Pár napja mindenki arról beszél, hogy a Wall Street Journal lehozott egy cikket a magyar borokról, és nem voltak túl jó véleménnyel a hazai címkéket és neveket illetően – annál inkább a borokról. Mivel mi foglalkoztunk már a címke témával, úgy gondoltuk, megér egy szavazást. A külcsín és belbecs harca.
A The Wall Street Journal szép nagy cikket hozott le nemrég horvát, szlovén és magyar borokról. Érdekes, hogy a magyar média rögtön kibogarászta a cikkből, hogy a neves lap szerint a magyar címkék sokszor vasfüggöny-korabéli rondaságok, és a fajtákat nem tudja kiejteni senki az említett országok nyelveit beszélőkön kívül. A cikk azért ennél sokkal több: felhívta borainkra a figyelmet, és méltatta őket, ezen nem szabad átsiklani.
New Yorktól Los Angelesig az amerikai borágazat számos vezetője az utóbbi években szinte belehabarodott az olyan nyelvtörő borokba, mint a Furmint, a Kékfrankos, a Juhfark és a Pošip. Magyarország, Szlovénia és Horvátország ma már nem politikai elmaradottságáról, hanem kiemelkedő bortermelő kultúrájáról ismert – fogalmazott a vezetői amerikai üzleti napilap, a The Wall Street Journal hétvégi étel-ital szekciójában.
A cikk elismerően szól a 2008-as Apátsági Pannonhalmi Tricollisrló, a 2006-os Oremus Mandolásról, és a 2007-es Pfneiszl Soproni Kékfrankosról. Több szakmabéli is megszólal benne: a New York állambeli Southfoldban a North Fork fogadó borigazgatója több, Amerikában kimondhatatlan nevű, ismeretlen magyar bort kínál, közöttük az Irsai Olivért. A híres New York-i Hearth étterem társtulajdonosa, aki az ismeretlen fajták szószólója, egyebek mellett a Juhfarkot népszerűsíti. A magyar, horvát és szlovén borokra specializálódott, hét éve működő Los Angeles-i Blue Danube vállalat alapítója, Frank Dieter elmondta: a vásárlók néhány éve még a „keleti blokk ócskaságainak” tartották a borait. Dieter azonban az utóbbi években sok partnerét meggyőzte, hogy kiváló borokról van szó. A lap szerint kisebbfajta forradalom ment végbe, a szakértők felfedezték a térség borait, ahol a több száz éves borászatokat „végül modernizálták”.
A The Wall Street Journal megállapította, hogy a térség borai közül némelyik egykor a világ leghíresebb borai közé tartozott, ilyenek voltak a tokaji régió édes nedűi, amelyeket egyenrangúnak tartottak a „legnagyszerűbb” Sauternes fajtával. A borok minősége azonban a kommunista rendszer idején – amikor termelési kvóták léteztek és az egyéni kezdeményezéseket elnyomták – erősen romlott. A minőség csak a korai 1990-es évektől kezdte elérni a nemzetközi szintet, amikor a kommunizmus bukása után a magáncégek technológiai fejlesztéseket hajtottak végre a borásztokban és szőlészetekben – olvasható a Wall Street Journalben.
Mivel mi is foglalkoztunk már többször címkékkel és design-nal, úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy megkérdezzük a nyájas hazai publikumot, mit gondolnak a magyar címkékről?
