Közeledik a karácsony, decembert írunk, gyűlnek a tokaji nagyágyúk a borhűtőkbe, az (egyébként helytelen) hagyomány szerint nyílnak az aszúk majd az ünnepi asztalokon.
Azért tartom helytelennek ezt a berögződést, mert nem lenne szabad csak az ünnepekhez kötni a természetes édes borok és kifejezetten a tokaji fogyasztását, de kétségtelen, hogy az ára miatt sem lehet (egyelőre) a tokaji aszú a mindennapok itala.
Mai borom pedig egy aszú, Matyisákéktól. Matyisák Gábor és felesége Vízkeleti Anikó alapította a borászatot Tarcalon 2010-ben, ami inkább egy újraindítás volt (a Vízkeleti név már 1870-től megtalálható a vidéken a borkészítők között). Jelenleg másfél hektáron dolgoznak Tarcal és Tokaj mellett található Előhegy és Dessewffy-dűlőkben.
2002 egy forró nyarú és 1999-hez hasonlóan korai érésű évjárat volt Hegyalján: volt, ahol már szeptemberben aszúszemeket válogattak. Az októberi és novemberi szüretből készült borok a botrytis-es jellegre hangolt, lágyabb savú italok lettek.
Majdnem mélynek mondható arany szín, illata igazi oxidatív iskolás tankönyvi példa: hársvirág, hársméz, zölddió, sárgabarack-dzsem. Szájban is oldschool marad: vastag, krémes textúrájú bor, szépen feljátszanak az aromák a szájpadlásra is.
Az összképen nem uralkodik el a cukor, aminek nagyon örülök, viszont a savak inkább novemberi szüretre utalnak. Komplex lecsengésében fahéj és aszalt szilva, percekig megmarad a szájban. Egy picivel acélosabb struktúra, vagy rétegzettség emelhetné magasabb osztályba (így 88-90 pont). 7000 Ft körüli árával „olcsó” versenyzőnek számít a hatputtonyos kategóriában, árérték aránya ezzel 4 csillag.
