Folytatva kalandozásainkat a single maltok háza táján, a téli hidegben 0,05l-es kóstolópalackok beszerzése tűnt logikusnak egy kis connoisseurködéshez. Működött.
Mivel ezt már korábban megtettem, most nem megyek bele a single maltok know-howjába, lehet erről olvasni nálunk itt és itt. A múltkor nyári hőségben próbáltam a malátapárlatokat, most a zordon hideg, a köd és nyirkosság elől kerestem menekvést.
Glendronach 12
Alc 43%, Speyside (közepe), sherry finish. Illata konyakmeggy, aszalt szilva, péksütemény (porcukros hókifli). Pedro ximénez oloroso hordókban volt tizenkét évig, izgalmas vanília és gyömbér társul mellé. A korty krémes (whiskyhez képest írom ezt), mazsolás és körtés aromákkal. Hosszan kitartó, karcmentes anyag, vajpuha érzettel és határozott hordós beütéssel.
Bunnahabhain
Alc 46,3%, Észak-Islay, non chill filtered. Illatra rengeteg só és földesség, „beléptünk a tengerbe” mondja single malt-mániás Öcsém, akivel együtt kóstolunk. Füst és tőzeg is van dögivel, intenzív alkoholos lakkosság, pézsma és nemes konyak. Komplex illat. Szájban vastag, selymes érzetű ital, kissé zavaró alkohollal és egy sprotnis-fémes másodlagos jeggyel. Szigeti anyag, valóban, nem túl hosszú, de karakteres, izgalmas.
Ardbeg 10
Alc 46%, Dél-Islay, non chill filtered. Nagyon tiszta, szinte alkoholmentes érzetű illat gyógyszerekkel, jóddal és sóval, mogyoróval és friss tölgybútorral (aki volt már Kolonicsnál Somlón, a panzióban van ilyen illat). A korty full smoke és peat, határozott bőrös animalitással. Nincs benne semmi tipikus, hacsak nem tipikus Islay. A Lagavulinra hasonlít, innám bármikor, bárhol (a 2007-es Whisky Bibliában a legmagasabb pontszámot kapta, 98-at).
