesz szó, tessék ennek megfelelő tisztelettel kezelni. A cider az utóbbi időt a sufniban töltötte, pár bőrönd, a legszükségesebb mennyiségű tokaji, és egy palack Chateau Margaux társaságában, meg volt mellete egy Petaluma CabSav is, amit még Kraft édesanyja hozott Ausztráliából.
Ez a cucc palackban érlelt, magyarán képzeljünk magunk elé egy degorzsálás nélküli pezsgőt és megkapjuk azt, amire számíthatunk. Visszatérünk a habzó italok Veuve Cliquot előtti világába, amelyben az üledék a buli része volt, a buborékok elválaszthatatlan társaként.
A cider színe mély borostyán, sűrű, nem áttetsző, de a töltéskor meglepő mennyiségű habot fejleszt. A buborékok elegánsak, apró szeműek, soká emelkednek a pohárban. Illatra erősen viaszos, „télialmás”szaga van. Itt vagyok meglőve, ugyanis csak egy pár almafajtát ismerek, noha Tom Oliver több tucatot sorol fel a honlapján. Nem vagyok pomológus, maradjunk annyiban, hogy magas savú, és keserű alma illata érzik a cideren.
Az íz csontszáraz, a mousse enyhe, nem durva, de ott van. Friss az ital, van benne keserű almahéjas íz meg persze sok sav, amely – naná hogy – almasav lévén, erősebb, még három év után is. A savak és az almahéj kesernyéje erősen burkolják a fogakat, ez leginkább az utóízt teszi még hosszabbá. Közben végig jelen van az autolízis élesztőssége. Kellemes, friss ital, többet kellett volna letenni a pincébe. Tekintettel a mostani árra (4 font) meg az eltelt évekre, hát ez öt csillag, ahogy van! (Mééééééééénemlehetilyetszabolcsba?)
Csak még annyi, hogy ennyi idő után a cider elég durva üledéket vet ki magáből, mint azt a mellékelt ábra is mutatja…
