Kemény, professzionális és nagyon sok az ázsiai ? így lehetne a legjobban jellemezni a Vinexpót. Bordeauxban kétévente rendezik meg a világ legnagyobb boros eseményét. Hogy mekkora, arra ott a videó. StevieKraft a magyar standtól néhány uruguayi jóbarátjához igyekezett, és erőltetett menetben 15 perc alatt oda is ért. Ez nagyjából a teljes kiállítótér kétharmada.
A számok elég meggyőzőek: idén 2400 cég volt jelen, mint kiállító (persze több borászattal is számolhatunk standonként). A látogatók száma elérte a 48 ezret, ez új rekord. Ami elsőre szembeötlő volt, az a rengeteg ázsiai vendég. Főleg kínaiak, de nagyon sok volt a japán, az indiai (akik amúgy alapból főleg whiskyivók, tehát ott is fordult valami…), vietnami és koreai. Első blikkre az összes látogató erős ötöde lehetett ázsiai, de lehet, hogy ennél is többen voltak. Volt olyan stand, ahol Kraftnak azt mondták: az érdeklődők több mint fele volt kínai. Eltalálták, bordeaux-i negocianról van szó. Általános trend volt amúgy, hogy a nagy cégek elkezdték kínaiul is kiirkálni a fontosabb információkat, sokan voltak, akik a cégérükbe, logójukba is odabiggyesztették már a kínai feliratokat.
Az ázsiai jelenlét erősen megosztja az egész iparágat, negocianostól, kistermelőstől, elitborászatostul, mindenestül. Ami Ázsiából érkezett idén a Vinexpóra, az néhány homályos elképzelés a borról, sajátosan kiejtett nagy chateau nevek (La-tú, Malgú, Matú-Lócsíl), és rengeteg pénz. Annyi pénz, amennyi nincs is. Wágner úr legendás huszonnégy dollárjához mérhető.
Minekutána az iparágnak kell a pénz, hogy kilábaljon a 2008 utáni rettenetből, jól jön a beáramló kínai tőke. Még akkor is, ha Huanggal jó tíz éve még senki sem állt volna szóba a nagyok közül, mert 1. azt sem tudja, mi a különbség egy Bordeaux, meg egy pohár szójatej közt, 2. egyben húzza le a bort, amit ezzel-azzal kever is. Szóval nem komilfo.
Mostanra viszont megváltozott a fennhéjázó hozzáállás, jól jön az a pénz Ázsiából, a kínaiak pedig szorgalmasan kóstolnak, művelik magukat. Igaz, azt olykor el kell nekik magyarázni, hogy néhány nagy megrendelést követően SEM tekinthetik a borászatot a sajátjuknak. Sanghajban épül a bortőzsde, egy csak boros cégeknek szánt felhőkarcoló, most toborozzák a bérlőket. Kínában tehát elég durva léptékváltás történt, a borvilág pedig csak most kezd ráébredni, hogy mi is indult be valójában.
A megrendelések olykor elég váratlan helyről zuhannak be. Az egyik cahors-i termelőhöz az első reggel odakóválygott egy rakás kínai építési vállalkozó. Felvásárolták mindenét, több konténernyi bort rendeltek. A durva az egészben az, hogy nem saját maguknak. Luxuslakásokat építenek, amelyekhez előre berendezett pince is jár: most pár százba Cahors kerül. Változnak tehát a keretek, változik a játéktér, az igények és a szabályok és ehhez mindenkinek alkalmazkodni kell. Kisebb arccal, több megértéssel, hiszen irgalmatlan mennyiségű új tőke beáramlása forog kockán, nehogy elszúrják a történetet a kultúrák közti jófej versennyel.
Ez volt az idei Vinexpo legnagyobb tanulsága. Emellett úgy tűnik, kezd magához térni a brit piac is, ami magyar szempontból elég jó hír, ideje volna meghódítani.
Magyarok a végén
A magyar stand elhelyezkedése kicsit szerencsétlenre sikerült az idén. A Vinexpo egy hatalmas, olyan erős kilométer hosszú hangárban zajlik, ennek a két végén van két kisebb csarnok, amely szintén tele van kiállítókkal. Ezeken keresztül lehet elérni a főépületet. A magyar stand hagyományosan az egyik mellékszárnyban, közvetlenül a bejáratnál van. Sokan mondták azt eddig, hogy jó az, ha rögvest az elején megvan a vizuális inprinting. Viszont, nagyon kevesen állnak meg ezeknél a standoknál, csak elhúznak mellettük, mindenki a ?főhajóba? igyekszik.
Az idén sajnos megfordult a közlekedés rendje, és az egész recepciót átrakták a másik melléképületbe, oda érkeztek a látogatókat szállító buszok is. Ergo a magyarok a vásár legelejéről a legvégére kerültek. Ez tipikusan az a helyzet, amelyre nem lehet előre felkészülni, hiszen az, hogy hova érkeznek majd elsőként a buszok, sehol nem jelzik a katalógusban. Szerencsétlen helyzet.
