?Borújságíróként? (horribile dictu!) jótékony homályba kellene burkolni az egyéni preferenciákat és csak második szándékból dícsérni vagy kritizálni, de muszáj megjegyeznem, hogy Szászi Endre borait szeretem.
Sőt megkockáztatom, hogy kedvenceim közé tartozik. Nagyon fontosnak tartom ezen kedvenceimnél, hogy az 1000-2000 Ft közötti, általam sorsdöntőnek tartott árkategóriában is ne csak korrekt borokat, de egyéniségeket dobjanak piacra. Ilyen ez a bor is.
Színe halvány szalmasárga, illatában friss füvek, mogyoró, gyógyszeres jellegű mineralitás. Nagyon izgalmas, hogy van benne egy pici primer (akinek ez nem mond semmit, annak kicsit erősen fogalmazva muskotály jellegű) szőlőaroma is, de csak hátul, elbújva a ?komoly? maszk mögé. A korty is enyhén élesztős, friss csalános, zöldfűszeres, citrusokkal, virágokkal díszítve, férfiasan vibráló savakkal támogatva. Telt, hosszú lecsengésű, határozottan jó szerkezetű ital, ami szépen mutatja a fajtát és a terroirt is (nyáron voltam a pincénél, az első korty után egy pillanatra megint ott éreztem magam). Három és fél csillag.
