Befektetésről beszélni a gazdvilvál közepén (elején, végén, alján?) mindenképpen fura dolog, tekintve, hogy szépen párolognak el a magánvagyonok, csődölnek be alapok, mennek tönkre vállalkozások. Mégis, az ember próbálja menteni a menthetőt, és ha akad valamije, arról gondoskodni próbál. A bor, mint befektetés nem rossz üzlet, erről tanúskodik a Liv-Ex londoni bortőzsde is.
Rég nem foglalkoztunk a Liv-Exszel, anno két éve a Napi Gazdaság Befektetés rovatában számoltunk be arról, hogy akkor a London International Vintners Exchange (Liv-Ex) 100-as indexe túlteljesítette a nemzetközi, irányadónak tekintett, benchmark alapokat.
Nos, ahogy a Manager Magazin most megjelent, szeptemberi számából (Déri Gábor kiváló cikke) kiderül, a Liv-Ex tovább folytatta szép teljesítményét, és a gazdvilválban sem esett olyan nagyot, mint a tőzsdemutatók többsége. A ?Palackba zárt vagyonok? című írásból kiderül, hogy a múlt év utolsó negyedében (amikor a válság kiteljesedett) a Liv-Ex 100-as index 19 százalékot esett, ebből csak az októberi zuhanás volt 15 százalék. Ez volt a boralapok eddigi legnagyobb zuhanása megalapításuk óta. A nagy árfolyamesés oka, hogy a Lehman Borthers csődje után a pánikba esett kereskedők és a jelentős készleteket felhalmozott éttermek gyorsan a pénzükhöz szerettek volna jutni, emiatt a befektetési céllal vásárolt palackok elárasztották a piacot, először az árak zuhanását, majd a piac csaknem teljes befagyását okozva.
A rossz hangulat azonban nem tartott sokáig: decemberben (amikor a világ még csak tanulta, hogyan kell kimondani azt, hogy subprime) már élénkülésről lehetett beszélni a borpiacon, a szakértők pedig már arról beszéltek, hogy a minőségi borvagyonokat érte el legkésőbb a krízis, és ezek kezdtek el legelőször talpra állni. Az élénkülésért pedig elsősorban a távol-keleti kereslet tehet, ha hihetünk a számoknak.
A Fine Wine Exchange Liv-Ex 100-as indexe a 100 legkeresettebb bor árfolyamát követi, itt lehet őket megnézni. Az index 2004 január és 2008 október között 114 százalékos emelkedést produkált.
Az angol kereskedők már néhány hónappal a válság kirobbanása után rekordbevételeket értek el a Távol-Keleten, egyrészt a rohamosan növekvő érdeklődés, másrészt a borok után fizetendő alacsony adók és a font gyengélkedése miatt. Volt olyan, aki újonnan megnyitott hongkongi üzletében 150 ezer fontos üzletet bonyolított decemberben.
Úgy tűnik, mind közül a bordeaux-i felsőház tagjai minősülnek a legjobb befektetésnek. Egy karton Chateau Lafite 1982-ben 4 ezer dollárt ért, ma ennek tízszerese, 40 ezer dollár az ára. Egy palack jó évjáratú Chateau d?Yquem akár 65 ezer dollárt is érhet. A Christie?s tavaly novemberi aukcióján 12 palack 1961-es Chateau Latour 171 ezer dollárért kelt el. A Merral and Condit májusi hongkongi árverésén közel 5 millió dollárt hoztak a leütések, 300 ezerrel többet az előző évinél. És itt nem csak a francia felsőház kelt el: egy 1888-as és egy 1945-ös tokaji is kalapács alá került, 1574, ill. 1150 dollárért. (Mondjuk, az árakon látszik, hogy pszichológiailag mekkora a különbség a tokaji és az Yquem között?)
Erre az évre a szakértők minimum két számjegyű növekedést prognosztizálnak ? ebből eddig 5 százalék valósult meg. Van tehát még bőven hova emelkedni.
