Meghívást kaptam (ismét) Budakeszire, ahol a környék egyik hiányosságát pótolva-javítva nyílt egy boros étterem. A neve Rathauskeller, amihez jelzőként (vagy jelként) még a Veritas szócska társul, amiből a tapasztalt olvasó nyilván tudja azonnal, hogy milyen borválasztékkal találkozhat itt.
Színvonalas, ugyanakkor családias helyről van szó, a konyha nálam már másodszor bizonyított borok mellé, van poharas választék is rendesen, minden a budapesti árszint alatt. Beszereztek egy nyolcpalackos Enomaticot. Szoktam sulykolni, hogy ez a drága – ha jól tudom, ez a változat kb. kétmillió forint -, de igen hasznos berendezés több boros helyen kellene, hogy részét képezze az enteriőrnek. (Aki nem ismeri, ez az a masina, ami gombnyomásra a benne lévő, felbontott üveget meghatározott mértékegységenként adagolja, akár hetekig frissen tartva a palackot védőgáz automatikus utántöltésével).
Szabatos ételleírásokkal nem bajlódtam, érzéseimet, benyomásaimat, a borral alkotott harmóniát próbálom megragadni a vacsora kapcsán.
Az apropó Gere Attila és az ő zászlósbora, a Kopár (vagy Kopar, lásd az ezzel kapcsolatos kommenteket a Gere Kopár 2007 alatt). Vagy nem zászlósbor? Merthogy van már Attila Cuvée is, bár sosem kóstoltam.
Gerééket nem kell bemutatni senkinek, 1990 óta gazdálkodnak kb. hetven hektáron, meg még vagy harmincon a Gere&Weninger logó alatt (emlékszünk még, hogy 90 előtt egy család kezében csak legfeljebb egy hektár lehetett?).
Szerintem (is) jó év volt a 2009-es, bár nekem eltarthatóság szempontjából még mindig 2006 a vesszőparipám, 2010 és 2012 (de talán 2011 sem) ér fel hozzá. Gere Attila személyesen volt jelen, rövid bevezetője után indult a vacsora (megjegyzem kevesebbet szakmázott és többet anekdotázott, ami most kifejezetten jól esett).
Üdvözlő falatkák és Gere Frici Gyöngyözőbor
Lazackaviár, tonhalkrém és buborékok – halvány lazacszínű a bor is, inkább elegáns cava, mint rozé, kekszes illatú, kevésbé fajélesztős (azért abban nem kételkedem, hogy azzal készült). Szájban lendületes savszerkezet fogad és a vártnál nagyobb test. Jóval kevesebb a közhelyes gyümölcsaroma, mint gondoltam a pink csavarzárat látva. Szóval a barack irányába tart a málna helyett. Jó indítás.
Mandulás tésztában sült spenótos fogasfilé és Gere Olaszrizling 2011
A balatoni fogast házi palacsintatésztában kapjuk, amibe mandula van sütve – a koncepció innen kellett induljon és működik is. A borban visszafogott illat csonthéjasokkal, mandulával, teste közepes és alig érezhető, puha savak keretezik, aromáit zöld növények határozzák meg és egy pici krémesség, pedig reduktív. A hal remek, omlós és kérne még egy kis savat, de nem kap, ez egy déli rizling. Szintet léptünk.
Füstölt kacsamell szedres céklamártással, friss szarvasgombával és Gere Merlot 2010
Most egy kicsit álljunk meg, és jól rágjunk meg minden szót. Füstölt kacsamell, ez oké, szedres céklamártás, ez már szokatlan és mellé egy szarvasgomba, ezt már abszolút merésznek mondanám. Viszont nekem az est csúcspontja volt, olyan tökéletes fogás, hogy á la carte vissza fogok térni érte. A kacsamell húsz percet cseresznyefa-forgács, húsz percet hickory felett töltött, a cékla és a szeder valamilyen elvont harmóniában, de tökéletesen adja alá az ívet, a gyengém, a szarvasgomba pedig úgy passzol hozzá, hogy szó megszakad, hang fennakad, jegyzet vége (csak ennyit írtam végül: ?orbitális tíz pont?). A merlot meleg, fekete gyümölcsös illatú, rapid tanninú, picit éretlen, zöld aromájú bor. Finom hordós tónusokkal próbálták meg izgalmassá tenni és bár déli letagadhatatlanul ez is, a szesz nem szállt el a vacak év miatt sem. Az illatból nem mondanám meg, hogy 2010-es, de az ízek sajnos jelzik: ugyanezt az ?alap? Gerét cabernet-ből már nem biztos, hogy meg merném kockáztatni.
Konfitált malaccsülök paprikás krumplival és Gere Cabernet Sauvignon 2008
Ahogy a Borigós Demők Nóra (akivel ezen a héten két borvacsora erejéig is összehozott a szerencse) mondta nagyon találóan: ennek az ételnek van humora. Igen, a malac omlós, mint a vaj, már attól esik leesik a csontról, hogy szigorúan nézek rá, a paprikás krumpli pedig egy szolid reminiszcencia a kollégista éveimre (vagy pont arra, hogyan kellett volna kinézzen a menza). Finom füstösség, puha, krémes az egész malac-textúra, a PAPRIKÁS krumpli pedig direkt utalás a cabsav-ra. Ami egyébként enyhe biobüdivel indít (szellőztetéssel eltűnik), kibontakozik egy kis bal parti poros Bordeaux sok pirospaprikával, zöldpaprikával. Szájban rendben lévő, platón állomásozó bor, érett gyümölcsössége, élő savai tetszettek. Fanyar karaktere kiváló összhangban volt a fogással.
Angus marha steak szilva carpaccion, pirított padlizsántekercsekkel és a Gere Kopar 2009
A steak puha, de színre kissé angolos, a padlizsánt szeretem szinte bármivel, nem tudok rá haragudni. A szilva friss a kompozícióban, mint maga a bor. Profin elkészített, okos koncepció mentén felépített ételsor teteje. A hús nem lett megfüstölve, szépen alárendelte magát az est főszereplőjének. A Kopar illata egyelőre sokkal fűszeresebb és földesebb és olyan, mintha a gyümölcsfázist a hecsedlis-ribizlis vonallal akarná túlélni. Nagyon primer vörösbor-aromák uralják egylőre. A korty nem nehézkes, sok piros bogyóssal, édesfűszerrel csábít, jól megőrzött savakkal bír. Koncentrált, hosszú lecsengésű anyag, de fogyasztásra még nagyon fiatal.
Kávés desszertcsoda és Kopár Törköly
Kávéfagyi, kávékeksz, kávézselé, szépen csitítja a pálinka harapósságát. Bár azért annyira nem karcos, csak én iszom ritkán párlatokat. A desszert nálam újfent a csúcsokat súrolja, bár a pulzusom este tizenegy fele kissé megemelkedett tőle.
Visszakóstolás vette kezdetét és gyorsan megállapítottam, hogy hosszú levegőztetés után is vállalható minden jegyzetem, egyik bor sem változott nagyot. Az egyik törzsvásárló közben előhúz egy 1992-es Gere cabsav-ot, kínálgatja a tisztességben megöregedett, kedves idős hölgy benyomását keltő bort, de már nem írom fel milyen, csak az érzés marad. Beszélgetünk, hátradőlünk, minden arcon elégedettség, így megy ez mostanában Budakeszin.