Izgalmas osztrák borokat kóstolhattam a bécsi EWBC-n, igaz, sokkal többet, mint szerettem volna. Legalábbis néha így éreztem. Ami azonban mellbevágó volt: míg sziporkázó fehérjeiket úgy érzem nehéz utolérni, vöröseikkel igencsak bevittek az erdőbe.
A European Wine Bloggers? Conference legnagyobb támogatója az osztrák bormarketing gépezet volt, amely, ahogy korábban is írtam, olyan borbőséggel árasztotta az eseményt, hogy azt nagyon nehéz lenne visszaadni, és unalmas olvasni. Ezért aztán arra a vezetett kóstolóra szorítkozom, melyet az összes résztvevőnek tartott Willi Klinger, aki állati jól adja el a borokat. Idézem: ?Austrian wines are for smart people, and vice versa.?
A kóstoló érdekessége volt, hogy a résztvevők megszavazhatták, hogy mely borok lesznek azok, melyek kikerülnek a brit piacra, és a Naked Wines forgalmazza majd őket. Marketingfogásnak ez sem utolsó?
Herbert Zillinger Grüner Veltliner (GV) 2009
A Weinviertelből származó zöldveltelini, szépen 12,5%-ra belőtt alkohollal és vagy 3 gramm maradék cukorral. Közepes citrom szín és hűvös citrusos illat, grapefruit és virágok, meg némi fűszeresség. Ropogósan elegáns, almás ízvilággal és közepes lecsengéssek. Kezdetnek nem rossz.
Martin & Anna Arndorfer GV Reserve 2009
Hát sikerült az első után egy igazán komoly bort betenni, mélyebb citrom színnel és koncentrált illattal. Melegebb, édes virágos illat, némi trópusi gyümis, banános felhanggal. Összetett íz és illat, testesebb bor, őszibarackos és ásványos ízekkel a Kamptalból. Egyik kedvencem.
Walter Buchegger Riesling 2009
Világos citrom szín, kiugrott a pohárból ez a bor, olyan intenzív illata volt. Parfümös virágos felhőbe burkolózva lehet megkóstolni, levendulás-narancsvirágos. Ropogós savak, nagyon sima és könnyed a bor és behízelgő, 5 gramm fölötti maradékcukorral, a Kremstalból. A szavazás alapján az egyik bor, ami megy Angliába. Borbloggerek ide, vagy oda, a popularitás győzött.
Birgit Braunstein & Martin Pasler Chardonnay 2009
Mély citrom szín, vaníliás és köves illat. A háttérben virág és édes alma. 13%-os alkohol és nagyon kevés kis maradék cukor (1,5 gramm), ettől elég szikár lesz, közben pedig erősen minerális is ízben. Ezt csak a vaníliás édesség ellensúlyozza.
Mayer am Pfarrplatz & Rotes Haus Gemischter Satz (GS) 2009
Na most mondja nekem valaki, hogy a GV után ezzel a fajtával is meg tudják csinálni az osztrákok ugyanazt a bravúrt. Ki van zárva, hogy épp fogazatú ember ezt hiba nélkül ki tudja mondani. Lényeg: a GS a bécsi ?fajta? azért idézőjelben, merthogy több fehérszőlő együttes szüreteléséről és az ezekből történő borkészítésről van szó. Lehet benne minden megengedett fehér fajta. Általában izgalmas, friss, jó borokat ad. Ez virágos, gyümölcsös, kicsit visszafogottabb illatú, egyszerűbb bor, de nagyon szépen össze van rakva. Minden közepes, szép lecsengése van, egy olyan bor, amelyből sokat meg lehet inni egy jó buliban. (Ez így is történt a Mayerben este?) Másik kedvencem, és mindenki másé is, mert ez lett a második választott bor.
Walter Skoff Sauvignon Blanc 2008
Na bumm! Megint egy illatbomba. 14%-os alkohol és 5,5 gramm maradék cukor, ezerrel jön az őszibarack és a mangó, elég fogvájó savakkal, amihez kellett a cukor. Nem egy tipikus SB, de dél-stájer vidékeken ilyen meleg is tud lenni. Testesebb, vakon nem mondanám meg hogy SB-ről van szó.
