Igen érdekes kóstoló zajlott a múlt pénteken a Kempinskiben: a vérszagra méznyalók (firkászok, borkereskedők, sommelier-k) Mouton-Rotschildot, Chateau Margaux-t, Sassicaiát és Tignanellót kóstolhattak e szép őszi napon. Meg többféle Errazurizokat.
Mert az egész a chilei Errazuriz promó-akciója, mely pincészet szédítő tájon fekszik az Aconcagua és Casablanca völgyeiben és mára a legjobb chilei pincészetek közé emelkedett. A chileiek is megcsinálták azt, amit Steven Spurrier 1976-ban Párizsban, aki a legnevesebb óvilági, pontosabban bordói-burgundi borokat összeeresztette a Napa-völgyiekkel, melyek mind leverték a franciákat. Eduardo Chadwick úr, az Errazuriz elnöke 2004. január 23-án Berlinben összemérette a chilei borokat a nagy franciákkal és szupertoszkánokkal.
Nem tetszik kitalálni, mi történt: a vakkóstolók Vi?edo Chadwick-et hozták ki elsőnek. Chile nagy múltú borország, ahol a rézbányákon megtollasodó középosztály akkumulált tőkéit már a XIX. Században átöntögette a borba, bordói fajtaszerkezetben és stílben gondolkodva.
Ma Chilekábé 11. legjelentősebb borhatalom, 115 ezer hektárról dől a lé, a fontosabb ültetvények a Központi Völgy borvidékein találhatók, ez tkp Andok-hegyalja, melyet az óceán hűse illetve a hegyekből érkező hűvösség temperál, amúgy amaz innen leömlő olvadó hólével öntözik a tőkéket. Az Errazuriz ügyes kis promóciós vándorcirkusz keretében a glóbus különféle nagyvárosaiban eljátssza Berlin Tasting-et, a pincészet borait összekóstoltatva a világ legjobb vöröseivel, ami tényleg nagy élmény, mert e galaktikus szuperbrendek tényleg nagyon finomak.
Jóllehet a borvilág különböző pontjain fakadó vörösöket csócsálhattak a szerencsések, volt egy-két határozott közös vonása-nevezője a frcancia, toszkán és chilei boroknak. Feltűnő volt, hogy mind elegánsak vagy az elegancia felé tartó-fejlődő borok, nem egy sztereotip, vastag-lekváros újvilági kép vagy parkerizált Pomerol felé, ahogy egy ítész fogalmazott, mind valahogy szinte szikárnak tűntek.
És Chile, pontosabban az Errazuriz ebbe az elegáns, inkább karcsú szerkezetű, európaias iskolába illeszkedik. A tarka zsüri szétlőtt, mint egy sündisznóállás, végül a Robert Mondavi és Eduardo Chadwick kooperációjában kutyult Se?a 2006 lett az első, először én is őt tettem az élre, de amikor harmadszor kóstoltam és kis versenyt rendeztem a nálam első három pohár között, akkor visszacsúszott harmadiknak. A Parker-gyerek ugyanannyit adott rá, mint jómagam, azaz 95 pontot.
Viccesen didaktikus fekete ribizlis illat- és íz vonul végig a kortyon, vulkánboros impresszió sós-petrolos-gyümölcsös díszekkel, még ifjú cserekkel, karcsú és harmonikus szerkezet, 55% Cabernet Sauvignon, 16% Merlot, 13% Petit Verdot, kis Carmen?re-rel és Cabernet Franc-nal balanszírozva-színezve.
Második a Kai 2007 lett, ami tiszta carmenere, fűszeres, intenzíven vegetális-gyümölcsös, jó savú, még fiatal itóka. A harmadik a Chadwick 2007, fekete, zárt, kicsit füstös-dohányos-kávés nagy anyag, itt is fekete ribizli, meggy, még fiatal, de már elegáns. A további sorrend:
Tignanello ?07,
Don Maximiano ?06
Cask 23/?06
Mouton-Rothschild ?07
Chateau Margaux ?07
La Cumbre ?06
Sassicaia ?07.
Magam a Don Maximianó-t raktam első helyre, mert bár nem ő volt a legelegánsabb-harmonikusabb, de a legnagyobb komplexitást, a legtöbb ízképvonalat itt tudtam detektálni (rőt, gazdag szilvás-aszaltszilvás-kátrányos, nagyon dohányos, intenzív illat, ugyanez tovább a telt kortyban, jó balansz, jó sav és mineralitás).
Megjegyezném még, hogy sírógörcsöt kaptam a Ch Margaux illatától: végtelen, hihetetlen, megunhatatlan szépség, orrá váltam, mint Gogol novellájában Kovaljov kistisztviselő és nagyon tetszett a mézes-gyantás illatú, animális érintésű, elegáns, őszies, érett nőre (kellemes negyvenes, ötletes ötvenes, sexy sixty) emlékeztető Mouton-Rothschild. Ajándék volt ez a nap.
