Volt egyszer egy prémium rizlingkóstoló Peter Klingler (www.riesling.hu) szervezésében júliusban. Na erre a kóstolóra én nem jutottam el, de…
…a maradékok másnap Peter jóvoltából mégiscsak nálam kötöttek ki. Aki nem akarja magát végigrágni a leírásokon, annak összefoglalom: egy napi állás után mindegyik bor csodás volt (százasban a 86 és 96 között mozogtunk). Aztán még mindig annyi maradt a palackokban, hogy arra gondoltam, később majd rájuk nézek még. És lám, tizenegy napi elfelejtett, parafadugó alatti hűtőben parkolást követően (ezért lett nyúzás a cikk címe) egy kivételével mind nyílt és hibátlanul tartotta magát. Le voltan nyűgözve. Nem kenyerem a fanyalgás, de a stílust és a technológiai tisztaságot illetően ? tisztelet az egyre több kivételnek ? mérföldekkel előttünk járnak. Tompadoctor tartott egy rajnais kóstolót tavaly, amit együtt írtunk meg, és ahol a magyarok krémje mérkőzött meg ugyanezen bolt kínálatának olcsóbb szegmensével. Bár nyilván lejtős a hazai pálya és szokásomhoz híven mindig az érdemeket igyekszem figyelni és kiemelni, ahogy anno Kántorbandi a bikavérekről írta ?egyéniben szép, összetettben kaotikus?. Voltak kiemelkedő tételek, érdekességek, de voltak jellegtelen, agyonhordózott, brutális alkoholú, rosszul iskolázott darabok is. Nem úgy ezekkel a borokkal. Válogatott csapat, egységes, szép.
A rajnai rizlingről szerintem mindenki tudja, hogy a világ egyik legjobb képességű fehér fajtája: több ligában is képes játszani a csontszáraz savanyától az aszús minőségekig, valamint azt is, hogy kiválóan képes visszaadni a termőhely jellegzetességeit, akár az egészen apró részletekig. Tegyük hozzá, hogy a mi olaszrizlingünknek vajmi kevés köze van akár a világ által rizlingként ismert rajnai rizlinghez, akár az olaszokhoz (de ez már egy másik történet).
Clemensbusch Marienburg Rothenpfad 2009
A Rothenpfad dűlő a vasúti viadukt felett terül el, ahonnan a Mosel mentén ritka vörös palából álló sáv indul ki, a bor innen származik. Illatában primer szőlőaromák épülnek fel egy élesztős-péksüteményes alapra. Nem tudom, hogy egy jó német sekt, egy traubisoda vagy egy Királyudvar bor ugrik-e be elsőre inkább. A korty tiszta, lendületes, de van súlya. Savai puhák, karakterében a gyümölcsök dominálnak: friss körte, déligyümölcsök, de semmi lágyulás a kis cukor ellenére. Közepesnél nagyobb test és hosszabb lecsengés, amiben főleg mineralitás, érett gyümölcsök és enyhe alkoholtöbblet mutatkozik. A hosszú nyúzatás után mind az ízhez, mind az illathoz annyit írtam elsőre, hogy ?összeért?, finomra hangolt gyümölcsök, valamint egy friss füves-gyógyfüves tercier vonal is ki tudott bontakozni.
(Ezen első bor után már kezdtem érezni, hogy nem mindennapi sorral lesz dolgom, mondhatni soha rosszabb kezdést. Mindenesetre félretettem a kíváncsiságomat és a weblap árait, valamint leírásait csak a kóstoló végén néztem meg.)
Loch Riesling Ockfener Bockstein 2008
Ockfen községben fekvő dűlő, a talaj főleg szürke pala, amihez kvarctartalmú homokkő és részben sárgás színű termőföld keveredik. Komplex illat, finoman petrolos, ugyanakkor csodás hűvös-köves, ázott-köves, ázott-avaros és földes (!) jegyekkel, vilmoskörtével. A korty krémes textúrát mutat, telt, megjelenőben vannak a palackérési aromák is, ugyanakkor kandírgyümölcs, akác, lédús körte. Itt már jóval magasabbnak érezni a cukortartalmat de a többi összetevővel balanszáltak. Tömör szerkezet, könnyen érthető, mert végig nagyon hízeleg benne a cukor.
