Új borkategória-megjelöléseket kell alkalmazni a magyar borokon augusztustól, a palackban lévő bor minőségéről a földrajzi jelzés helyett ezentúl az ad eligazítást, hogy egy-egy címkén milyen tradicionális megnevezések szerepelnek.
Az új kategóriákat, amelyek a fogyasztók jobb, egyszerűbb és átláthatóbb tájékoztatását szolgálják, az európai uniós borpiaci reform második szakaszának hatályba lépésével vezették be Magyarországon, mondta az MTI-nek Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára.
Mi volt eddig?
Eddig négy borkategória létezett:
Védett eredetű bor (meghatározott, történelmi tradíciójú termőhelyről, előírt minőségi paraméterekkel)
Meghatározott termőhelyről származó minőségi bor
Tájbor (egy-egy tájegységre vagy termőhelyre jellemző)
Asztali bor (nem köthető termőhelyhez)
Mi lesz eztán?
Oltalom alatt álló eredet-megjelöléses bor
Ide tartozhat védett eredetű bor, továbbá meghatározott termőhelyről származó bor is. Ennek minősége és jellemzői alapvetően vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és ahhoz kötött természeti tényezőkhöz köthetőek. Ez a minőség kizárólag az adott földrajzi területen, az ott termett szőlőből készülhet.
Oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott bor
A meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, valamint a tájbor kerülhet. Ebbe a kategóriába olyan különleges hírnévvel vagy egyéb jellemzőkkel rendelkező borok tartoznak, amelyek e földrajzi eredethez kapcsolhatók, és legalább 85 százalékban a földrajzi területen termett szőlőből készültek. A készítését az adott földrajzi területen végzik.
Földrajzi jelölés nélküli bor
Az asztali bor, a tájbor, valamint az úgynevezett minőségi bor szintén bekerülhet. Ebbe a kategóriába tehát lényegében minden bor besorolható.
Korábban:
London jelenti: víznél olcsóbb borok
