Volt egy rettentő jól, kicsit túl jól szervezett study tour a Badacsonyba a minap, munkák és gusztustalan influenzák miatt csak most rekonstruáljuk, amit lényegesnek tartunk belőle. Nevezetesen itt is fölcsillan, ami ebben az országban jó, és ami a jövő egyetlen útja: a világszínvonalú adottságok plusz közösségi összefogás.
Sokszor a legnagyobb közhelynek látszó dolgot a legnehezebb megcsinálni, ilyen szó az összefogás, vagy az egyensúly a borban (és az életben). Az adottságok tényleg világszínvonalúak: a Badacsony szebb, mint Toszkána. Én aztán nem szoktam mélymagyar marhaságokat mondogatni, élek-halok Itáliáért és Toszkánáért, többször volt szerencsém ott csatangolni, ahogy Provence-ban is és ostobának tartom a provinciális embereket, de ahogy kinyílik a völgy Istvándyéknál a tó felé, az egyszerűen 100 pontos képkivágás. Hihetetlen színekben hullámzanak a hegyek, miközben két szép és fiatal ember (Istvándy Csilla és Gergely) mesés kéknyelűt töltve a poharadba vázolja, hogyan építgetik a pincészetet, a vendéglátást, a jövőt, a szép életet, ami nekik is szép, meg nekünk is szép. ?Összetettebb táj, mint Toszkána, de nincs gazdája, olyanná kell tenni, hogy azt érezze az ember: innen minek mennék el?? ? mondja Istvándy Gergely, és ez a lényeg.
Ugye mindig arról a szól a mese nálunk, hogy volnának a világszínvonalú adottságok, ám az irigység, restség, provincializmus és széthúzás, valamint az optimizmus hiánya okán túl sokszor csak alacsony szinten és hatásfokon működtetjük a dolgokat, például a borvidékeket, melyek zömében nincs elég szálloda, jó étterem, attrakció. Minap meséli egy pincészet tulaja valahol Pannóniában, hogy volna egy pályázat, a régióból benyújtott pályázatok összege kisebb, mint a rendelkezésre álló összeg, azaz mindenkinek bőven jutna, mindenki megkapná, amit kért, még maradna is, a faluk, polgik és borászok mégsem fognak össze, hanem inkább azon vannak, hogyan fúrhatnák meg a másikat.
Ezen kéne túllépni, van, ahol ez sikerülni látszik (Szekszárd, Sopron, Villány), látható, hogy ahol létrejön a közösségi összefogás, ott és csak ott sikertörténetek zajlanak. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csak úgy kéne csinálni, mint az osztrákok vagy az olaszok, ami persze őrült sok munkát, magas szintű etikát, kreativitást, optimizmust és csekély bürokráciát feltételez. Ebbe a sorba illeszkedik, amit Badacsonyban látunk. Ugye a pillanatnyi cél az, hogy szezonon kívül is legyen élet, jöjjenek vendégek. Nagy gondja ez a Balcsinak, a régió borászai és önkormányzatai összefogással (Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület, 170 fő, a hegyközségek furamód nem vesznek részt benne), és a pincészeteket bemutató attrakció-sorozattal (Borbarangolás) igyekeznek életet lehelni a szezonon kívüli Badacsonyba. Februártól folyamatosan nyitva tartó pincéket, éttermeket és a szálláshelyeket találhatni Badacsonyban, Badacsonytördemicen, Ábrahámhegyen és Szigligeten, a pincék és vendéglők heti turnusokban váltják egymást, szombat esténként az éppen soros borosgazda borvacsorával várja a vendégeket (ld. www.badacsony.com). Az is jó ötlet, hogy tíz településen keresztül végigfutó, nyáron kétóránként járó Régiójáró buszon lehet bejárni a környéket. Annyi bizonyos, hogy a táji, turisztikai és borkulturális adottságok világszínvonalúak, mint mondánk, ez itt szebb, mint Toszkána, az agriturismo, az éttermek és szálláshelyek színvonala illetve mennyisége viszont nem világszínvonalú, nincsenek kibontva a tájból a benne rejlő lehetőségek, a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület, a pincészetek és a négy régiós önkormányzat ezen akar változtatni.