A szokásos piros-fehér-zöld stand volt az építmény, modern, semleges design. A kiállítók a teljesség igénye nélkül: Hungarovin, Törley, Bock, Szeremley, Gróf Buttler, Nagyréde, Soproni Borvidék. A pálya szélén álló standból elég nehéz dolguk lehetett, különös tekintettel arra, hogy a stand puszta jelenlétén kívül egy fia információ nem volt arról, hogy Magyarország a világon lenne: se kóstoló se mesterkurzus, se semmi.
Összehasonlításként néhány hozzánk hasonlóan periferikus ország szereplése: a románoknak valahogy sikerült elintézniük, hogy a nagyteremben kapjanak helyet. A törökök mozgósították a Fat Duck vezető sommelierjét, Isa Balt. Az uruguayiak összehoztak egy tannat-kóstolót a madiraniakkal. Nem nagy pénzekről van itt szó, hanem átgondoltságról, okos jelenlétről. Az ilyen kiállításokon a rutinosabb látogatóknak csőlátása van, nagyon nehéz őket random módon odacsábítani a kóstolóasztalhoz. Az agrárminisztérium weboldalán megjelent sajtóközleményt tehát jó, ha fenntartásokkal kezeljük…
Rögtönzött tokaji kóstoló
Igaz, hogy a megszokottnál kisebb standdal, de a Tokaj Reneszánsz is kiállított a Vinexpón. Pár tag dobta össze a költségeket, így a teljes standot nem hozhatták, csak a magas előteret a kóstoltató pulttal. A főépület egyik szélső sugárútján kaptak helyet, folyamatos volt a jövés-menés a stand körül, a legnagyobb kiállítók idén a Dereszla és a Patricius voltak, de több kisebb borászat borait is meg lehetett kóstolni. Fontos dolog a magyar piac építése, de ettől függetlenül ezekre a bulikra el kell menni, ez nem lehet kérdés.
Az oda-vissza járkálásban megfáradt Kraft végül a Tokaj Reneszánsz standjához szédült oda a legvégén a Defensor rettenthetetlen rajongójával, Diego Perezzel. Utóbbi koma a Vinopolisban volt munkatársa, amíg haza nem szólította Uruguay legnagyobb családi borászata, hogy ugyan, vegye már át az amerikai kontinensen a Juanico pincészet képviseletét. Így Diego és Kraft közös sörözései nemzetközi borkiállításokra korlátozódtak az utóbbi két évben.
Felmarkoltak egy rakat maradék aszút, meg késői szüretet (külön köszönet illeti Barta Annát, hogy még egy kis pohárkányi Henye Eszenciát is utánuk hajintott). A zsákmánnyal felpakolva visszabattyogtak az uruguayi standhoz, ahol Kraft Tokaj-kóstolót rögtönzött a helyi erőknek. Tekintettel arra, hogy jobb években az óceán párája arrafelé is képes botritiszes alapanyag érlelésére, elég extrém komparatív kóstoló kerekedett. Az uruguayi borászok mindenesetre olyan tisztelettel viseltettek a tokaji iránt, mintha az szenteltvíz lenne. A leggyönyörűbb pillanat talán az volt, amikor az idős Juan Carlos bácsi, a modern uruguayi borászat megteremtője az ajkára kente a maradék esszencia cseppeket, nehogy már bármi is kárba vesszen!
Cserébe jöjjön itt most két uruguay-i édesbor jegyzete:
De Lucca Florencia 2006
100% Roussane, természetes botritizált édesbor, a tulajdonos szerint két hektárról 250 liternyit sikerült termelni belőle. A szín világos arany, az illat száraz gyümölcs és szárított mandarin meg narancshéj. Volt fölötte valami, amit hosszan nem sikerült beazonosítani, ez a Vin Santókból ismert fügés íz. A test közepes, a sav elég alacsony, a bor általában édes, de nem gejl, a textúra azonban még inkább borszerű, mint olajos-mézes. Szárított gyümölcsök, fehér virágok, és herbás széna aromája érződik, aztán megjelenik a szárított füge és mindent visz.
Botrytis Noble Juanico 2008
Sauvignon gris, Sauvignon blanc, Gros manseng és gewürztraminer adja össze a küvét. Az ültetvény egészen közel fekszik az Atlanti óceánhoz, arrafele az pótolja a Bodrogot. Az illatban a sauvignon blanc barackos frissessége vegyül a mézes jegyekkel. Az íz szintén friss, de itt a gewürztraminer parfümössége erős, hozzá jön egy kis olajosság a manseng miatt. A bor közepesen édes, olyan 100 g/liter cukorral, kellemes, nem túl agresszív ízzel.
Ezekkel a borokkal fejezte be a Vinexpót 2011-ben Kraft és az uruguayi borászválogatott. A kiállítás tanulsága az, hogy nagyon mozognak most a dolgok a borvilágban, izgalmas új országok kezdenek töménytelen mennyiségű bort inni (és nem utolsó sorban termelni), nem ártana odafigyelni rájuk, kihasználni a lehetőségeket.
Videónkon az látható, ahogy Kraft elsétált a magyar standtól az uruguayihoz, ami konkrétan 12 perc séta volt. Persze összesűrítettük. Járjuk be együtt a Vinexpo 2011-et!
