Mivel szüret ideje van, egyértelmű, hogy Stevie Kraft első útja a szőlőbe vezetett. Hogy ez a szőlő történetesen Sussexben van, hát egye fene. No persze ha valaki korábban azt mondja Kraftnak ? akár csak egy héttel a landolás előtt is, hogy Angliában fog szüretelni, azt lendületből körberöhögi.
A Plumpton College nevezetű tangazdaság, és agráregyetem szervezett szüret-szafarit olyan borszakembereknek, akik még nem láttak szőlőt, hidraulikus-vertikális prést, meg refraktométert. Nem olyan egyértelmű az, hogy mindenkinek a kezében volt már metszőolló, aki tudja sznobmód pörgetni a borospoharat. Sőt.
Anglia, meg a szőlő, az aztán a valószínűtlen kombináció. Pedig koránt sem olyan valószínűtlen a dolog, mint az elsőre látszik. Egyrészt mielőtt a késő középkorban odavert volna a kis-jégkorszak, Dél-Angliában voltak szőlők. Vagy ott vannak a rómaiak. Lehet, hogy nem sikerült fulerniumi minőségeket előállítani, de termeltek bort Britannia provinciában. A londoni Vinopolis borcenter pont egy római borászat romjaira épült.
A történeti háttér – és a klímaváltozás hatásainak – ismeretében nem is olyan meglepő, hogy a nagy champagne-i pezsgőházak elkezdtek területeket vásárolni dél-Angliában. Mert az idő egyre jobb, a hardver: portlandi mészkő, és Kimeridge-i agyag, ugyan az, mint Chablis-ban, illetve a Marne völgyében, Champagne-ban. Deviszont ellenben Anglia nem melegszik olyan tempóban, mint a Marne-völgye. Akkor is Veuve Cliquot lesz az a pezsgő, ha nem írják rá az, hogy Champagne, na.
Az új ültetvényekhez pedig borászok is kellenek, rendes mennyiségben. Plumptonban a hetvenes években dugdosták le az első oltványokat, borászati tanszék 1988 óta van. Három területen van szőlő, összesen hat hektár. Főleg Geisenheimben kinemesített német klónokat használnak, azok maradnak csak meg az amúgy nem túl szőlőbarát klímán.
Évente 90 nappali tagozatos, és 250 levelező hallgató iratkozik be. Sok az azért egy olyan országban, ahol úgy tudjuk, hogy nincs is szőlő. Az oktatók felét Bordeaux környékéről szalajtották, a többiek meg ausztrálok, visszatelepülők. Ez utóbbi elég vicces, merthogy az ausztrálos, ?mindent meg lehet csinálni” mentalitást hozták magukkal borászatilag. Hogy aztán ettől túlságosan technológiaiak lesznek-e a borok, nos, azt döntse el mindenki maga.
Jelen állás szerint Anglia az EU ?A” zónájába tartozik borászati szempontból. Ez azt jelenti, hogy a gyenge mustot fel lehet erősíteni cukorral, illetve megengedett a savcsökkentés. A britek nem is csinálnak titkot a dologból, a Plumptoni képzésen a borász szakember boldogan számoltatta ki a csoporttal, hogy mennyi cukker kell a frissen préselt, és valljuk be, eléggé savhangsúlyos musthoz, hogy a potenciális 7-es alkoholfokot fel lehessen tornászni 11-ig.
Rövidke elméleti felkészítés után mikrobuszba ültették a társaságot, aztán irány a szőlő. Pinot Meunier volt a program, jutott belőle fejenként egy sor, ládát, metszőollót kapott mindenki. A szőlész az Új-Zéland-i Kevin Sutherland annyit mondott munkavédelmi oktatásként, hogy lehetőleg senki ne vágja le az ujját, mert a maga részéről gyűlöli a papírmunkát. A szőlőt amúgy pezsgő-alapbornak szánták, szépen gondozott ültetvény volt, kivéve persze azt a részt, amit lezabáltak a szarvasok. Az Ausztráliát megjárt szőlész szerint persze a szarvas sokkal jobb, mint a kenguru, mert legalább nem kezd el ugrálni a kordonok között, és nem kell feltétlenül lelőni ahhoz, hogy megelőzze az ember a vadkárt.
Vígan csattogtak a metszőollók, komoly borkereskedők ismerkedtek a kordonmenti hátfájás szépségeivel, mindenki megkapta, amire vágyott. A préselést nem a csapat által szedett anyaggal mutatták be, de legalább volt olyan is. A borászat amúgy egy sima mezőgazdasági csarnok, semmi romantika, hordók is csak úgy mutatóba – kísérletezni – vannak, de aki akart, így is batonázsolhatott. Kellemes kis üzemlátogatás íze volt az egésznek, közben vígan bugyogtak az acéltartályok üvegszelepei.
Plumpton amúgy évi 20 000 palack bort ad el, ami nem is rossz egy tangazdaságtól. A csúcstermék a The Dean, vagyis a ?dékán” nevű pezsgő, palackját húsz fontért mérik. Stevie Kraft egyrészt egy erjedőben lévő rozét kóstolt, egyenest a tartályból. Színre, mint a rózsaszín öblítő, egyáltalán nem tisztult le, de hiszen erjedőfélben volt, miért is kérnénk ezt számon rajta. Sav, na, az volt rendesen, más sem.
Kész borként a 2007-es Cloudy Ridge-t lehetett megkóstolni, főleg Bacchus alapú küvé, van benne egyebek mellett kicsi chardonnay is. Halovány szalmasárga szín, minimális illat, elsősorban zöldalma van benne. Ízre citrusok, kis egres mutatkozik, de nem túl intenzíven. Ami viszont van, az jó erős egészséges hersegő sav. Ami megciccenti a fogzománcot. Egyelőre nem kell attól tartani, hogy Anglia bornagyhatalommá válik. Viszont egy magára valamit is adó divatos londoni étterem ma már nem engedheti meg azt, hogy ne legyen a honlapján angol bor. A brit szigeten készített pezsgőket pedig harminc-negyven fontért pukkogtatják a brightoni plázson. Szívük joga, az idő ? meg a klímaváltozás ? úgyis nekik dolgozik.
