Stevie Kraft szép napra ébredt, csörgő telefonra, s midőn belészólt, hogy ?bunkó, én nyertem?, a vonal másik végéről Isabelle Legeron ? egy igazi bordzsedi ? szólott neki vissza. Hogy ezután hogy volt, mi történt, azt senki se tudhassa biztosan, csak azt, hogy a jó öreg Stevie most az ország borászatait járja egy csapat filmessel, akik fejükbe vették, hogy két epizódban megmutatják pár millió nézőnek a világon, milyen is a magyar bor. Hogy ez miként esik, hogy puffan majd, azt senki se tudhassa, de itt, a Borravaló hasábjain a forgatás napjairól olvashat a köz beszámolókat, a derék Kraft tollábúl, aki időt, pénzt és energiát nem sajnálva (na jó, pénzt azt igen) két hétig a nyugati tévések nyomkövetője.
1. nap
A csapat a Ferihegyi landolás után rögvest a Balaton felé vette az irányt, ugyanis a vulkanikus fehér borok érdeklik őket, de nagyon. Isabelle Legeron azt mondta, azok után a borok után megy, amelyek érdekesek, izgalmasak, eredetiek, és főleg, helyiek. Helyi fajta, helyi terroir; hejehuja. A kezdet rögtön egy vulkáncsata volt a két hegy: a Somló és a Badacsony között. Időközben a petrolmérnök végzettségű Szeremley Lászlótól megtudhattuk azt is, hogy nem is olyan biztos, hogy ezek a hegyek direkt vulkánok voltak, lehet, hogy tenger alatti (Pannon-tenger, hohohó) kitörések nyomán alakultak ki a bazaltkúpok.
A két bazaltkúp borászait eresztették tehát egymásnak. A Somlót Laposa, a Kreinbacher, és a Hollóvár pince képviselte, velük szemben a badacsonyi Nyári Ödön, a Szeremley-birtok, és idegenlégiósként a Csobáncról a Villa Tolnay sorakozott fel. A kihívás igen egyszerű volt: mindenki hozott egy-egy olaszrizlinget, ehhez csapott még hozzá a forgatócsoport három, balatoni, de nem a két vulkánról származó olaszrinyát (Jásdi, Figula). A feladat az volt, hogy a borászok vakkóstolón válogassák szét a hegyeket. A stílusjegyek: Badacsony kicsit gyümölcsösebb borokat várt magától, a somlóinál alacsonyabb savtartalommal. A tótól távolabb eső somlóiak a magas savban, és a karakteres ásványosságban bíztak. A kilenc borból a somlóiak 5-öt, a badacsonyiak 6-ot tettek megfelelő helyre, ezzel ők nyerték a vulkán cselendzset.
2. nap
A csapat útja másnap – kis légballonos kitérővel – a Somló-hegyre vezetett, ahol Takács „Hollóvár” Lajos várta a forgatócsoportot. A vele készült interjúban az eredeti és egyszerű borokról beszélt, a Hollóvár pince filozófiájáról. A sokak által remetének tartott Takács hat éve lakik a Somlón, igaz a legutóbbi telet Budapesten töltötte. Volt minden: furmint 2006-ból, Juhfark több évjáratból, illetve 2005-ös és 2006-os Sauvignon Blanc. Lajos emellett a klásszikus módszerekkel hatputtonyos aszút is készített még 2006-ban, összesen 60 litert, az egyik utolsó palackot bontotta fel a társaság kedvéért. Gazdag aszú, birses illatokkal, ízekkel, de nem tagadhatná le, hogy ő bizony a Somlóról származik.
3. nap
A hegynek búcsút intve Isabelle Legeron Pannonhalma felé vette az irányt. A Hortobágyi T. Cirill, az apátság perjele kinyitotta a könyvtárat, így a Travel Channel csapata személyesen üdvözölhette az apátság eredeti alapítólevelét. Borügyekben aztán Liptai Zsolttal, az apátsági pincészet borászával készült interjú, a World Wide Bencés borhálózatról, és arról, mint tud egy kolostor manapság rentábilisan borászatot működtetni. Itt egy Tricollis küvé került a kamera előtt pohárba. A bor a három dombról kapta a nevét, amelyek legmagasabbikára a kolostor épült (a bencés szlengben Tricollis pannonhalmát jelentett vagy 900 évig). Olaszrizling, Rajnai Rizling és Tramini alkotja a keveréket. Ezzel miséznek egyébiránt a kolostorban. Liptai Zsolt azt is elárulta, hogy a szerzetesek azért szerettek fehér borral misézni, mert az után könnyebb tisztán tartani a kelyheket.
A stábkaraván meglátogatta budaörsi pincéjében Szentesi Józsefet, hogy Isabelle megkóstolhassa a feltámasztott csókaszőlőből készült borokat. A 2004-es és a 2007-es került a pohárba. A bor meglepően gyümölcsös, itt elsősorban édes fekete gyümölcsökre, szederre tessék gondolni. Van viszont egy jó testes 14,5-ös alkohol, azonban a kedves fogyasztó mindebből alig érez valamit. A budaörsi pincéből (amely az egyik utolsó eredeti pince a pincesoron, hiába nehéz egy alig rentábilis ágazatot fenntartani akkor, amikor az ingatlanárak az egekbe szöknek a székesfőváros közelsége miatt…) aztán Etyekre vezetett az út. A Kezes-Lábos fesztiválon klásszikus kürtőskalácsozás után egy rövid jelenet készült Stevie Kraft akítv részvételével, amelyben szerepet játszik a baráti viszontlátás, egy tál szarvas pörkölt, és Ráspi 2006-os Öreg tőkék Kékfrankosa is.
Most meg indulunk Egerbe, Tokajba, lesz itt rend.
Folyt. köv.
