Történt, hogy szakmányba kellett lakmároznunk egy jeles napilap gasztronómiai mellékletének megbízásából. Az ember néha restelkedik, hogy micsoda úgynevezett munkákat kell elvégeznie, még inkább, amikor kicsit megcsömörlik a szakmányba lakmározástól. Egyszer ültünk az óceán partján Vagesszal (Vágvölgyi B. András), szürke volt az ég és a víz, néhány ember ejtőzött csak a fövenyen a szürke hétköznapi délelőttön, […]
Van Budán egy kiskocsma?
Budán van egy időgép, ezt szeretnénk az egzóták, különös lények, rovartani érdekességek és kádárista relikviák gyűjtőinek figyelmébe ajánlani. Kis családi vacsira vetődtünk oda, mert régen odajárt Napó, az egyik szeretetre méltó réges-régi nagyapó, jeles doktor bácsi. Nos, megállt az idő a budai kerthelyiség fái alatt, valahol a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. A hely a turistacsoportokról szól. […]
Bort. Húszezeré?. Étterembe?. Nemnormális-e?
A múltkorában húszezer forint fölött fizettem egyetlen palack borért egy étteremben. Azért ez olyan magasság, hogy errefelé már haladó borbuziknak is ritkás a levegő, már ha nem rendelkeznek szinte kiapadhatatlan anyagi erőforrásokkal. A dologban az a legszebb, hogy egy csöppnyi szándékosság nem volt a dologban, alant az okok, meg a sztori.
Kolbászhimnusz
Magam fatojás koromban a dél-békési pampákon töltöttem a nyarat, ajándék volt az élettől. Kötésig mocskosan kavartunk a forróságban a hatvanas években, bicajoztunk, cseresznye-levélből cigarettát sodortunk, felgyújtottuk a górét, menekültünk a bátyám elől, satöbbi. Az ebédeken összegyűlt a dzsentri, erdélyi magyarörmény és dunai sváb szálakból összeszőtt rokonság, több tucatnyian üvöltözve tárgyalta a világ dolgait és szidta […]
- « Előző oldal
- 1
- …
- 10
- 11
- 12