(Ez a bor némileg kilógott a sorból olyan értelemben, hogy puhának, populárisnak, könnyen ihatónak találtam, nem volt annyira acélos, mint a többi. Édesszájúak ezzel találják meg a számításukat.)
Heymann Blaufüßer Lay 2009
A Blaufüßer Lay (?kéklábú szikla?) a winningeni Uhlen dűlő legkeletibb parcellája. A tőkék itt kék palában gyökereznek. Szikár, vegetális, konyhai fűszeres, jódos illat, zúzós mineralitással, gyógyfűvel és csalánnal. Kis szellőztetés után tubák, dohány és még több csalán jön elő. Baromi érdekes és mégis precíz. Zöld gyümölcsök, fenyőgyanta. Nagyon komplex. Az íze fanyar, feszes, fehérborsos, remek szikár fűszeres villanásokkal, fűvel. Itt-ott sauvignon blanc-ra emlékeztet karakterében. Lazacot hozzá iziben.
(Már az illatával is percekig elvagy, mindig más réteg van reflektorfényben, hol az ásványosság, hol a vegetális-csalános vonal, hol a tubák és néha még a vegeta is. A savblanc persze eretnek gondolat volt, dehát gondolatokat osztok meg.)
Heymann Laubach 2008
A Blaufüßer Lay melletti parcella a Laubach. Az egykori tenger parti üledékében megkövült kagylót és tengeri liliomot találunk a szürke palában (Moselben a pala mészkőtartalma általában 1% alatti, viszont a Laubachban 25 és 45% között van). Érett bor benyomását kelti, virágos, kedves első vonallal, mandulával és sebbenzinnel. Közepesen intenzív illat. A korty csersavas, enyhe alkoholtöbblettel, fanyar gyümölcsökkel, számat némileg összerántó, de hosszú finissel.
(Az előzőhöz képest kicsit egyszerűbb díszítettség és ez a bor némileg üresedett a tizenegy napos kínzatást követően.)
Heymann Roth Lay 2008
Ez a fajta elegáns ásványosság Tokajra emlékeztet. És illatában tényleg a terroir az első: édesfűszerek, olajos magvak, mogyoró, gyógynövények, a gyümölcs is jelen van de csak a harmadik-negyedik hullámban érzel rá. Vibráló, mély bor, igazán intenzív, de nem tolakodó. Összetett, tökéletes egyensúlyban: sav-alkohol-cukor arány hibátlan. Rétegei a szárított gyümölcsöktől a földes-köves vonalon át a fűszeres-kamillás-élesztős vonalig minden hangszeren játszanak. Lecsengése nagyon hosszú és elegáns. Azt mondom ?perverzeknek?, vagy ?haladóknak? esetleg ?terroirfixáltaknak? kötelező gyakorlat, mert kissé nehezen megközelíthető, ezért is csodálatos.
(Valahogy úgy látom ezt a bort, mint ahogy a férfiember van a szerelemmel: a legmagasabb toronyszobába zárt, titokzatos és gyönyörű királylány a maga megközelíthetetlenségében több vágyat kelt, mint ezernyi direkt érzéki behatás.)
Az árak 7000 és 11 000 Ft között mozognak. Érdemes ezeket a borokat egy-egy rizling-sor végére betenni (de a Roth Layt én például bármilyen ?nagy száraz fehérboros? mezőnyben meg merném méretni). Nem tudom, hogy a hagyományok, a szigorúbb eredetvédelmi rendszer, vagy a poroszos szigor az oka, de ezek a borok egységesek és mással össze nem téveszthetők. Nem is viszonyítási alapként, csak az élményért magáért érdemes megkóstolni őket, hogy tudjuk, mi is az a rizling valójában.
