Idén csupán három órám volt, hogy szétnézzek a Gourmet Fesztiválon, ezért elhatároztam, hogy csakis a legjobbal vagyok hajlandó kiegyezni, kizárólag édességet eszem – és persze bort iszom.
Az a három óra nagyon nem sok, pláne, ha az ember még beszélgetne is az ismerősökkel és nem szeretne rohanni a park egyik végéből a másikba, miközben jól megázik. Az idő csütörtökön pont a legrosszabb volt, az egész évben nem használt gumicsizmámat is elővettem, hátha csak felülről leszek vizes, mert olyan nincs, hogy pohár, tányér, jegyzetfüzet és toll mellett én az esernyőt is tartani tudjam, vagy akarjam.
Mivel a paprikás csirke kilőve, a szürkemarha ragu kilőve, a malacfül kilőve, ahogy a többi húsféle is, az előző években meg rendre kimaradtak az édességek, mert vagy idő vagy kapacitás nem volt rá, most egyből a végére ugrottam a menünek. Az édességekkel kezdtem és egyben zártam is a fesztivált, azok mellé pedig természetesen néhány bort is kóstoltam.
Rögtön az elején csaltam egy kicsit, és eltértem az eltervezett koncepciótól, de a Kreinbacher-Arany Kaviár által hozott párosítást nem tudtam kihagyni, viszont utána becsszó, már csak süteményt ettem.
Csodálkoznék, ha egyszer a Kreinbacher nem állna elő valami újdonsággal egy rendezvényen. A pincészet Extra Dry tételéhez és tételéből az Arany Kaviár készített egy pezsgőzselét, amire egy szezámmagos ropogós chips, a tetejére pedig fekete kaviár került. A szibériai tokhalat Magyarországon, Győr mellett tenyésztik, így az import mellett a saját kaviárjával is dolgozhat az étterem évek óta. Tetszik a kontraszt, a zselé kicsit édeskés, almás ízű és lágy, a kaviár hozza a sósságot, a szezám pedig ropog, szóval volt itt minden ebben a szépen megkomponált falatban.
A poharamban maradt a Kreinbacher itt debütált 2012-es Nagy Somlói olaszrizling, tramini, hárslevelű és szürkebarát házasítása, amikor már átértem a veszprémi Villa Medici standjához és kikértem a krémsajttortájukat kaktuszfügehabbal. Azt kell mondanom, a kettő egyáltalán nem működött együtt, ami nem is igazán meglepő. A bor viszonylag könnyed, némi hordót is kapott alapbor. Selyemcukorral, sós-ásványossággal, alma, naspolya, grapefruit, citrushéjas kesernye, pici füst. Egy teljesen korrekt, hibától mentes csavarzáras tétel, amit egyfajta belépőként képzelt el a pincészet, de sajttorta nélkül fogom inni legközelebb.
Az édesség amúgy tetszett, a kaktuszfügének utána kellett néznem, – az azért elég menő, hogy tényleg kaktuszon terem ? mert kaktuszt ugyan már ettem, de a gyümölcsét még nem. Diós alapon fehércsokoládés krémsajt, azon almazselé, majd a kaktuszfüge kicsit fanyar ízű habja, ami az áfonyával és a szederrel jól harmonizált, és ne feledkezzünk meg a világ egyik legjobb dolgáról, a robbanócukorkáról. Ha előbb kóstolom, akkor a pezsgővel jobban ment volna, így egymás mellett mindkettő, a bor és a sütemény is klassz volt, de nem egymással párosítva.
Jó, az első nem jött be teljesen, de menjünk tovább. A következő választásom a Viator Apátsági Étterem fehércsokoládés tárkonymousse-ára esett. Igaz, a tárkony nem a kedvenc zöldfűszerem, de olyan szokatlanul hangzott, hogy muszáj volt kipróbálnom. Az alja itt is egy pörkölt magos (azt hiszem mogyorós) alap volt, erre került a krém, majd egész eperszemek és epres öntet. Nagyon krémes volt, és finom is persze, csak azt sajnáltam, hogy ha már tárkonnyal dolgoztak, akkor lehetett volna intenzívebben használni. Ha nem tudom, hogy mit kell benne keresnem, akkor magamtól nehezen jöttem volna rá. Szemben, a Pannonhalmi Apátsági Pincészetnél kerestem hozzá bort, az eper miatt ? ami a leginkább dominált benne ? a rosét választottam. 2014-es pinot noir, merlot cuvée. Ez az előző párosításnál jobban működött, a rosé és az eper együtt klasszikusan jó választás általában, a viszonylag magas savak és a krémes mousse volt kissé diszharmonikus, de éreztem, hogy már közeledünk.
A kedvenc veszprémi éttermem, a Chianti bodzás zsendicenyalókáját otthon előre kinéztem magamnak, és már akkor tudtam, hogy sauvignon blanc-nal fogom párosítani, mindegy mi lesz. Aztán mikor ott elmesélték, hogy mi minden van benne, mikkel készítették, teljesen egyértelmű volt, hogy a kettő együtt lesz tökéletes. A zsendice egyik felét bodzavirágszörppel, lime-al, mentával, a másikat bodzabogyóval készítették. Mellé bodzaszörpben marinált rebarbara, liofilizált lime-os robbanócukorka ? ez az én napom volt! ? és étcsokoládés brownie-ból készített morzsa került. A Bortársaságban bíztam és szerencsére kihozták a Matua sauvignon blanc-t, ami a citrusos, bodzás, füves jegyekkel szuperül passzolt az édességhez.
Remélem jövőre úgy alakul, hogy több időt tudok kint tölteni a Gourmet Fesztiválon, és nagyon kíváncsi vagyok a következő tematikára ? halászlé legyen, please!