Artner Zweigelt 2009
Elérkeztünk a vörösökhöz, az első igen meggyőző volt, Carnuntumból. Cékla szín, fekete mag, nagyon fiatal bor még. Rengeteg gyümölcssel kezd, még nem beépült a tannin de nagyon ígéretes az egész. Zamatos, fűszeres gyümölcsös bor, óriási koncentrációval. A vörös sorból a kedvencem, pár év múlva nagy kincs lesz.
Bauer-Pöltl Blaufrankisch Reserve 2008
Burgenlandi cucc, több osztrák résztvevő szerint nagyon szép, csak senki nem érti. Hát, nem tudom, de akkor én is köztük vagyok. Semmi koncentráció, ez a fajta és a vidék ennél többet is tud, simán. Médium szín, könnyebb test, éretlen felhang, éppen hogy savanyú meggyes gyümölcs és némi fűszer. Nem meggyőző. A helyzet az, hogy innen elindultunk minőségben lefelé, képletesen pedig be az erdőbe.
Schneider St. Laurent Reserve 2008
Megint győzött a populáris, könnyen értelmezhető borokat készítők tábora: ez lett a választott vörösbor. A Thermenregionból (Bécs alatt közvetlenül), közepesen intenzív rubin szín, kékbe hajló élekkel. Nagyon könnyű test, ami nem bírja a fát. Lecsengés alig van, csak a vaníliát érezni a gyümölcsök fölött. Semmi nincs abból, amit a St.Laurent tud. Lehet ebből a fajtából nagyon jót is, pl. Steindorferék 2007-es Reserve-je (Neusiedlersee), az igen. Ez azonban harmatgyenge.
Zull Pinor Noir 2006
Midenkitől elnézést kérek, de ez lófing, nem PN. És ha már itt tartunk, egy jó PN-t sem sikerült kifognom a 2 nap alatt, pedig volt próbálkozás. Sőt: Németh Ági még tesztelt is, és a legnagyobb melléfogásaim mind PN-ek voltak. Az egyikre azt mondtam, hogy CabSav, a másikra azt, hogy Merlot, a harmadikat nem is tudtam hova tenni. Valószínűleg nem fekszik ennek a fajtának, még a Niederösterreich hűvös klímája sem. Ez a bor gyurma szagú. Ennek ízére óvodából már nem emlékszem, de valszeg ilyesmi lehetett. Semmi értelme ezt a fajtát erőltetni errefelé, ahogy nálunk sincs a legtöbbször.
Hans Moser Cuvée 2007
Egy Ausbruch Burgenlandból, Chardonnay, Pinot Blanc és SavBlanc házasítás, 133 gramm maradék zukerrel, 12,5% alkohollal. Közepes arany szín, töppedt szőlős, mazsolás illat, ízben ugyanez. Némi karamelles, törökmézes ízanyag, savat nem tud elegendőt felmutatni, bár lehet, hogy túl sok aszút ittam. Alapvetően szép bor, ha az előző mondatot elfelejtem.
Ami nem volt a kóstoló része, de tetszett még: Josef Nekham GV Selection 2009, egy friss, fiatalos, szuper bor. Dockner Riesling Reserve 2009, nagyon nagy, koncentrált cucc, rengeteg citrussal. Weinbau & Heuriger Schüttkastenstüberl Urban Gelber Muskateller 2009 (egy újabb nyelvtörő), izgalmas, behízelgő, virágos, csajozós finom bor.
Általában véve, pedig, igen nagy megdöbbenésemre azt kellett belátnom, hogy a drága jó sógorok tömegével rohantak be az erdőbe vörösök terén. A szép tiszta, nagyon jól definiált fehérek mellett agyonfázott és rosszul értelmezett hordóhasználatú vörösök garmadájával találkoztam. OK, tisztelet a kivételnek, pl. Franz Weninger 2007-es Kékfrankosa, ami nagyon fajtajelleges, koncentrált és ásványos, szép bor. De őt félig magyar, másrészt egyike volt a tényleg keveseknek, akik nem fázták túl a dolgot.
