A merlot világsikerét az amerikaiaknak köszönheti, mondhatnánk kissé túlozva. Mindenképpen van azonban ebben nem kevés igazság, biztos emlékszik mindenki a ?francia paradoxonra?, arra a jelenségre, amit a hírneves 60 minutes tényfeltáró műsor ismertetett meg vagy százmillió amerikaival 1991-ben. A paradoxon a következő: ezek a franciák nemcsak telített zsírokkal burjánzó étrenddel rendelkeznek, de dohányoznak is, meg isznak mint a kefekötő ? mégis a szívérrendszeri megbetegedések száma relatíve alacsony az országban (ahogyan nem az pl. az USA-ban.) Az elmélet szerint ? ahogy ezt már 1819 Samuel Black ír orvos is feltételezte ? főként a vörösborok fogyasztása csökkenti a kockázatot. (Magát a terminológiát, hogy ?francia paradoxon? csak egy évvel később, 1992-ben használta tudományosan a bordeaux-i egyetem kutatója, Dr. Serge Renaud.) A vörösborok ? főleg francia ? fogyasztása a 60 minutes műsorát követően éves szinten 40 százalékkal ugrott meg.
Eljutottunk tehát Bordeaux-ig, mint a francia vörösök egyik bölcsőjéhez, és a merlot-hoz, a bordeaux-i szentháromság egyik tagjához, a legismertebb világfajtához. Merthogy, volt egyszer (2005-ben) egy legendás csúcsmerlot teszt, Villányban. Az igen szűk körben rendezett kóstolónak az volt a lényege, hogy kiderüljön: vajon hol állnak a magyar merlot-k a világ nagy merlot vertikumában, sőt ezen túl, hol állnak a legendás 100 pontos Ornelaia Massetóhoz képest? Mivel igen szűk körű volt, a tapasztalatok sem jutottak messze, annyi azonban a szélesebb publikumig is eljutott, hogy nem volt miért szégyenkezni: magyar bor nyert (egy Gere Solus). Hogy árnyaljuk a képet, magyar bor volt az utolsó helyen is, illetve sok volt szétszórva a mezőnyben.
A WSET Nemzetközi Borakadémia úgy érezte, itt az ideje megismételni ezt a tesztet, kicsit szélesebb körben, nyilvános eredménnyel, de ugyanazon céllal: megnézni, hol is tartunk mi merlot terén a ?nagyokhoz? képest. A kóstoló teljesen vak volt, és, hogy logikázni se lehessen, az évjáratok sem sorban jöttek. Előljáróban: nem olyan eredmény született, mint azt Kántorbandi várta volna, sőt.
Az izgalom kedvéért nem a kóstolt sorrendet tartjuk ebben a leírásban, hanem szépen építkezünk felfelé, pontszámok alapján. Ahogy szoktuk, a százas skálát használjuk, a pontok agregát számok.
81 pont – Peter Lehmann Barossa Merlot 2002
Nagy meglepetés volt, az üveg felfedése után. Még ebben a mezőnyben is jobb pontszámra számítottunk ennél a bornál. A Wine Spectator ugyanis 91 pontra tartotta, amit nehéz elkpzelni, vagy nem ugyanebből a borból ittak. A mély rubin színű bornak gránátba hajló éle van, és érett pirosbogyós gyümölcsökkel rukkol elő illatban, plusz fa. Már ettől is olyan érzete van az embernek, mintha fáradna. A savak a közepesen túl, tanninok inkább középen, ízben citrusok és meggy uralkkodik, és érezhető némi fa. Őszintén szólva ízben még annyira sem komplex, mint illatban, teste közepes, lecsengése sem hosszabb ? nagy erénye viszont a visszafogott alkohol, ami engedi érvényesülni mindazt, amit a bor adni tud.
81 pont – Konyári Sessio 2006
Fekete mag, rubin él, intenzív illat, ami először tömjént ad, aztán cédrus, dohány, édesfűszerek, és (ezek alapján nyilvánvalóan) sok fa, ami kicsit a gyümölcs kárára megy. Olyan mintha füstölőt orrontana az ember. Ízében is intenzíven érezhetően ezek az aromák, magas sav és tannin, és alkohol, ami nem segít neki, tovább nyomja el a gyümölcsöt. Tannin is friss kicsit, ezért aztán ennek a bornak még üvegben a helye egy pár évig, nézzük meg, mit tud akkor, most még fiatal, nem tudja még teljesen adni magát.
85 pont – Takler Primarius 2006
Fekete, egészen élénk gránátba hajló széllel. Illata intenzív, nyomulnak a pirosbogyós gyümölcsök, ugrik a dohány, a fa, támogatják őket a fűszerek. Megint magas értéken a sav és a tannin, nagy a test, és igen, itt is az alkohol, ami kicsit sok. Ízében izgalmas vegetális jegyek jönnek elő a fűszerek mellé, és a hordó adta aromák még erősek. A szaklapok szerint 89-90 pont, mi azt gondoljuk, lehet, de még nem most.
