Mi jut először eszembe erről a két nagy villányi pincéről? Mármint az egyik az anyagi bázist és a palackszámot illetően nagy, a másik pedig a Villányon belüli hatalmi berendeződés, valamint presztízs felső végpontján pihen.
Szóval, ami elsőre beugrik Csányiról, az a helikopter-leszálló, amire közel tíz éve csodálkoztam rá egy „nyitott pincés” hétvégén. Hatalmas acéltartályok Villány belterületén és felül ez a valószínűtlen készség. Ebben az időben – ha emlékezetem nem csal -, Bakonyi volt a főborász. Ma fogalmam sincs, nem követem a történéseket. Annyi maradt meg, hogy az alap sorozattal nem próbálkozom, a barna címkés „Chateau” sorozat 2500 Ft körüli árával meglepetéseket tud okozni és a Prestige, meg az Elegance tipikus túlárazott, túlextrahált villányi tehervonatok voltak anno. (Miután ezt leírtam megnéztem a honlapjukon, a 7-8 ezer Ft-os árról okosan visszajöttek 4-5 közé. Még így sem kevés, de legalább nem teljesen világtól elrugaszkodott).
Geréékről a remek hordóhasználat ugrik be, boraik rendre nem esnek bele sem a barrique-, sem a tannincsapdába. Aztán feleszmélek, hogy évek óta nem ittam „érdemben” Csányi bort és Gerééktől is legfeljebb csak Solust, vagy valami pár cseppeket másból, rendezvényeken. A vásárlás viszont nem volt tudatos, a Csányira a jó ár miatt raboltam rá, ennyiért megéri kockáztatni. Az Athus megvételét a kényszer szülte: kellett egy bor estére és a helyi kisbolt kínálata nem éppen a lehetőségek tárháza, de csak száz forinttal volt drágább, mint a pince saját webshopjában. Megbontottam őket, nézzük.
Csányi Pincészet Villányi Shiraz 2013 (Aldi, 990 Ft)
Bíbor szín, a koronán lilás reflexekkel. Illatában rengeteg bors, dohány és némi cassis. Ez az újvilágias mellékzönge már az „Éj” cuvée-ben is megvolt. A korty nem túl telt – karcsú, de viszonylag tömör. Ornamentikája fűszeres, igen nyers, nyomokban újból a feketeszeder jön. Puha sav, kevés, picit szárító tannin. Tényleg szimpla bor, de nem is vártam többet. Ezer körül nem rossz vétel. 77-79 pont, vastag 3,5 csillagos árérték arány. Ennyiért vöröset ritkán merek venni.
Gere Attila Villányi Athus Cuvée 2011 (helyi kisbolt, 2390 Ft)
Kékfrankos, cabsav és oportó. Ezekről mindig az a benyomásom, hogy több „lepattanó” tétel ötletszerű összepakolása, de biztosan tévedek, Geréék ennél tudatosabbak. A Csányinál halványabb, sőt általában véve kissé halvány rubin szín, de már jelent meg némi gránátos bemosódás a koronán. Az illatban szélsőségesen édes, kandírozott meggy és vanília, azt hiszem a hordóból. Nagyboros próbál lenni, de az íz sajnos nem elég fickós. A savak lelágyultak, a tannin bársonyos, viszont már alig vehető észre. Teljesen édes textúra, lédús, édes vörös gyümölcsösséggel. Lecsengése is gyümölcsös, közepesen hosszú. 82-84 pont, ez szűken van meg ennyi pénzért 3,5 csillag.
Konklúzió nincs, ha csak az nem, hogy ezekben a borokban nincs túlzó, hajszolt koncentráció és reszelős tannin. Valamint a netes jelenlét kapcsán is fejlődés van: ránéztem a Gere webshopra (a pinceár jó viszonyítási alap, ha nem szaküzletben vásárolunk), és a Csányis lap is igen korrektnek mondható. Egységes árazás, érthető szortiment. Aztán szépen lassan úgyis ráfordulunk a nyárra és a ropogós fehérek kerülnek többször a pohárba.