Vannak kedves, kicsiny pincék, mint a Güns Katié (3,5 hektár, sós, laza, hagyományos ízű olaszrizlingek, házikó, kutyusok, unokák), vagy a szerény Málik úré az ásványos-savas bakatorjaival (?Badacsony hírnevét valószínűleg nem én fogom visszahozni?), vannak modern szemléletű műhelyek, mint a kis Sabar-dűlő Borház vagy a Villa Tolnay (12 hektár) a rajnai stílusú, érett vulkánleveivel, különös módon itt, a Tolnay Villában kóstoltam az utóbbi évek tán legkomplexebb- és intenzívebb magyar vöröseit.
Szeremleyék afféle zászlóshajó: 115 hektár körül, a kúriaszerű nagy ház a tóra néz, tökéletes feng-shui, gyönyörű unokák játszadoznak gyönyörű menyekkel, a borok illatos-ropogós-ásványos, profi finomságok (Szeremley harsány, kis összeesküvés-elmélettel és modernizáció-ellenes fűszerekkel meghintett mélymagyar szónoklatot vág ki, de nem ezért szeretjük). Jelentős az Istvándy Pincészet (40 hektár, lendület, fiatalság, szépség, modernitás, mesés szürkebarátok, rajnaik és kéknyelűk). A legmodernebb, ugyanakkor a hegy és a hagyomány ízeire koncentráló műhely a Laposa Családi Pincészet (20 hektár itt és Somlón, az új tomaji pince-feldolgozó-borhotel komplexum épp? most nyerte el az ArchDaily nemzetközi építészeti portál díját, így 2010-ben ez lett az Év legjobb ipari épülete [erről már be van tárazva egy külön poszt – a szerk.]).
Persze páran károgják a szokásos sztereotípiákat, hogy elvész a személyesség, az ősi kapcsolat a földdel, a kézművesség, olyan ipari az egész, a modernitás nem illik a tájba, pedig azzal, hogy az ember többet tud és korszerűbb eszközökkel operál, csak még jobb ízeket tud felszabadítani a földből, mellesleg piacképes volument is tud produkálni, ami nem hülyeség egy olyan terméknél, amiből meg kell élni. Minden kor a maga stílusában építkezik, ahogy egy kommentelő építész megjegyezte: ?Szerény véleményem szerint ez egy európai színvonalú mű, ami nem akar a nép által elvárt lenni. Miért kellene megfelelni mindig a népnek? Tervezzünk a múlt század szerint? Akkor az orvos is aszerint dolgozzon, és járjunk lóval.?
Kicsit túl jól szervezett alatt azt értjük, hogy kevesebb több lett volna, a 16 meglátogatott pince sok volt, a szervezők állandóan hajtották a népet és lecseszték a borászokat, hogy túl sokat beszélnek, valamint fölösleges volt a Régiójáró busz egész útvonalán végigvinni az agonizáló firkászokat, a dolog bemutatására elég lett vóna egy kis szakaszon végigmenni sztem. Végül volt, aki úgy jellemezte a napot záró vacsora színvonalát, hogy sok szépet láttunk-hallottunk, de íme, ez meg a magyar hétköznapi valóság.
A csütörtökön kezdődő Utazás kiállításon a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület standján (A pavilon 208 H) a Badacsonyi Borvidék kézműves borászatai a folyamatos borkóstolóval és a badacsonyi borkultúra megismertetésével várják a kíváncsiakat.
Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület-Tourinform iroda
8261 Badacsony, Park u. 14.
Tel./fax: 87/531-013 e-mail: badacsonytomaj@tourinform.hu
web: www.badacsony.com
Érdemes végigböngészni a badacsonyi régió idei programjait, van itt minden a mangalica-visítástól a várfutáson keresztül a Murcifesztiválig. A programokról mi is folyamatosan beszámolunk.
