Még májusban, a Pannon TOP25 bírálat után látogattunk ki Szabó Zoltánhoz Hosszúhetényi pincéjébe. A fiatal borász csak pár éve került a látókörömbe a ?Baranya Kincsei? nevű kóstolón, ahol régi magyar fajtákból összeállított házasításával, mikrotételeivel, szép kadarkájával hívta fel magára a figyelmet.
Aztán odaérve megértettük, hogy mire ez a nagy ?felfordulás?: a területek vegyesen vásárolt, kis parcellák mindenféle szőlővel (alanttermő, járdovány, hólyagos furmint, stb.), a pincében pedig lépten-nyomon hordóba-palackba-ballonba-tartályba ütközünk a másfeles pillétől az ötszázas ászokig. Zoli sem tagadja, hogy néha a kényszer szüli a házasítási ötleteket, ugyanakkor jól sültek el a dolgok nem egyszer.
Kóstoltunk csóka rozét, 2010-es chardonnay-t, ami tökös, jó savú, mégis gyümölcsös bor maradt, félszáraz rizlinget 2009-ből (hordóminta, már most szépen petrolos, ugyanakkor szerintem ennek jobbat tenne a tiszta tartályos érlelés). A 2009-es cirfandli finoman túlérett jegyekkel birses-krémes, sűrű anyag, lecsengésében gyógyszeres kesernyével, 2008-as édes társa enyhén vegetális, kései karaktert mutat grapefruittal a lecsengésben.
Legjobban a Csigavér nevű küvé tetszett, ami csóka-pinot-kadarka ?vegyes évjáratból?, csak helyi használatra. Vad dolog, de támogatom: zsíros, de szikár, finoman porózus tanninnal, fél lábbal pinó, fél lábbal kadarka (marha érdekes volt érezni az ibolyás-málnás és az édesfűszeres jegyeket együtt). A 2009-es kadarka szinte silleres színű, enyhe alkoholtöbblettel, ribiszkés, szépen fűszeres aromákkal, nagyon jó gasztrobor, 2008-as társa füstös-toastos, szikár bor közepes testtel és szintén ételért kiáltó szerkezettel. A vége felé 2007-es cirfandlit is kóstoltunk, ebből már nem sok van. Kissé idősödik is már, szárított virágok, nyári alma mutatja még a hajdani dicsőséget.
Több bornál is éreztem, hogy törékeny állapotok ezek, úgyhogy mire valaki odaér, lehet, hogy teljesen más arcukat mutatják majd a tételek (és lehet, hogy nem is ezek lesznek). Ahogy elnézem folyamatos a megújulás-kísérletezés, ezért inkább kedvcsináló ez a pár leírás és bemutatása a különleges fajtaválasztéknak. A velünk együtt kóstoló kétszeres szerb sommelier-bajnok hölgy, Đurđa Katić is elégedett volt a borokkal, bár a nemzetközi orrnak kissé magas illókkal sem itt, sem a versenyen nem tudott teljesen megbarátkozni.
Én szimpatikusnak találtam a vendégszerető, lendületes, mosolygós borászt, úgyhogy aki a környéken jár (Pécstől mindössze 15km), annak közvetlensége, rugalmassága miatt is mindenképpen ajánlom egy látogatásra. (Zoli oldala a Facebookon.)
[googlemap lat=”46.149589″ lng=”18.359068″ align=”undefined” width=”470px” height=”300px” zoom=”15″ type=”G_NORMAL_MAP”]Morolo utca 55, Magyarország[/googlemap]