87 pont – Gere Attila Solus 2006
Brutál intenzív illattal indít, pörkölt kávé, dohány, csoki, és a végén a gyümölcsök. Olyan, mint az igazi szatmári szilvalekvár, amit rézüstben főztek. Erős tannin, sav, nagy test, érett gyümölcsök a szájban is, hosszú lecsengéssel. Kicsit simuljon még ez a fa, pár év üvegben és mehet a Masseto-verő tesója mellé.
88 pont – Chateau Ste. Michelle Canoe Ridge Merlot 2002
Fekete magú, mély rubin, világos rubin éllel, ez a Washington állambéli bor. Intenzív gyümölcsös, koncentrált illat, erőteljesen meggyes, csokis, diszkréten érvényesül a fa hatása, bonbonmeggyet szagol az ember. Testes, nagy bor, a tanninok és savak is tobzódnak, hosszú lecsengése van, amit kicsit elnyom a végén a magas alkohol, ennek ellenére olyan komplex, hogy ezt alig érezni. Sok gyümölcs, sok csoki.
89 pont – Máté Mantus 2004
A Borigo magazin 2008 legjobb borának titulálta, a Wine Spectator 91 pontot adott a magyar származású, Toszkánában borászkodó Máté mantuszának. Lényegét összefoglalni talán úgy lehet: nagyon össze van csiszolva, olyan harmonikus, hogy elsőre semmi markáns jegybe nem lehet belekapaszkodni. Fekete mag, gránátba hajló éllel, intenzív gyümölcsös illat, némi alkoholos fennhanggal, dohányos, fahéjos mellékzöngékkel. Ízben ugyanezt adja, közepes és magas közt a tannin és a sav, nagyon össze van rakva.
89 pont – Bock Magnifico 2006
Fekete mag, rubin él, amely vibráló nagyon, és mintha gránátba hajlana néha. Közepesen intenzív, elegáns illat, amely lassan nyílik meg. Érett pirosbogyós gyümölcsök jelentkeznek, és szilva. Aztán az ember kóstol, és robban az íz szájban: a szilva dominál, magasra hangolt tannin és sav, nagy test jelentkezik, dohányt, édesfűszert érezni (fahéj), amit támaszt a fa. Magasabbra a nagy alkohol miatt nem kerül.
90 pont – Chateau Sansonnet St. Émilion Grand Cru 2003
Mély rubin szín, fekete maggal és barnába hajló gránát éllel. Intenzív érett gyümölcsös, és pörkölt aromák, némi animálitás, bőrösség és friss fűszer az illatban. Éppen hogy magasabb a közepesnél a tannin és a sav, a test sem túl nagy. Izében megint gyümölcsök, meggy és szilva, kis csoki és kávé, és édesfűszerek. Hosszú lecsengés végén barackmag kesernye, az alkohol nem égeti el.
91 pont – Banko & Vasija Cotar Merlot 1999
A meglepetés nyertes. Most komolyan, ki gondolta volna a tételsor olvasásánál, hogy ez a szlovén tétel labdába rúghat? Előítéletek szétzúzva, nyári rafting és glettersteig túrák beszerzés miatt átszervezve ezentúl. A csotár ugyanis vert mindenkit. Közepesen mély rubin szín, széle egészen vízbe hajlik. Palackbuké elillanása után lassan adja ki magát a közepesen intenzív, gyümölcsös, elegáns illat, sok vegetális jeggyel és dohánnyal, cédrussal, fűszerrel. A tannin, sav és test közepes, és hihetetlen harmóniában vannak, az íz azonban robbant a szájban: először friss és erőteljes meggy, mintha valami extraktum lenne, aztán ez átmegy fahéjas szilvába, érettebb gyümölcsbe, ami tisztára olyan, mintha szilvásgombócot enne az ember. A hosszú lecsengésben szépen változnak az aromák, kis kesernyével zár, édeskés fűszeres körítésben.
Nem gondoltuk volna tehát, hogy ez az eredmény születik, mindenképpen fontos két momentumra visszatérni: az egyik az alkhol, a másik a fahasználat. Divatos ugyan manapság az újkisfahordót boszorkányüldözésnek kitenni, de ez badarság. Arról van szó csupán, hogy visszább kell hangolni kicsit. Az alkohollal ugyanez a helyzet: ezeket az igen finom borokat korlátozza, ha túl sok van. Mindemellett igen szépen szerepeltek a magyar tételek, és többnél volt az az érzésünk, hogy még szebben fognak pár év múlva. Hát akkor, ugyanitt majd meglátjuk.
Korábban:
Egyénileg szép, összetettben kaotikus a Bikavér
