A malvázia egy kislexikon szerint olaszul ?muskotályszőlőt? jelent, pedig görög eredetű szőlőfajta, bár ma főleg olasz és spanyol területeken jellemző.
Erősített bor kategóriában is fut a bobal, sercial és verdelho mellett a madeira egyik alapköveként (itt malmsey-nak csúfolják), de még a chiantiba is kerülhet(ett) belőle. A mi történetünk viszont nem itt játszódik, hanem Istria szlovén részén, Šmarje-ban, a Santomas pincénél, ahol 50 ha szőlő és közel 8 ha oliva terem. (Vad, viharos éjszaka dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történetünk nem Skócia nyugati partjain játszódik, hanem Írország keleti partjain. De azért ott is elég rossz idő volt. ?Stephen Leacock: Gertrud, a nevelőnő.)
Lássuk tehát a bort. Az illat izgalmas, közepes intenzitású. Jegyei első körben az élesztős-vaníliás-kenyeres tengelyen mozognak, van benne egy kis virág, kő és biobüdi. Szájba véve közepes test, kissé magas savérzet (ez lehet a fajta is ? mennyiségre nem sok de összetétele nem az igazi: csíp-rúg), krémes textúra, némi cukor, hordós tannin és mineralitás. Ahogy nyílik gondolom egyre kedvesebbnek, jól eladhatónak (ha nem lenne kissé drága). A finis jó órás szellőzés után a kétezres évek eleji villányi chardonnaykra emlékeztet vajas-körtés-vaníliás bázisra építő virágos-kerek zöngékkel. Itthon azt hiszem csak a Radovinben kapni, a különlegességek kedvelői talán nem fognak érte sajnálni 4k+ Ft-ot. Ennyiért 3,5 csillag.
