A Tolnai Borvidék a Pannon Borrégió (Villány, Szekszárd, Pécs-Mecsekalja és Tolna) legnagyobb területű borvidéke, mégis keveset hallunk róluk. Pedig van élet 1998 után is (akkor lett leválasztva a Szekszárdi Borvidékről, melynek korábban a Völgységi körzete volt, de az atomerőmű és egyéb félelmek elővetették az illetékesekkel a térkép-szikét).
Területe tizenegyezer hektár, amiből jelenleg kevesebb, mint háromezer van beültetve, pedig bő kétszer ennyi első osztályba sorolt szőlős található itt. Földrajzilag a Tolnai-dombságon és a Mezőföld délkeleti részén terül el, Szekszárdhoz hasonló adottságú, löszös talajú, északon kissé csapadékosabb-hűvösebb, délen melegebb és szárazabb klímával.
Mostanában többször számoltam be tolnai mozgásokról, a déli „nagyok” árnyékában tevékenykedő, stabil minőséget nyújtó pincékről. Ilyen a Fabro Pince is Pakson (ugye a paksi siller, mint műfaj mindenkinek megvan?) A pince tulajdonosa Kovács Sándor (a Kovács olaszul fabro, a magyar helyett idegen hangzású névválasztás kézenfekvő, ha tudjuk, hogy a gazda szereti a talján életérzést).
Ha betévedünk a honlapra látjuk, hogy nem kispályás helyről van szó, nagy és rendezett a helyszín, valamint hangsúlyt fektetnek a vendéglátásra, borturizmusra is. Vegyünk egy gyors áttekintést, miket kóstoltam Fabroéktól.
Chardonnay 2012
A Prestige Reserve TOP10 Újborának egyike, csavarzárral, tizenhármas alkohollal. Szinte víztiszta citromszínű bor, maradt benne egy kis széndioxid is. Reduktív, lendületes, nyárias illat almával. Szájban is hozza az almát, egy kis fűszerrel tarkítva. Egydimenziós, de jó ivású bor, alacsony savval, karcsú testtel és igen visszafogott alkoholérzettel. Én akár egy ujjnyi szódával is meg merném bolondítani, de lehet, hogy csak az első tavaszi napsugarak vakítottak el.
Nozze Cuvée 2012
Fehér házasítás: főleg cserszegi és egy kicsi chardonnay. Érdekes illata van elsőre, zöldalmás, húsos, élesztős és picit fémes. Ebből hosszú távon csak a frissítő alma marad meg egy kicsi vajassággal (ez lesz a chardonnay valószínűleg). A korty citrikus, fanyar, bő savval, lime-al, savanyúcukorral. Lecsengése nem túl hosszú, viszont hőségnapokra kiváló ital lehet.
Siller 2012
A szokásos siller-színnél kissé halványabb, rozésabb. Mondhatni pink, de ez rossz meghatározás. Az illat édes, tutti-fruttis és őszibarackos. A korty már inkább fűszeres, de van benne egy kis édesség (vajon ez a stíl, vagy tényleg maradt egy kis cukor?). Könnyű és populáris, talán a rozéhoz közelebb álló ital, de valami nem túl agyonfűszerezett, magyaros ételt is simán lebírna.
Kékfrankos 2012
Még bíbor reflexeket mutat, mondjuk kékfrankos, tehát lehet, hogy így is marad. Illatában sok túlérett, piros bogyós gyümölcs, meleg karakterrel. Szájban a jó savgerinc tűnik fel elsőre, kiegyensúlyozott, közepest éppen elérő test és lecsengés. Tannin alig. Sok lakkos, sötétvörös gyümölcs, szegfűszeg, meggykompót. Ez is egy klassz, egyszerű, jó árú bor.
Salut 2012
Gyöngyöző siller, kékfrankos-zweigelt-merlot bázison, a most divatos frizzantés palackban. Technopiros színű, az illata is friss piros bogyós gyümölcsöket mutat. Érintésnyi édesség itt is van az illatban, egy kis szegfűborssal. A széndioxidot szinte nem is érezni benne. Light minden, a test, az alkohol, a sav is. A habzó siller ötletét támogatom, sajnos az íze igen gyorsan távozik a szájból.
Cabernet Sauvignon 2011
Konyhai fűszeres, friss, meleg tónusú illat sok borssal és némi csokival, zöldességgel. Szájban rapid savak, puha-roppanós szilva, csokis hordó, merlot-jellegű gyümölcsök és lágy tannin. Ez a bor is hozza az elvárhatót, tiszta, nem túl bonyolult.
Összefoglalva elmondható, hogy tiszta, sallangmentes, jó ivású borokat kaptam a poharamba. Nem komplex, vagy testes tételek ezek, de szerencsére már sem az újhordós, sem a túlérett-túlextrahált divat nem fogja elkapni őket, ráadásul a közepes szekszárdi árszint alatt van tartva minden, pedig egy összevetésbe oda merném tenni ezeket a paksiakat is. Ha délre megyünk bortúrázni, érdemes odafele-visszafele beiktatni egy délutánt itt is.
